Válaszúton a magyarság

Válaszút Kolozsvártól északkeleti irányban mintegy harminc kilométer távolságra található a Borsa-patak völgyében. A helyi szájhagyomány szerint a falu onnan kapta a nevét, hogy a Vereckei- hágó felől érkező honfoglaló magyarok serege ezen a helyen vált háromfelé: az egyik csoport Kolozsvár, a másik Dés, míg a harmadik a Mezőség irányába folytatta útját.

A falut több évszázadon keresztül a Bánffyak birtokolták. A válaszúti Bánffy-kastély, amely ma is épségben fennáll, Wass Albert szülőháza. Ugyancsak Válaszúton született és napjainkban is itt él Kallós Zoltán Kossuth-díjas, Corvin-lánccal kitüntetett néprajzkutató, aki 1992-ben létrehozta a saját nevével fémjelzett alapítványt, és vagyonából, valamint a megszerzett támogatásokból nekilátott oktatási, kulturális és szociális missziójának az északmezőségi és a kisszamosháti régióban, azzal a céllal, hogy segítse a szórványban élő magyar kisebbség megmaradását.

A Kallós Zoltán Alapítvány megalakulásától kezdve szívügyé nek tekinti mindazon környékbeli gyerekek sorsát, akiknek szülőfalujukban vagy annak közelében nincs lehetőségük magyar nyelven tanulni. Huszonöt év szünet után, 1999-ben újraindította az anyanyelvi oktatást Válaszúton. Négy kisdiáknak kezdődött meg a tanítás – ma már mintegy húsz településről több mint nyolcvanan járnak a válaszúti bentlakásos magyar óvodába és alsó tagozatos általános iskolába.

A gyerekeket minden pénteken hazaviszik, hogy ne szakadjanak el a szülői háztól, és vasárnap délután hozzák el otthonról őket. Mivel az oktatás, a kollégiumi ellátás, illetve az ingázás költségeit a szegény családok nem tudják megfizetni, ezért mindezt az alapítvány vállalja át különböző magyar szervezetek, cégek és magánszemélyek támogatásával.

Az ajándékokat karácsony előtt vették át a válaszúti gyerekek

A szórványkollégium működéséhez sokan igyekeznek hozzájárulni – ha nem pénzzel, akkor például könyvadománnyal és karácsonyi ajándékcsomagokkal, úgy, ahogy a kerületi Arany János iskola tanulói és szülei is tették néhány héttel ezelőtt. Az „aranyos” diákok karácsony előtt mintegy háromszáz könyvet és 83 cipősdoboznyi ajándékcsomagot gyűjtöttek össze, amit a Sashegyi Arany Iskolaalapítvány elnöke, Novák János közreműködésével juttattak el a szórványkollégiumba.

A válaszútiak köszönetképpen jó pár művészi rajzot készítettek a hegyvidéki iskolának. A kiállításra váró műveket maga a kollégium alapítója, Kallós Zoltán hozta el Balázs Bécsi Gyöngyi, a romániai Kallós alapítvány vezetője, a szórványkollégium pedagógusa, és Borbély Jolán a magyarországi Kallós alapítvány elnöke, illetve néhány diák kíséretében, akik az Arany János iskolában tartott találkozón egy szép népdalcsokrot is „átadtak” a jelenlévőknek.

Kallós Zoltán az összejövetelen elmondta: intézményükben a néptánc és a népzene a mindennapi oktatás része, hiszen szervesen hozzátartoznak kultúránkhoz. „Nem igaz, hogy mindez múzeumba való kacat, a népdalok ma is minden élethelyzetre példát, útmutatót adnak” – hangsúlyozta. A néprajzkutató hozzátette, hagyományaink ápolásának fontos szerepe van az anyaországban is, mert a diákokban így alakíthatjuk ki a nemzeti azonosságtudatot.

Borbély Jolán etnográfus, aki évtizedekkel ezelőtt az Arany János iskola pedagógusa volt, szintén a népzene és tánc oktatásának fontosságát emelte ki. Az általa egykor bevezetett zenés magyarórákra még ma is szívesen emlékeznek vissza régi tanítványai, köztük Bodolay Géza színházi rendező, vagy épp Schiff András zongoraművész, aki egy alkalommal a fiát, Éri Pétert, akkori osztálytársát, a ma Kossuthdíjas és Prima Primissima-díjas Muzsikás együttes tagját kísérte zongorán egy néptáncversenyen.

Az Arany János Általános Iskola és Gimnázium igazgatója, Patkó Lajos arról számolt be, hogy a néptáncoktatás immár náluk is órarendi keretek között zajlik. Hiszik, hogy csak úgy lehet fenntartani a magyar kultúrát, ha hagyományainkat – köztük a táncot, zenét – aktívan művelik. Az igazgató hangsúlyozta, hogy a hagyományápolás jegyében szorosabb kapcsolatra törekednek a szórványkollégiummal. Kallós Zoltán meghívására szeretnének minél előbb ellátogatni Válaszútra, hogy élőben is megismerhessék mindazokat az értékeket, amelyeket áldozatos munkával sikerült összegyűjteni és megőrizni.

z.