Tök: tökéletes csemege

A tök Dél- és Közép-Amerikából származik, melegigényes, indásszárú zöldség. Hazánkban már a XVIII. században termesztették. Számos fajtáját ismerjük, színben, formában, ízben valamennyire eltérnek egymástól, de a legkedveltebb talán a spárgatök. Korai változata, amely zsenge és sokféleképpen elkészíthető, már májusban kelleti magát a piacokon. Egy kiló alatt rántva és töltve a legfi nomabb. Szabadföldi változatát inkább júniusban szedhetjük, de ekkor mindig meg kell hámozni, és a magos belsejét eltávolítani. Utóbbiból az ínséges, háborús években húslevesre megtévesztésig emlékeztető levest főztek, csodálatos sárga színnel megajándékozva az amúgy szegényes étket.

Legyalulva a mélyhűtőben sokáig tárolható, jó szolgálatot tesz az őszi, téli hónapokban. De frissen gyalulva a hűtőszekrény felső polcán, tálcán, lefóliázva egy hétig is jól elvan. Felkockázva zöldség-, hús-, gulyáslevesbe és pörköltbe, valamint lecsóba a paprika pótlására egyaránt kitűnő. Társítható fokhagymával, citrommal, kaporral, gyömbérrel, szerecsendióval és curryporral.

Táplálkozási értéke nem különösebben nagy: A- és C-vitamin, valamint a benne lévő szénhidrát teszi értékessé. Használhatjuk elsősorban főzelék-, de leves- és kompótkészítésre is. A magja is értékes, ezért ne dobjuk el: mossuk ki, szárítsuk meg, és enyhén pirítsuk! Nemcsak gyerekcsemege, de a prosztatabetegségek megelőzésére is jó.

A mai receptet egy régi magyar szakácskönyv végén találtuk, a jegyzetek között, kézírással, mint saját recept maradt az utókorra. Ne merüljön feledésbe!

Járay Mari