Iskoláink élete a Hegyvidéken
A Hegyvidék iskoláinak története egészen a XIX. századig nyúlik vissza, a város nagyarányú növekedésének köszönhetően ugyanis ekkortájt mutatkozott valós igény a helyi iskolahálózat kiépítésére. Bár a kerület legsűrűbben lakott része már akkor is a Krisztinaváros volt, az első iskola mégsem itt, hanem a német ajkú lakosság kezdeményezésére a Svábhegyen létesült. Az eleinte vándoriskolaként működő Jókai Mór iskola 1858-ban nyitotta meg kapuit, majd ugyanebben az évben a Zugligeti iskolában is megkezdődött az oktatás.
A kerület többi neves iskoláját a XX. században alapították, ennek a korszaknak szülötte a mai Budai Középiskola (korábban Márvány utcai Elemi Iskola, majd Kossuth Lajos Szakközépiskola), illetve a Városmajor utcai községi Polgári Fiúiskolát felváltó Kós Károly Általános Iskola. A tárlat külön foglalkozik a második világháború után épített modern iskolákkal, a felsőfokú oktatási intézményekkel, gyermekotthonokkal, az egyházi kezelésű és speciális szakiskolákkal – egyebek között a kerületi zeneiskola és a rajziskola történetével –, a napközikkel és a különböző korszakokhoz kapcsolódó iskolai mozgalmakkal, valamint felidézi az oktatás kereteinek törvényi változásait. A törzsanyag az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeumból származik, míg számos kiállított tárgyat maguk az intézmények, illetve az iskolákkal kapcsolatba került hegyvidéki polgárok bocsátották a gyűjtemény rendelkezésére.
A kiállítás megnyitóján Pokorni Zoltán polgármester elmondta, jelenleg huszonhét alap-, közép- és felsőfokú iskolával büszkélkedhet a kerület. Az önkormányzati fenntartású intézmények mellett számos magániskola, a többi között az osztrák és az amerikai iskola is a Hegyvidéken működik. A felsőoktatási intézmények közül az ELTE, a SOTE, a Rendőrtiszti Főiskola és Moholy-Nagy Művészeti Egyetem indított karokat a XII. kerületben.
De nem csupán a tartalom, hanem a külcsín is számos érdekességgel szolgál – hívta fel a figyelmet a polgármester –, hiszen a hegyvidéki iskolák egy részének építése éppen beleesett a Klebelsberg Kunó-féle iskolaépítési programba. Mintegy ezerötszáz iskola épült fel az ezredforduló táján, mai szemmel nézve is lenyűgöző tudatossággal. Az épületek belsejét a gyerekek igényeihez igazították, széles folyosók, lekerekített élek és „fejbeütés-biztos” korlátok jellemzik a korszak oktatási intézményeit. Mert akkoriban úgy gondolták, hogy a szünetekben a gyereknek szabad futni és olykor ordítozni, ehhez pedig olyan terek kellettek,ahol nem fenyegette őket sérülésveszély. Csak remélni lehet, hogy ez a tudás nem veszett ki teljesen, és épülnek még gyerekbarát iskolák… Addig is a helytörténeti gyűjtemény kiállításán mindenki magába szívhatja a hegyvidéki iskolaügy százötven éves történetét – mondta Pokorni Zoltán.
Munkácsy Gyula, az Országos Pedagógia Könyvtár és Múzeum vezetője arra emlékeztetett, hogy az iskolák munkája a jelenben zajlik, de a jövőnek szól. A kiállítás így nem más, mint reflexiók sora a mából a múltba. Miközben hat emberöltőn keresztül tárul a néző elé a Hegyvidék iskoláinak története, egyúttal hatásuk is kézzelfoghatóvá válik. Eötvös József óta tudjuk, hogy „iskolába járni kell” – a törvényi feltételek már 1868-ban adottak voltak, alig nyolc évvel később pedig a szükséges eszközök is rendelkezésre álltak. Trefort Ágost kérésére ekkor hozott ezerötszáz taneszközt az országba Gönczy Pál, megalapozva ezzel a magyar taneszközgyártás alapjait.
Leírták az ideális iskola ismérveit, hogy hol épüljön, és milyen legyen: távol a gyáraktól, úttól, zajtól és füsttől, legyen benne mosdó, munkaszoba, szertár, épüljön kőből. A telek fái ne árnyékolják be, a legömbölyített élű termek tizenkétszer négyméteresek legyenek, kerülni kell a zöld színt és a mérgező olajfestést, és persze szükség van széltől védett tornázótérre. A Klebelsberg Kunó előtti korszak végén, 1909-ben 1851 osztálynyi gyerekből háromszáz bérházakba kényszerült, kétszáz iskoláról iskolára vándorolt. Alig három év alatt ötvenöt iskola és 967 terem épült, köztük volt a Márvány utcai és a városmajori is.
Minderről és még több mindenről szól tehát az új kiállítás, amely ingyenesen látogatható, s a gyűjtemény munkatársai előzetes egyeztetés után tárlatvezetést, a gyermekcsoportok számára múzeumpedagógiai foglalkozást biztosítanak.
mm.