Egzotikumok a kertben

Banán
A banán (Musa paradisiaca) mindenképpen trópusi hangulatot hordoz. Talán a „legdélibb” déligyümölcs. Mindenki ismeri és fogyasztja, mégis csak keveseknek adatik meg, hogy a termést érlelő növényt is lássák.

 

Pedig a banán szobában és nyáron akár a kertben is tartható. Fának nevezik, holott hivatalosan nem az. Egyszikű, lágy szárú növény. Az akár három-négy méter magasságúra is megnövő „törzs” a levelek összecsavart nyeléből áll. Ezért fordulhat elő, hogy a már letermő növényt az ültetvényeken – vagy a kalandfilmek dzsungeljeleneteiben – egyetlen csapással döntik ki. Addigra a tő körül ott sarjad néhány akár méteres nagyságú újabb törzs, amelyek óráról órára látványosan növekedve négyzetméteres leveleket nevelnek, és óriási, 40 kilós termést érlelnek.

 

Ha ilyen méretekre és termésre nem is számíthatunk, érdemes a banán nevelésével próbálkozni. Megfelelő vízellátottság mellett szépen fejlődik a nyári hónapokban. Aztán persze védett helyre kell menekíteni, mert – trópusi növény lévén – a hideget nem viseli el. Sok kertben vagy nyaralóban egynyáriként nevelik, és évről évre újraültetik.

 

A Délkelet-Ázsiából származó növény már időszámításunk előtt gyökeret vert és elterjedt a mediterrán vidékeken. Mivel magot nem terem, szaporítása a tövek körül fejlődő sarjak leválasztásával lehetséges. Ma már a világ minden meleg égövi régiójában megtalálható, néhol a gazdaság alapját képezi.

Mivel a sarjak a szülőkkel azonos genetikai állományt visznek tovább, a világ banánállománya alig mutat változatosságot. Ezért lehetséges, hogy egyes betegségek óriási károkat képesek okozni a növényekben. Gyakorta fenyegetnek egy-egy újabb kórokozó feltűnésekor a bolygó teljes banánállományának pusztulásával.

 

Hercegnővirág
Miért van az, hogy a tőlünk nyugatabbra lévő és hidegebb klímájú országokban több trópusi növény díszíti a kerteket, mint nálunk? A hercegnővirág (Tibouchina urvilleana) például tökéletesen alkalmas lenne a hazai nevelésre is.

 

Szőrözött leveleivel és nagy, ibolyaszínű, ötszirmú virágaival valóban főúri megjelenésű növény – nem túlzás a neve. Ha megfelelő mennyiségű vizet kap, jól tűri a meleget is, és gazdag virágzás mellett termetes, sűrű bokorrá fejlődik. Viszont szárazságban a perzselő napsugarak gyorsan tönkreteszik.

 

Dugványozással viszonylag könnyen szaporítható, illetve a kereskedésekben is egyre gyakrabban megvásárolható. Brazíliából származik, így nem csoda, hogy a hideget nem kedveli. Tíz Celsius-fokig a szabadban tartható, ez alatt csak védett környezetben biztosított az áttelelése.

 

Érdekes, hogy a trópusi Hawaii-szigeteken veszedelmes gyomnövény. Rokon fajai gyorsan megtelepednek minden élőhelyen, és kiszorítják a kisebb növekedési erélyű, őshonos fajokat.

 

Szerelemvirág
A Dél-Afrikából, a fokföldi flórabirodalomból származó szerelemvirágot (Agapanthus umbellatus) különös kedvencemként tartom számon. Nemcsak azért, mert magjait ténylegesen a szülőhazájában gyűjtöttem, hanem azért is, mert hazatérve szépen kicsírázott, megerősödött, és azóta is rendületlenül virágzik. Utódai számos ismerősünk, barátunk kertjébe, teraszára beköltöztek, és belopták magukat a háziak szívébe.

 

Magvetése problémamentes volt, könnyen kicsírázott, és – bár „adminisztrációs hiba következtében” akkor még nem sejtettük, mi lesz a cseperedő növénykéből – a hosszú, keskeny levelek rózsájából már a második évben kiemelkedett a méternyi magas virágszár. Néhány hét elteltével a szár csúcsán kisebb labdányi gömbben bomlottak sorban az egyenként is lenyűgöző virágok.

 

Alapvetően két változata fordul elő a parkokban, kertekben: a gyakoribb szirmai világoskékek, sötétkék csíkozással, a ritkább fajta virágai pedig hófehérek. A virágzás akár egy hónapig is eltarthat, különösen az öregebb tövek esetében, amelyek sarjaikon több virágot is nevelnek. A magok a mi éghajlatunkon is szép számban beérnek. Kártevőkhöz, kórokozókhoz eddig még nem volt „szerencsénk”.

 

A cserepében újabb és újabb töveket nevelő növény tőosztással is könnyen és gyorsan szaporítható. Átteleltetéséhez elég egy lépcsőházi forduló, netán egy fagymentes – de világos – garázs.