Étteremből református templom
A Budahegyvidéki Református Egyházközség 1932-ben alakult meg. Kevesen tudják, hogy a Böszörményi út és a Beethoven utca sarkán álló templom eredetileg étteremnek, kávéháznak épült.
A múlt század harmincas éveiben felgyorsult a Hegyvidék benépesülése. 1930-ban már kihirdették, hogy létrehozzák a XII. kerületet, amely az I. kerületből válik ki, azonban erre még tíz esztendőt várni kellett. A közigazgatási huzavonák azonban nem tartották vissza a fővárosi polgárokat, hogy egyre jobban beépítsék az egykor szőlők borította hegyoldalakat. A sok új betelepülőnek szüksége volt a lakóhelyéhez közeli templomokra. A reformátusoknak Budán vagy a III. kerületi Calvin utcába, vagy a XI. kerületi Bocskai úti templomba kellett eljárniuk istentiszteletekre. 1935-ben döntött úgy a budahegyvidéki gyülekezet, hogy megvásárolja a három évvel korábban épült házat a Böszörményi út és a Gaál (ma: Beethoven) utca sarkán.
Az épületet eredetileg kávéháznak és étteremnek szánták, Wanda Lajos tervei alapján készült 1932-ben. A Claridge nevet kapta az intézmény, amelynek étteremrészét a Gaál utcából lehetett megközelíteni, a kávéház bejárata pedig a mai is bejáratként szolgáló helyen állt a Böszörményi úton. Az emeleten alakították ki a vendéglő tulajdonosának lakását, valamint egy bridzsklubnak otthont adó helyiséget is létrehoztak. Az épület lapos tetején nyaranta kerthelyiséget működtettek. A Claridge nem hozta meg a remélt sikert, így tulajdonosának három év után el kellett adnia az épületet. A református egyház vásárolta meg, amely ezt megelőzően a Márvány utcai iskolában várta híveit az istentiszteletekre. A templommá alakított épületben az első istentiszteletet 1935. május 5-én tartotta Szabolcska László, aki Szabolcska Mihály költő fia volt. Ő 1957-ben bekövetkezett haláláig vezette a gyülekezetet, amely 1940-ben már 4400 főt számlált.
A hívek eredetileg ideiglenes jelleggel rendezkedtek be a volt étterem épületében, azonban a második világháborút követően olyan ideológiát követő emberek kerültek hatalomra, akik egyértelművé tették, hogy nem támogatják a templomépítéseket, -bővítéseket. Így a budahegyvidéki gyülekezet belátta, hogy hosszabb időre kell az épületben maradnia, és nem kapja meg azt a telket, amelyet 1941-ben neki ígértek. (Ezen a területen épült fel végül az egykori MOM Művelődési Központ.) A templom a jelenlegi külső megjelenését 1995-ben nyerte el, amikor megépítették az erdélyi építészeti jelleget magán viselő tornyot.
BA