Királyi íriszek
A francia királyok jele a középkor óta az írisz, de már őket megelőzően a görög és egyiptomi uralkodók is szívesen ábrázolták magukat íriszekkel körülvéve. A növény szerencsésen túlélte a királyok korát, és az impresszionizmus, a szecesszió idején szerzett népszerűségének hála a mai napig kedvelt a művészetekben és a kertekben egyaránt.
Az írisz nevét a szivárvány szárnyas, tarka ruhás, görög istennőjéről kapta (a szemben is így hívják a szivárványhártyát), aki a mitológiában az istenek üzeneteinek kézbesítője volt. Magyarul nősziromnak szokták nevezni, de a latin nemzetségnév legalább annyira elterjedt, mint a népi.
A parfümtől a ginig
Sokszor – talán a francia „Fleur-de-lis” fordításaként – liliomnak titulálják, mint a Bourbon-liliom, vagy a cserkészliliom esetében, pedig a nőszirom és a liliom között a megjelenésbeli hasonlóság nagyobb, mint a rendszertani rokonság. A spárgavirágúak rendjén belül önálló családot alkotó nősziromfélék nyolcvan nemzetségéből csak egy a névadó íriszeké. Ez a nemzetség mintegy kétszázhatvan lágyszárú, évelő fajt számlál, amely meghódította az északi mérsékelt öv legváltozatosabb élőhelyeit. Hazánk hegységeiben, nedves élőhelyein is több faj él vadon.
Általánosságban a nősziromfélék kúszó gyöktörzzsel rendelkező növények. Leveleik laposak, kardszerűek. Virágzatuk a levelek közül hengeres száron emelkedik a lomb fölé. Egy tő néhány magányos virágot bont, amely három felálló belső sziromból és három kihajló külsőből áll. A virág színe nagy változatosságot mutat a fehértől a sárga és a kék számtalan árnyalatán keresztül a sötét bordóig. Sok faj szirmainak mintázata is figyelemre méltó. Termése három rekesszel nyíló toktermés.
Manapság a nőszirom felhasználása vágott virágként és a kertészetben a legjelentősebb, korábban azonban egyes fajokat parfümök, dohányok és borok ízesítésére, vagy a kozmetikumokban használták. Néhány ginben ma is a sajátos íz része az íriszkivonat. Házi felhasználása azonban nem ajánlott, mert több nősziromfaj mérgező!
Vadon élő nőszirmok
Hazánkban nyolc nősziromfaj él vadon, ezek két kivétellel védettséget élveznek. A leggyakrabban a mocsári nőszirom látható, amely májusban, júniusban a patakok partján, utakat, töltéseket szegélyező árkokban nyílik. Egyszínű, élénksárga virágai messziről vonzzák a tekintetet.
A törpe nőszirom (Iris pumila) hegységeink köves tisztásait kedveli, ahol csoportokban él. Nevéhez híven alig arasznyi, fehér, sárga vagy lila virágai viszont méretéhez képest a legnagyobbak. Budapesten és környékén, sőt a Hegyvidéken is előfordul.
A legszebb hazai nőszirom – a szerző szubjektív ítélete szerint – a tarka nőszirom (Iris variegata), amely a nemesített változatok egyik őse. Nyugat-Európában gyakran magyar nősziromnak is nevezik. Virágai sárgák, barnás mintázattal. Rétek, tisztások közepes termetű növénye. Nálunk magyar nősziromként (Iris aphylla subsp. hungarica) egy másik fajt ismerünk, amelynek hazánk a legnyugatibb elterjedési területe. Virágai ibolyakékek, lilásak, képük a húszforintos érmén látható. Ritkasága miatt fokozottan védett növény.
Kertjeink díszei
A május végén, június elején virágzó íriszek a legkülönfélébb kertek ékességei lehetnek. Egyszerre díszei a paraszti kerteknek és az arborétumoknak, angolparkoknak. A falvakban gyakran ültetik a házak elé, az útpadkára. Városban sokszor látni kis kerti tavak partján. Sok helyen – temetők közelében, települések szélén – a természetben is felfigyelhetünk valaha kerti íriszként ültetett egyedek virágzására.
A növény gondozása – általában – nem okoz nehézséget. A hegyvidéki fajok a sziklakertek sekély termőrétegén, vagy az útszéleken is megélnek. Vaskos gyöktörzseik félig kiemelkednek a talajból. A mocsári változatok a tavak nedves környezetét kedvelik. Leveleiket és virágaikat a tavaszi időszakban táplálkozó hernyók támadhatják meg, jellemző kártevői, kórokozói nincsenek.
Szaporítása az idősebb tövek gyöktörzsének osztásával könnyen elvégezhető. A leválasztott, hajtással is rendelkező, legalább arasznyi gyökérdarabok már a második évben virágozhatnak új helyükön. Néhány év alatt pedig elágazó és szétterjedő, több hajtást nevelő tővé növekedhetnek.
Bár kézenfekvő lenne a közkedvelt és könnyen nevelhető nőszirmokból gyűjteményeket létrehozni, mégsem ismerünk ilyeneket. A hivatalos fajtagyűjtemények sorsa hányatott volt az elmúlt évtizedekben, mára hírmondó is alig maradt belőlük.
Gyöngyösön a főiskola rendelkezik egy több tucat változatot felsorakoztató válogatással, de a nagyközönség számára is látogatható, rendszerezett faj- és fajtabemutatót hiába keresünk az országban. Be kell érnünk a kertek, parkok és arborétumok néhol változatos, de a nemzetség szín- és formagazdagságához képest szerény íriszállományával.
Barta István