Bíró Dániel története

A történelem egyszeri és örök, minden ellenkező vélemény dacára megismételhetetlen és megmásíthatatlan. Elkerülhetetlenül változik szerencsénkre a történéseket leképező információk halmaza, maguk után vonva azok megismerésének és megítélésének pontosítását, időnként annak radikális módosítását is.
A Hegyvidék 22. számában olvashattunk a Csörsz utcai ortodox zsidó temetőről, benne az egykori, Városmajor utcai zsidó kórház betegei és személyzete ellen elkövetett nyilas mészárlás áldozatainak emlékművéről (őket ugyanis nem itt temették el, hanem az Óbudai és a Kozma utcai zsidó temetőkben), továbbá Bíró Dánielről. A mai napig számos – köztük zsidó – forrás szerint Bíró Dániel a kórház mártírhalált halt főorvosa volt. A hegyvidéki temetők történetéről szóló könyvemben én is – e forrásokat felhasználva – tévesen írtam le ezt.Az azóta megismert újabb információkból ugyanis kiderül, hogy Bíró Dániel az első világháború tüzértisztje volt, aki a harcokban megsebesülvén megrokkant, ami korai halálához vezetett. Testvére, egy gazdag fiumei kereskedő, 1920-ban megvette a Városmajor utca 64–66. szám alatti, dr. Vaskovits-féle vízgyógyintézetet (amelyet 1853-ban alapított dr. Siklósy Károly, aki 1860-ban adta el Vaskovitsnak). Több támogató segítségével rendbe tették a kórházat, és ezzel beteljesítették a Chevra Kadisa akkori elnöke, Friedmann Izidor dr. álmát: megnyithatta kapuit a budapesti ortodox izraeli hitközség Bíró Dániel kórháza, amely mint ortodox izraelita kórház akkor egyedüli volt a világon, 40-50 fős kórházi hellyel és szanatóriumi résszel.
Az intézmény első igazgató főorvosa dr. Rosenák Miksa volt. Őt követte 1935-ben dr. Sulzer Andor, aki sajnálatos módon egyben az utolsó főorvos is, mivel betegeivel együtt megölték. A nyilasok felgyújtották az épületet, és hagyták leégni. 1952-ben államosították azt, majd nagyfokú sérülései miatt lebontották. Pár éve újra tábla emlékeztet történelmünk e tragikus eseményére.

Szatucsek Tibor