Egy család, három művész

Még a leghíresebb művészdinasztiák számára is csak ritkán adatott meg, hogy három generációjuk munkáit egy közös kiállításon ismerhesse meg a közönség. A XII. kerületben most ennek lehetünk tanúi: a Buczkó család tagjai mutatkoznak be a Hegyvidék Galériában.
A mögöttünk hagyott, művészi értékeiben is oly ellentmondásos huszadik, valamint a kezdetben bizakodó, de valószínűleg hasonlóan antagonisztikus huszonegyedik század eddig eltelt része történelmi léptékkel mérve meglehetősen rövid, azonban az emberi élet kérdéseivel zsúfolt időszak – kezdte köszöntőjét a tárlatot megnyitó Hoffmann István műgyűjtő, aki szerint éppen ebből fakad a kiállítás különlegessége: az alkotó szellemű nagyapa, apa és fiú a képzőművészet eszközeivel próbál meg válaszolni a létkérdésekre.
Buczkó Géza, a nagyapa építészeti tanulmányait elhagyva fordult a művészeti pálya felé. A Vaszary János és Réti István fémjelezte Budapesti Művészeti Akadémián utóbbinak növendéke, míg előbbinek csodálója volt. Bár Réti erősen hatott művészetére, alkotásai mégsem tűnnek ismétléseknek. Tanulmányait befejezve Buczkó Géza visszatért Nógrádba, gyermekkora színhelyén újra átéli az ottani emberek mindennapjait. Ezeket ábrázolja meghitt élet- és tájképein. Már ismert művészként kapott megbízást első világháborús emlékművek elkészítésére, amelyek Salgóbányán és Karancskeszin megtekinthetők.
1947 után már csak magának alkotott, kiállításon sem jelent, jelenhetett meg. Rajztanári állását feladta, és a műszaki pályán tevékenykedett tovább. Művészi szemlélete azonban itt is megmutatkozott: az ötvenes évek Rákóczi úti neonreklámjai, a Farkasréti temető főbejárata, a ravatalozó, a vidámpark bejárata és az állatkerti barlangmozi az alkalmazott képzőművész tervezői nagyságát bizonyítják. Nevéhez fűződik egy ma már nem látható kuriózum is: a Verseny áruház egy ruhadarabot kétfelé húzó alakokat ábrázoló piktogramja.
Közben folyamatosan festett, rajzolt, mintázta líraian megfogalmazva az embert és környezetét, benne a szeretett hegyvidéki tájat. Élete végéig alkotott, nem számolva azzal, hogy munkáit, fiának köszönhetően, születése századik évfordulóján a nagyközönség is megismerheti.
Az üvegművész, szobrász, designer Buczkó György, sportkarrierjét feladva, a hatvanas években iratkozott be az Iparművészeti Főiskola üveg szakára. Akkoriban még nem tisztázott műfaji kérdésekkel foglalkozott, a művészeti vizualitás, a fény és tömeg kölcsönhatása, az anyag funkciói érdekelték. Válaszai, kő-, beton-, üveg- és samott szobrai az aczéli tűrt kategóriába helyezték. Munkásságát a nemzetközi művészvilág is nagyra tartja: a világ legjelentősebb üvegmúzeumainak igazgatói 1997-ben a földkerekség húsz legjelentősebb üvegművésze közé sorolták. Köztéri alkotásai között találjuk a MOM Park üveg-kő installációját, amelynek makettje a mostani kiállításon is megtekinthető.
Buczkó György tanítványai között számos ma már híres művészt üdvözölhetünk, köztük fiát, Bencét, aki a kisképzői ötvös tanulmányok után a Soproni Egyetem építészeti karán tanult tovább, de „megfertőzte” a design világa, és formatervezőként diplomázott. Munkáit az anyagok újrahasznosítása, a felhasználási lehetőségek bővítése, a formák újrafogalmazása jellemzi. Buczkó Bence a design elemeivel reflektál, követve a nagyapa és az apa példáját, akik munkásságuk során akarva-akaratlanul mindvégig generációjuk materiális és szellemi létből eredő kérdéseire válaszoltak.

(ám.)