A Hegyvidék legidősebb iskolája

A Svábhegyen már a XIX. század közepén sok állandó lakos élt, ezért hamar jelentkezett az igény, hogy bevezessék az oktatást. A budai iskolák igen messze estek, ekkor még nem volt állandó jellegű tömegközlekedés Budára, és a fogaskerekű sem működött.

A feljegyzések szerint 1848–49 után az ott lakók közösen tartottak fenn úgynevezett vándoriskolát, amelynek keretében a gyerekek egy-egy családnál egy-két hétig, esetleg csak néhány napig tanultak. A tanítónak a családok adták az élelmet, fizetésüket a gyerekek utáni, fejenkénti tandíjból biztosították. Az iskola így vándorolt családtól családig, csak télen kapott helyet hosszabb időre valamelyik nyaralóban. A vándorintézmény korszakának a mai iskola melletti, 1858-ban épült Szent László-templom – és a mellé felhúzott első, egytermes iskolaépület – építése vetett véget.

Az iskola tantermének bútorzatát néhány hosszú pad és négy kocsmaasztal jelentette, ötven fő befogadására volt alkalmas. A tanítói szobát egy asztallal, két székkel, ággyal és egy fiókos szekrénnyel rendezték be. A tanintézmény 1872-ig a krisztinavárosi iskola főigazgatója, Pellet József irányítása alatt állt. Az első tanítók általában egy-két esztendeig töltötték be tisztjüket. Az elsősök számolni, írni, olvasni, énekelni tanultak, és volt hittanórájuk. A másodikosok a magyar nyelvű olvasás, szépírás, nyelvtan mellett németül is tanulták ezeket a tárgyakat. Szombaton is volt tanítás.

Az első önálló igazgatót, Stolmár Lászlót 1872-ben nevezték ki. Ő tizenhárom évig vezette az iskolát. A fiatal szakembernek eleinte nyelvi nehézségei adódtak: a gyerekek nem beszéltek magyarul, ő pedig alig beszélt németül. A kezdeti tizenöt fős tanulólétszám hamarosan megnövekedett. A tanítónak rövid időn belül sikerült rávenni a tanköteles, de iskolába nem járó gyermekek szüleit, hogy az őszi munkák befejeztével iskolába küldjék csemetéiket. A tanév végén, a lelkes tanítónak köszönhetően, új taneszközökkel, padokkal gyarapodott az intézmény.

Az iskola a századforduló idején korabeli képeslapon

A következő tanévtől megindulhatott a 3. osztály is. A tanulók létszáma 69-re nőtt, nagyobb épületre lett szükség. A fogaskerekű vasútépítési társaság díjmentesen átadta oktatás céljára a tulajdonában álló Stern-ház egy részét. Bár az épület meglehetősen rossz állapotban volt, három évig ott folyt a tanítás. Miután Stolmár megnősült, a régi iskolát tanítói lakássá alakították. Feleségével, a szintén tanító Dubasievics Zsófi ával együtt kezdték az 1874–75-ös tanévet. Az ideiglenesen használt termeket azonban egy nyári jégeső tönkretette – így teljesülhetett a régi álom: új iskola épült.

A tanintézmény 1877 őszére készült el: két nagy, 80 gyermek befogadására alkalmas tanteremből, két folyosóból, irodából és szénkamrából állt. Az irodában elhelyezett könyvszekrény lett tulajdonképpen az első könyvtár, amelyet Türsch Nándor svábhegyi villatulajdonos alapított saját könyvtárának adományozásával.

A hegy benépesedésével növekedett a gyermeklétszám is. Szükségessé vált, hogy néhány osztályt a környező, bérelt házakban helyezzenek el, s több tanítót vegyenek fel. 1893-ban a 165 diák már 4. és 5. osztályban is tanulhatott. A magyar és német gyerekek aránya nagyjából felefele volt.

A filoxérajárvány következtében az 1880-as években elszegényedtek a szőlőműveléssel foglalkozó őslakos családok. Megsegítésükre hozták létre a különböző háziipari tevékenységek oktatását célul kitűző osztályokat. Itt a lányok szabást, varrást, hímzést, csipkeverést, gépkötést, kézműves tevékenységeket, konyhakertészetet, míg a fiúk kertészetet, kefekötést, fafaragást tanultak. A gazdasági ismétlőiskolába a tizenkettedik életévüket betöltött fiúk, a háztartási ismétlőiskolába pedig a hasonló korú lányok jártak, akik az elemi iskola 6. osztályát már elvégezték.

Az iskola épülete (baloldalt) 1890-ben, mellette a Szent László-templom

1901-ben Czike Ferenc került az iskola élére. Vele együtt már öt tanítót és két tanítónőt alkalmaztak a 256 beiratkozott tanuló oktatására. Az 1901–02-es tanévben megindult a hitoktatás, ekkor érkezett állandó lelkész a Szent László-templomba. Ugyanekkor kezdődött meg az oktatás a Gazdasági, Háztartási Irányú Ismétlő Népiskolában is.

Az iskola épületei igen szétszóródva helyezkedtek el, ezért szükségessé vált egy nagyobb felépítése. A munkálatok 1903-ban kezdődtek az 1877-es Stolmárféle ház helyén, ez volt a mai épület őse. Egyemeletes, nyolc tantermes, 240-260 főt befogadó iskola volt ez, ahol hat évfolyamon és két kis létszámú kisegítő osztályban tanulhattak a diákok. Az intézmény ekkor az I. kerületi Diana úti Községi Elemi és Gazdasági, Háztartási Irányú Ismétlő Népiskola nevet viselte. Homlokzatát napóra díszítette. A Svábhegy lakói – köztük a jelenlegi névadó, Jókai Mór – is segítették adományaikkal. Az új és nagy épület mellett továbbra is szükség volt az útkaparóházra, az ismétlő iskola változatlanul ott kapott helyet.

A XX. század elejére sürgetővé vált a kiszorult osztályok elhelyezésének megoldása, mert az épület nem felelt meg az iskolai előírásoknak. Ez csak 1921-ben történt meg, amikor a fővárosi tanács a templom melletti téren egy két tantermes barakképületet emelt, ahol a főépületből kiszorult osztályok kaptak helyet. 1925-től már természetrajzi és természettani gyűjteménnyel is büszkélkedhetett az iskola, 1928-ban emeletráépítéssel bővítették az addig egyemeletes, kilenctermes objektumot. Ez a ma is látható épület.

Színjátszó kör 1945-ben

A kétemeletes ház a két világháború között a legmodernebbek közé tartozott. Alagsorában, a mai ebédlő helyén fürdőt alakítottak ki, medencével és zuhanyzóval. A magasföldszinten orvosi rendelőt, várószobát és óvónői lakást létesítettek, valamint ide helyezték a Költő utcai kisdedóvót. A tornatermet színpaddal, karzattal, vetítővászonnal szerelték fel. Az iskola helyet adott a Svábhegyi Széchenyi Levente Egyesületnek, amelynek tagságát a Svábhegyen és vidékén lakó, 12–21 éves, testnevelési oktatásra kötelezett ifj ak alkották.

Napjainkban közel 350 gyermek tanul az iskola falai között, nevelésükkel és oktatásukkal harmincöt pedagógus foglalkozik. 1996-ban indították be – a Hegyvidéken elsőként – a német nemzetiségi osztályokat. A diákok évről évre kiváló eredménnyel szerepelnek kerületi és országos vetélkedőkön is, ami ékes bizonyítéka az itt dolgozó pedagógusok elhivatottságának, munkájuk magas színvonalának.

Balázs Attila