Nemzetközi díj a kabinetvezetőnek

Az Indiana University a végzett, külföldi hallgatói közül az idén önnek ítélte oda a nemzetközi életpálya-díjat. Hogyan talált önre az amerikai egyetem?
– A kapcsolatom az amerikai egyetemmel több mint tíz éve kezdődött. A Testnevelési Egyetem elvégzése után először a pennsylvaniai állami egyetemre mentem ösztöndíjjal tanulni, ahol sportmenedzseri posztgraduális diplomát szereztem. Ezt követően az Indiana Egyetemre kaptam kutatóként meghívást 1996-ban. A munkám mellett az egyetem School of Health, Physical Education andRecreation, azaz az egészségügygyel, testneveléssel és rekreációval foglalkozó karának mesterképzését is sikeresen elvégeztem. Hazatértem 1998-ban, de az iskolával – ahogy ez a nagyobb amerikai egyetemeknél szokásos – megmaradt a rendszeres kapcsolat, folyamatosan tájékoztatnak legfontosabb eseményeikről, és kérésükre időnként én is küldök magamról beszámolókat életem alakulásáról. Az egyetemnek tehát voltak információi az elmúlt években folytatott munkámról – ennek ellenére óriási meglepetésként ért, amikor arról értesített a végzett hallgatókat képviselő Alumni-bizottság, hogy az egyetemen végzett külföldi diákok sokezres mezőnyéből idén engem jutalmaznak életpálya-díjjal. Ezt a kitüntetést főleg a közigazgatásban és az egyetemi életben eredményes munkát végző, vezető pozíciót betöltő személyeknek szokták adományozni – 2007-ben például a pekingi olimpia egyik főszervezője kapta meg az elismerést.

Sportmenedzserként mely területeken ért el sikereket?
– Sikerként élem meg, hogy közreműködhettem 1999-től egy új, sporttal foglalkozó tárca, az Ifjúsági és Sportminisztérium felépítésében és elindításában. A minisztérium munkatársaként számos fontos társadalmi célú kampányt és programot koordináltam: ilyen volt a többi között a szteroid- és doppingellenes program, a Nemzeti Atlétikai Program, a Kosárlabda-fejlesztési Program, valamint a stadionok békéjéért „Szurkolj, ne háborúzz!” szlogennel meghirdetett kezdeményezés. Később a száz százalékban állami tulajdonú Magyar Sportmarketing Kft.-nél dolgoztam, ahol a legfontosabb kezdeményezésünk a Magyar Csapat Program volt, amelynek eredményeként tizenkét kiemelt szakági szövetséget sikerült összefogni a szponzori támogatások felkutatására.

Jelenleg is foglalkozik sportfinanszírozási kérdésekkel?
– A Semmelweis Egyetem Doktori Iskolájának hallgatójaként azt kutatom, miképpen lehetne hatékonyabbá tenni Magyarországon a szerencsejáték-bevételekből történő sportfinanszírozást, ma ugyanis a szerencsejátékokból sokkal kevesebb pénzt kap vissza a sport, mint a nyugateurópai országok többségében. Erre a jelenleg működő rossz gyakorlatra a megoldás a Sport- vagy Olimpiai lottó bevezetése lehet, amely révén már az első évben mintegy másfél milliárd forinttal többet lehetne költeni az olimpiai sportokra. Ez a pénz pedig tiszta nyereségként kerülne be a költségvetésbe, hiszen a fedezete a sportkedvelő szerencsejátékosok szelvényvásárlásaiból állna össze, nem pedig az állam tenne pénzt az egyik zsebéből a másikba.

A sport világában megszerzett szakmai ismereteit hogyan tudja kamatoztatni a Hegyvidéken a polgármesteri kabinet vezetőjeként?
– A sportmenedzsment területén elsajátított szervezetirányítási technikákat a közigazgatásban is lehet alkalmazni. Nagy hasznát vettem az Amerikában szerzett tapasztalatoknak például az új, kerületi sportközpont építésénél. Mivel korábban részt vettem az USA egyik legnagyobb egyetemi sportkomplexumának, az Indiana Egyetem Student Recreational Sports Centerének marketingmunkájában, az itt szerzett ismereteket jól tudtam használni a Magyarországon számos új megoldást felvonultató Csörsz utcai Sportmax multifunkciós sportcsarnok tervezésekor, illetve az üzemeltetővel történt megállapodás létrejöttekor.

Milyennek látja a kerületi sportéletet?
– A sportlehetőségek tekintetében, azt hiszem, mintakerület vagyunk. Az önkormányzati iskolákban az idén szeptembertől felmenő rendszerben bevezettük a mindennapi testnevelésórát, a szabadidejükben mozogni vágyók részére számtalan ingyenes sportolási lehetőséget kínálunk a Sportos, edzett Hegyvidék program keretében, míg a komolyabb szinten sportolni kívánó embereket az önkormányzat Hegyvidék Sportegyesülete várja. Bár ma Magyarországon elkeserítően alacsony a rendszeresen sportolók aránya – a lakosság mindössze kilenc százaléka mozog intenzíven hetente legalább kétszer harminc percet –, a Hegyvidéken jóval kedvezőbb a helyzet: az itt élők sokkal inkább figyelnek az egészségükre, így a sporttevékenységek iránt is az átlagosnál nagyobb érdeklődés tapasztalható.

z.