Székely Bulcsú: „A gyermekeim ünnepe”
Az olimpiai aranyérmes vízilabdás otthonában a gyerekek, Botond és Bence az ünneplés középpontjai. A Groupama-Honvéd játékosa, a Sportmax Hegyvidék egyik szakmai igazgatója számára két fia születése óta még emlékezetesebbek a karácsonyok.
A karácsony számomra – azon túl, hogy ilyenkor többet gondolunk a szeretteinkre, a tágabb családunkra is – mindig olyan időszak volt, amikor az edzések, a versenyek, a túlhajszolt hétköznapok után kaptam egy kis szünetet. Ilyenkor mindig lehetőségem nyílt végiggondolni mindazokat a dolgokat, amelyekre év közben nemigen volt idő.
De a karácsony természetesen elsősorban a gyerekkorom – és most már a gyermekeim – ünnepét jelenti. Amikor még mi voltunk kicsik a bátyámmal, minden évben ugyanolyan rituálé előzte meg a szentestét: amíg édesanyám feldíszítette a fát, édesapám elvitt bennünket sétálni. Mindig a Kiss János altábornagy utcában laktunk, így vagy a környéken csavarogtunk egyet, vagy felszálltunk a 112-es buszra, és bementünk a városba. Aztán amint hazaértünk, mind bevonultunk a konyhába. Apám ilyenkor eltűnt – mintha a fürdőszobába menne –, és nemsokára meghallottuk az angyalka csengetését. Amikor kicsit nagyobbak lettünk, ugyanígy történt minden, csak már a bátyámmal ketten indultunk sétálni.
A legemlékezetesebbek azonban az elmúlt nyolc év karácsonyai, amióta megszületett Botond fiunk, négy évvel később pedig Bence. Azóta ők az ünnep főszereplői. Nem szoktunk elutazni, mindig itthon töltjük a karácsonyt, először szűk családi körben, négyen, utána a legközelebbi rokonokkal.
Mi is igyekszünk megteremteni gyermekeinknek a karácsonyi rituálét, ha nem is éppen úgy, mint a szüleim annak idején, de fontos, hogy számukra is maradandó, nagy élményt jelentsen. Nálunk az vált szokássá, hogy a szenteste előtti estén, vagyis 23-án korán lefektetjük őket, és amikor már mindketten alszanak, a feleségemmel együtt feldíszítjük a fenyőt, hogy másnap reggel, amikor a fiúk felébrednek, ott pompázzon a karácsonyfa.