Aba-Novák Vilmos és a Hegyvidék

Nehéz helyzetben van ma Magyarország. Nemcsak a gazdaságban, hanem az élet minden területén bajok vannak. A közéletet átszőtte a korrupció, a képmutatás, a hazudozás, a fojtogató kulturálatlanság. Nem csoda, hogy az oktatás, a kultúra és a kortárs művészet is romokban hever. Két választásunk van: vagy elfogadjuk ezt az állapotot, és akkor igénytelenségünk temet maga alá minket, vagy új alapokra helyezzük az életünket, ahol a tudás, a teljesítmény, az emberi minőség váltja fel napjaink színvonaltalanságát. Tisztában kell lennünk lehetőségeinkkel, képességeinkkel és nem utolsósorban azzal a tiszteletre méltó teljesítménnyel, amelyet elődeinktől örököltünk, és amelyek ismerete erősítheti magyarságunkba vetett hitünket.

 

Ilyen büszkeségünket erősítő esemény volt az 1937-es Párizsi Világkiállítás, amelynek francia nyelvű katalógusában egyebek között így írnak rólunk, magyarokról:

„…e történelmi múlt legfőbb jegyeit a kelet és nyugat találkozásánál fekvő ország földrajzi helyzete határozza meg, ami Magyarországot a nyugati civilizáció védőbástyájává emelte; a magyar nép a történelme során elszenvedett számtalan súlyos csapás ellenére figyelemre méltó intellektuális, kulturális és szellemi színvonalat ért el…”

 

Zugligeti részlet (1926 körül)

 

A világkiállításon a magyar építő-, képző- és iparművészeti élet kiválóságai képviselték hazánkat, akik munkáikkal a szakmai zsűrik tagjait és a közönséget egyaránt elkápráztatták. Nem véletlen tehát, hogy első díjat kapott építészeti kategóriában a magyar pavilon, melynek terveit az a Györgyi Dénes készítette, aki a Magyar Királyi Képzőművészeti Főiskola professzoraként Kós Károly társtervezője volt a Városmajori iskolánál.

 

A világkiállítás színpadi szekciójának aranyérmét Paul Valery adta át a Blattner Géza vezette Arc-En-Ciel bábszínház művészeinek, akik Madách Imre Az ember tragédiája című darabját vitték színre. Madách művének első francia nyelvű bemutatása a világkiállítás kiemelkedő eseménye volt, melyben szerepet kaptak a Párizsban élő magyar művészek és francia kollégáik. Közülük némi elfogultsággal az egyiptomi szín tervezője, A. Tóth Sándor érdemel külön említést. A kiváló avantgárd képző- és bábművész munkáit ez év februárjában a kerületi polgárok is megcsodálhatták a Hegyvidék Galériában.

 

Önarckép korsóval (1926)

 

Mihalik Sándor, a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatója vezetésével a magyar pavilonban éppen Aba-Novák Vilmos monumentális alkotását csomagolták ki és helyezték el a falakon, amikor a kiállítóteremben megjelent Pablo Picasso, a világkiállítás elnöke. Megnézve a hatalmas, 14 darabból álló, egyenként 2x8 méteres képet, önkéntelenül így kiáltott fel: „Ki ez a barbár zseni?”

 

Valóban, ki ez az ember, aki a magyar–francia kapcsolatok a millenniumig terjedő ezer esztendejét foglalta két, egyenként 7-7 darabból álló, monumentális képsorba? Így a többi között Hunyadi János győzelmét, aminek tiszteletére III. Callixtus pápa elrendelte a déli harangszót. A tordai országgyűlést, ahol a világon először mondták ki a lelkiismeret szabadságát, a szabad vallásgyakorlást. II. Szilveszter pápát, aki elküldte a Szent Koronát Szent István királyunknak. Berliozt, akinek a Rákóczi-indulót köszönhetjük. És III. Bélát, valamint hitvesét, franciaországi Margitot, akik újjáépítették az esztergomi királyi palotát.

 

Aba-Novák Vilmos a pannóval megalkotta a magyar képzőművészet egyik legértékesebb műalkotását, és elnyerte az 1937-es Párizsi Világkiállítás nagydíját, ott és akkor, ahol először mutatták be a katalán fenomén, Pablo Picasso Guernicáját.

 

Aba Novák Vilmos 1894-ben született Budapesten, az Aba előnevet csak képzőművészeti tanulmányai során vette fel. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán tanult, ahol először rajztanári képesítést szerzett, majd Olgyai Viktor grafikai műhelyének lett a tanítványa. 1914 és 1918 között frontszolgálatot teljesített Galíciában, majd Bukovinában és Észak-Olaszországban.

 

A pannóval elnyert díj díszes oklevele

 

1922-ben rendezte első grafikai kiállítását, dolgozott Szolnokon, Igalon, Felsőbányán, Budapesten, Rómában, New Yorkban és a Csík megyei Zsögödön. 1923-ban a páduai egyházművészeti kiállítás aranyérmét, majd ezt követően a Szinyei Társaság grafikai díját, 1937-ben a Párizsi Világkiállítás, 1940-ben pedig a XXII. Velencei Biennálé nagydíját nyerte el. 1929–30-ban a római Magyar Akadémia első ösztöndíjasa.

 

Már életében és azt követően is számtalan kritika, értékelés és elemzés jelent meg munkásságáról. Ezek közül néhány: „Művészetében az expresszionizmus hevülete, a monumentális dekoratív forma és a plebejus zamatú realizmus sajátos stílusegységet alkot.” „Barokk érzésű művész, aki keresetlen erotikummal telíti műveit a romlatlan, el nem kopott energiák tiszta erotikumával.” „Városképeit, életképeit a színek ereje és kontrasztja, sokszor ezek groteszkségig fokozott túltengése jellemzi, illetve az éles megfigyelésen alapuló erőteljes formák térbeli megjelenítése.”

 

Az is jól megfigyelhető, hogy amíg freskói a monumentalitás iránti érzékét és stilizáló képességét mutatják, addig a mindennapi életet bemutató táblaképeire a karakterek megragadásán túl a karikírozó ábrázolás a jellemző. Kedvelt témái a falusi vásár- és életképek, lacikonyhák, cirkuszok világa, tájképek, tömegjelenetek groteszk emberábrázolása, bárkisasszonyok és természetesen az önarcképek sokasága, amelyek leginkább kifejezik, tükrözik a művész lelkületét.

 

Aba-Novák Vilmos ezer szállal kötődik kerületünkhöz. 1919-ben Berény Róbert egykori Városmajor utcai műtermében dolgozott barátaival, Patkó Károllyal és Korb Erzsébettel. 1924-től a Csillagvölgyi út 3. alatt lakott feleségével, Katóval egy vendéglő melléképületében. Itt születik meg 1928-ban Judit lányuk. A zugligeti képek sorában többségben vannak a tájábrázolások, de itt festi meg feleségét anyaszerepben, megkapóan szép képeken, és talán itt telítődnek először fénnyel az addig monokróm festményei.

 

Megbízást kapott a Városmajori Jézus Szíve Templom mennyezeti freskóinak és a szentély pannóinak elkészítésére, amelyeket 1938-ban fejezett be. A mennyezeti képek a világ teremtésének hét napját, Jézust, a Boldogságos Szüzet, az evangélisták, próféták és az angyalok sorát ábrázolják. A szentélyben az alumíniumlapokra festett két hatalmas kép egyikén az egyházalapító Szent István, a másikon Szent István mint államalapító jelenik meg.

 

Aba-Novák Vilmos a magyar képzőművészet egyik legjelentősebb alakja, aki a legtöbb nemzetközi elismerést kapta, és akit hazájában sajnos a mai napig nem ismer kellőképpen a nagyközönség. Halálában is hű maradt a Hegyvidékhez, 1941-ben a Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra.