A legbátrabb város
Novembertől kezdik játszani a mozik Matúz Gábor legújabb filmjét. A legbátrabb város egy kiemelkedő, ám a jelentőségéhez képest széles körben még kevéssé ismert eseményről szól: 1919. január 29-én a helybéli polgárok (vasutasok, iparosok, kereskedők, orvosok, tanárok, diákok) és a környékben állomásozó katonák néhány egysége kiverte Balassagyarmatról a várost két hét óta megszállva tartó cseh csapatokat. A honmentő akció több halálos áldozatot is követelt, és sokan megsebesültek az összecsapásokban.
Az akkor alakulóban lévő csehszlovák állam antant parancsnokság alatt álló hadserege azzal a szándékkal lépte át a demarkációs vonalat (az Ipoly folyót), s foglalta el Nógrád vármegye székhelyét, hogy majdani határait még délebbre tolja, és ezzel kész tények elé állítsa a nagyhatalmakat az első világháború utáni helyzetet rendezni szándékozó párizsi béketárgyalásokon. A példaértékű városi összefogás azonban megakadályozta, hogy a cseh légió katonái hosszú távra berendezkedjenek az Ipoly bal partján, s ezzel megmentettek egy darabka Magyarországot a jövőnek. (Tették ezt „az akkori magyar (!) kormány behódolást sürgető felszólítása ellenére”.) A dicső emlékek mellett tehát máig kézzelfogható eredménye van a kiontott vérnek, ezt a győzelmet senki idegen hatalom nem írta felül, Balassagyarmat ma is Magyarország része.
Felvidék cseh bekebelezése ellen sok helyütt próbálkoztak meg fegyveres ellenállás szervezésével a túlnyomórészt magyarok által lakott országrész polgárai, nemritkán akár nemzetiségi hovatartozástól függetlenül, de ezek a vállalkozások – sokféle okra, közöttük is elsősorban a Károlyi-kormány nemzetvesztő pacifizmusára visszavezethetően – mindenhol kudarcba fulladtak. Kizárólag Balassagyarmaton járt sikerrel az összefogás.
A közel százperces alkotás azonban nem csupán a korabeli Nógrád vármegye székhelyére kalauzolja el a nézőket, hiszen a képsorok segítségével bepillantást nyerhetünk például az első világháború utáni hónapok világpolitikai boszorkánykonyhájába, ahol Beneš, Clemenceau és még jó néhányan Magyarország feldarabolásával foglalatoskodtak. Megidéződik Ady Endre temetése is, hiszen a költőt éppen 1919. január 29-én, tehát a gyarmati harcok napján helyezték végső nyugalomra Budapesten.
A rendező, Matúz Gábor a manapság egyre divatosabbá váló dokumentum-játékfilmes műfajt választotta kíméletlenül őszinte, mindemellett tárgyilagos történetmeséléséhez. A magyar, cseh és francia történészek, levéltárosok, politológusok megszólalásait a mértékkel adagolt archív filmrészletek, fotók, korabeli dokumentumok mellett jórészt eredeti helyszíneken forgatott játékfilmes jelenetekkel illusztrálja. A főbb szerepeket – mások mellett – Gáspár Tibor és ifj . Jászai László játsszák. A narrátor Szersén Gyula.
(káté)