Zöldségfélék a kertben

A zöldségeskert szó hallatán a hagyományos parasztudvarok képe jelenik meg lelki szemeink előtt: alaposan megforgatott barna föld az ágyásokban, pedáns sorokban fejlődő zöldségfélék, a sorok végén a vetőmag papírtasakja egy földbeszúrt botra fűzve, és mély csizmanyomok a sárban. Természetes, hogy erre senki sem szeretné elcserélni automata öntözőberendezéssel locsolt pázsitját, gazdagon virágzó sziklakertjét vagy szabályos sövényeit.

 

A zöldségtermesztést azonban össze lehet egyeztetni a kifinomult díszkertkultúrával. A cél ugyanis nem a család ellátásának biztosítása, hanem a kísérletezés, a kert növényállományának színesítése és némi ízletes konyhai alapanyag előállítása. Ilyen megközelítésből például a paradicsomnak, hagymának, sóskának vagy petrezselyemnek lehet helye a Hegyvidék gondosan ápolt kertjeinek sarkában is.

 

Mennyei paradicsom
A növény neve – magyarul – utal értékére is. Szinte nincs is, aki ne kedvelné ezt a zöldségek közé sorolt gyümölcsöt. Főleg ha reggel frissen, harmatosan kerül az asztalra, egyenesen a kertből.

 

A termesztéshez nem kell más, csak egy-két négyzetméternyi terület és magok. Legjobb a nyáron piacon vásárolt legfinomabb paradicsomokból eltenni néhány tucat magot, és a következő év tavaszán azt elvetni. Így biztosan ízlésünknek megfelelő termésre számíthatunk. A másik lehetőség a boltokban kínált magok és palánták megvásárlása és kiültetése. Ezeknél érdemes a kisebb méretű termést nevelő változatokat előnyben részesíteni, mert ezekről gyakrabban szüretelhetünk, és kevésbé érzékenyek a gondozás hiányosságaira.

 

Paradicsomfürt

 

Meg kell fontolni, hogy korlátozott növekedésű (úgynevezett determinált) vagy folyton növő fajtát (hívják néha lugasparadicsomnak is) választunk. A nevéből adódóan a szabadon növők egészen az őszi fagyokig folyamatosan hajtanak, akár a kétméteres magasságot is elérhetik, és közben folyamatosan teremnek. A determináltak egy megadott méret fölött már nem növekednek tovább. A kertben két fajtát érdemes nevelni: egy determináltat, amelyik alacsony, korán hozza termését, aztán elhal, illetve egy folyton növőt, amelyik később kezd érni, de őszig terem.

 

A paradicsom termesztéséhez felásott, tápanyagban gazdag talajt kell biztosítani, amelybe mélyre ültetjük a szobában előnevelt vagy vásárolt palántákat. Egy négyzetméteren tizenöt-húsz tő is elfér. Egy család paradicsomigényének kielégítéshez elegendő a másfél, két négyzetméteres termőterület. Kerti körülmények között a gondos öntözésen kívül nincs sok tennivaló vele. Nyár elején még egyszer megtrágyázható. A folyton növő fajtákat támasztékhoz kell rögzíteni, és az oldalhajtásokat le kell tördelni. A feladatok között a beérett piros bogyók rendszeres betakarítása is szerepel.

 

Hálás spenót
A gyerekek „kedvenc” főzelékének alapanyagát el lehet vetni az ősszel, hogy a következő évre megerősödjék, de lehetőség kínálkozik a tavaszi vetésre is. A hidegben is fejlődésnek induló növénykék különösen fóliaborítás alatt gyorsan fejlődnek, és két hónappal a vetés után már szedhetők is a zsenge levelek.

 

Érdemes a nagyobb levelekkel kezdeni a szedést, és több hullámban betakarítani a termést. Aki hosszú ideig szeretne rendszeresen friss, saját termesztésű spenótot enni, megteheti, hogy kéthetes szünetekkel, egymás után több hullámban veti a magokat. Így a spenótszezon jelentősen megnyújtható.

 

Spenóttövek

 

A fejlődő spenóttal nincs sok feladatunk. Gyors növekedése miatt nem támadják meg a kártevők. A kertben kis, kerek, sötétzöld levélbokrokat alkot. Nem tartozik a dekoratív növények közé, de mégis hálás, mert egészséges, rendben tartott kiskert látszatát kelti gondos ápolás hiányában is.

 

Kéthasznú petrezselyem
Ezzel a növénnyel gyakorlatilag nem lehet kudarcot vallani; még erkélyládában is szépen fejlődik, és évről évre ellátja a családot friss petrezselyemzölddel. Persze nem várhatjuk, hogy szép répatesteket is neveljen az edényben, a kertben azonban még ez is bekövetkezhet.

 

Petrezselyemerdő

 

A fagyok után elvetett és akár hetekig elfekvő magokból kikelő növény laza talajban fejlődik jól. Még az árnyékot is elviseli. Karógyökere mélyre hatol, majd vastagodásnak indul. A répatest megerősödése köves, sziklás talajon (ami a Hegyvidéken nem ritkaság) elmarad, de az ízletes levelek ilyenkor is kárpótolják a hobbikertészt.