Összefogás egy zongoráért

Az iskola ének-zene tagozatának ötvenéves jubileuma alkalmából megtartott koncerten az iskola egykori növendékei is felléptek. Olyan kiváló művészek játékában gyönyörködhetett a hallgatóság, mint a már világsztárokkal is fellépő Almásy László Attila, vagy Fassang László orgona- és zongoraművész.

 

Az esemény fővédnöki tisztjét elvállaló Lovas Pál alpolgármester köszöntőjében kiemelte: egyre több intézmény kénytelen a közvéleménytől vagy szűkebb közösségektől segítséget kérni, mert a nekik járó pénznek egyszerűen nyoma veszik. Támogatás pedig szinte mindig az egyre inkább szűkülő, de kötelességeit el nem feledő középrétegtől érkezik. Mert a polgárok tudják, hogy az embereknek és különösen a legkisebbeknek egészséges, inspiráló környezetre van szükségük, amit napjainkban a központi akarat hiányában csak közösen hozhatunk létre. Ha nem így teszünk, félő, hogy gyermekeinket teljesen hatalmába keríti a televízió művi világa – fogalmazott Lovas Pál, majd hozzátette: a Kós Károly iskola hívó szavára egy emberként mozdult meg mindenki. Eljöttek az iskola egykori és mai tanulói, szülők és szimpatizánsok, hogy hozzájáruljanak a gyerekek zenei nevelését segítő zongora megvásárlásához.

 

Fassang László is fellépett

 

Az alpolgármester szerint éppen az ilyen alulról szerveződő, kis közösségek jelentik a magyarság megmaradásának egyetlen esélyét, hiszen az egymásért tenni képes és tenni akaró csoportok jelentik a társadalom valódi támaszát. Hogy ez valóban így legyen, egyetemes értékekre, eszmékre van szükség. A templom elpusztult oltárképén Székely Bertalan a kenyeret megáldó Jézust ábrázolva a szeretet erejére hívta fel a figyelmet. Arra a legalapvetőbb értékre, amely ma annyira hiányzik a társadalomból. A Kós Károly iskola közössége megértette a szeretet szavát – emelte ki Lovas –, és képes volt az összefogásra, ezzel példát mutatva az ország valamennyi polgárának.