Visszatért az Íjazó

Különleges hangulatú szoboravatót rendeztek november utolsó péntekjén a MOM Parkban. Valljuk be, manapság nem megszokott, hogy őszülő halántékú urak és hölgyek egymás vállát lapogatják, ölelkeznek, mosolyogva anekdotáznak. A boldog arcokat figyelve egyértelműnek tűnt, hogy legtöbbjük számára az avató többet jelentett egyszerű ceremóniánál – sokkal inkább meghitt, felemelő ünnep volt.

Amikor a Horn-kormány idején az APV Rt. a Magyar Optikai Művek felszámolásáról határozott, a döntés egyet jelentett az épületek lebontásával, és mint utóbb kiderült, a tárgyi emlékek többségének megsemmisülésével. A pusztulást látva döntötték el a gyár dolgozói, hogy megpróbálnak emléket állítani az egykor világhírű vállalatnak. Alapítványt szerveztek, támogatókat kerestek, pénzt gyűjtöttek azért, hogy újra felállíthassák a MOM jelképét, az „F” épület tetején álló, monumentális, közel hat méter magas Íjazó szobrot.

Pokorni Zoltán: Ápolni kell a múlt örökségét

Haich Erzsébet alkotása a háború után megsemmisült (mint legutóbb mi is megírtuk, az volt a veszte, hogy az új rendszer nyilas jelképnek bélyegezte), ám szerencsére az íjászt ábrázoló kisplasztikák közül egy megmaradt, így a korabeli fényképek segítségével Kampfl József szobrászművésznek sikerült elkészítenie a szobor valósághű, kicsinyített mását. A méretek csökkentésére azért volt szükség, mert ezúttal nem épület tetejére, hanem egy parkba került az új Íjazó.

Pokorni Zoltán polgármester az avatón hangsúlyozta: az önkormányzat azért támogatta anyagilag is a szobor felállítását, mert feladatának tekinti a múlt örökségének ápolását. Bár ma már nincsenek gyárak a Hegyvidéken, volt idő, amikor itt működött a világ akkori egyik vezető iparvállalata. A polgármester szerint az Íjazó egyszerre jelképezi a hagyományokat, erősíti a lokálpatriotizmust, és hozzájárul a MOM közösségének összetartásához.

A MOM Közhasznú Emlékalapítványt képviselő Sörös Antal a szobor történetét idézte fel. Az 1939-ben felállított Íjazónak akkora sikere volt, hogy a vállalat ötven bronzplakettet is rendelt belőle. A Süss Nándor Finommechanikai és Optikai Rt. akkoriban vette fel a Magyar Optikai Művek nevet, az új vállalat pedig az Íjazó koszorúba font alakját választotta jelképül. A kommunista rendszerben a szobrot megsemmisítették, hatvan év és a gyáróriás felszámolása kellett ahhoz, hogy újra beszélni lehessen róla.

Az épületeket lebontották, az új tulajdonos irodákat és lakásokat húzott fel a helyükön. Csak néhány építészeti emlék maradt meg (ilyen a szökőkút és az oroszlánfej), de az irodaház falát díszítő domborművet nem tudták megmenteni. Sikerült azonban megőrizni Süss Nándor emlékét, nevét a MOM Park sétánya őrzi. Bár az akkori építők a szökőkutat és az oroszlánfejet újra felállították, az Íjazóval az ígéretek ellenére sem történt semmi.

Létrejött ugyanakkor a MOM Közhasznú Emlékalapítvány, amely célul tűzte ki a szobor újraöntését. Időközben megváltozott a MOM Park tulajdonosi összetétele, az újonnan alakult vezetőség pedig az ügy mellé állt, és a hegyvidéki önkormányzattal közösen lehetővé tette, hogy az új Íjazó méltó helyére kerüljön – remélhetőleg hosszabb időre, mint elődje.

MM