Kényelem és nyugalom: ülőalkalmatosságok a kertben

A kerti ülőbútorok a kényelmi szempontok mellett hasznosak is: megóvják ruházatunkat a gyepfoltoktól. Alkalom nyílik róluk a helyi élővilág megfi gyelésére, miközben mi csendesen beleolvadhatunk a környezetbe. Teljessé teszik a kert rekreációs funkcióját, rövidebb-hosszabb olvasásra, heverészésre, szunyókálásra csábítanak. Hozzájárulnak a kert hangulatához, kiegészítik azt, élettel töltik meg, vagy éppen figyelemfelkeltő színfoltot képeznek a zöld háttér előtt.

 

Vegyük sorba, mifélék lehetnek ezek az egyszerre hasznos és kellemes ülőalkalmatosságok!

 

A társkedvelő szék
A kertben a székek főleg „mobil” formában jelennek meg. Ha nagyobb társaság gyűlik össze, több kerül belőlük a gyepre vagy a tűzrakó köré, a mulatság végén pedig visszakerülnek a garázsba vagy a tárolóba. Fixen beépített székekkel ritkán találkozunk, hiszen a magányos pihenés – illetve a társaság kizárása – nem cél.

 

Érdekes kivétellel szolgál az Apor Vilmos tér, ahol a buszmegálló alatt néhány ilyen bútor kapott helyet. Ezek azonban csak megjelenésükben székek, funkciójukban – mivel több került egymás mellé – padnak tekinthetők. Nem elválasztanak, sokkal inkább összekötnek, miközben elhelyezésük vonala követi a virágágy ívét.

 

A székek másik „élőhelye” az asztal. Itt azonban sokkal inkább a zöld környezetben történő étkezést szolgálják, mint a pihenést. Nem a kert részei, csupán ott találhatók.

 

A környezetbe olvadva lehet nézelődni

 

A közkedvelt pad
A leggyakrabban használt kerti bútor – legyen az park, köztér vagy magánkert – a pad. Nem csoda, hiszen tökéletes lehetőséget nyújt beszélgetésre, pihenésre, olvasásra vagy a csendes szemlélődésre. Állhat rönkökre állított egyetlen deszkából, de lehet gazdagon faragott kőcsipkével vagy kovácsoltvas cirádákkal díszített is.

 

A bútorok anyagának változatosságára is a padok sokfélesége világít rá. A korábban közkedvelt, ma egyre jobban visszaszoruló kőpadok ékes példája a Jókai-kertben található díszes, köríves, faragott pad. Ma kevésbé kedvelt, mert hideg, nehéz és általában robosztus.

 

Sokáig a fémvázra csavarozott lécekből készített pad állt minden köztéren. Ma a fémváz és a faülőke ezernyi kombinációja kapható. Előnyük a stabil szerkezet, az alacsony súly, hátrányuk a fém alkatrészek karbantartási igénye, amit a kert nedves környezete csak tovább ront.

 

Egyértelmű favorit az elmúlt években népszerűvé vált fabútor. A kazánnyomáson impregnált fa ellenáll az időjárás viszontagságainak, a víznek, fagynak és a tűző napnak. Természetes anyaga tökéletesen illik minden kertbe. Nem igényel karbantartást, tartósságban megközelíti a fém- és kőbútorokat.

 

Szerencsére egyre gyakrabban látni nem trópusi fából készült darabokat is, amelyek – bár egyesek szemében bizonyosan kevésbé vonzók – nem terhelik használójuk lelkiismeretét az esőerdők irtásának támogatásával. Hiszen azt többnyire lehetetlen hitelt érdemlően kideríteni, hogy a kerti bútor anyagául szolgáló fa ültetvényről, vagy esetleg a primer erdőből származik-e…

 

Pad a kert szinte bármely részén elhelyezhető. Az alábbiakban a figyelembe veendő szempontokat gyűjtöttük össze – természetesen a teljesség igénye nélkül:
– a kert mely részére (virágágy, kerti tó, szökőkút stb.) lehet rálátni róla;
– használatának leggyakoribb időpontjában (napszakában) napsütötte vagy árnyékos helyre kerüljön-e;
– megközelíthető-e eső után száraz lábbal;
– a kert karbantartása során (például fűnyíráskor) útban van-e, illetve egyszerűen arrébb tehető-e a munka idejére;
– látható-e az utcáról, a szomszéd házakból;
– előfordulhat-e, hogy (például gyümölcsérés, gesztenyetermés idején) valami az üldögélők fejére potyog…

 

Színfolt a zöld háttér előtt

 

A hintaágy és társai
A hinta-, függő- és nyugágyak, mint nevükből is kitűnik, inkább pihenésre, alvásra valók, mint aktív tevékenységre. A korábbi vászon hintaágyak helyét egyre inkább a faszerkezetek veszik át. Ezeket csak alkalmilag szokták a kertben elhelyezni, „létük” leginkább a teraszon vagy a medence partján indokolt.

 

A hintaágy töretlen népszerűségnek örvend, hiszen szinte valamennyi kerti bútor előnyét egyesíti: éppen olyan jól lehet rajta beszélgetni, ahogyan aludni. Lágy ringatózását egyaránt szeretik a legkisebbek és az idősebbek.

 

A függőágy úgy bútor, hogy tulajdonképpen nem is az. Helye a kertben van, de csak a használat idejére kerül a két fa közé. Általában nem is időjárást álló anyagokból készítik. Viszont amikor szerephez jut, tökéletes kényelmet biztosít, nem véletlenül használják manapság is emberek milliói Közép-Amerikában.

 

Hogyan rögzítsük?
Fontos kérdés még a kerti ülőalkalmatosságok rögzítése. A kőpadok eleve nem mozgathatók, de a többi szerkezet is kerülhet végleges helyre, betontalapzatra, esetleg állandó rögzítéssel. Szerencsésebb azonban megőrizni a bútorok mozgatásának lehetőségét. Így télre elzárhatjuk őket, vagy bármikor áthelyezhetők a kerten belül.

 

Sokat alkalmazott és valóban szerencsés köztes megoldás, ha a pad alatt (és előtt) térkővel vagy más – kertbe illő – burkolattal kirakott területet alakítunk ki.

Ezen a pad billegés nélkül megáll, lábai kevésbé érintkeznek a nedves talajjal. Így a rajta ülők sem a – kikopott gyep helyén lévő – földet tapossák, és megmarad a bútor mozgathatósága.