Szeretet és bizalom

Az elmúlt három évtized legnagyobb eredménye, hogy a Táltos Óvoda képes volt közösséggé formálni a környéken élőket. Farkasrét ma már egyetlen nagy család, ahol minden házból, minden utcából ismerős arcok köszönnek vissza – emelte ki az intézményt megnyitása óta vezető Borszéki Klára azon az ünnepségen, amelyet az óvoda létrehozásának harmincéves évfordulója alkalmából rendeztek. Mint mondta, a kezdetektől igyekeztek kihasználni adottságaikat, ami nagy segítségükre volt az egészséges életmód, a sport, a mozgás megszerettetésében, valamint a természet értékeinek megóvásában.
Ennek is köszönhető, hogy az óvodába évek óta többszörös a túljelentkezés, ezért tavaly az Arany János iskola kis épületében újabb száz férőhelyes tagóvodát alakított ki az önkormányzat. Az új helyen a Táltosban már megismert program alapján folyik a nevelőmunka, melynek során a játéké és a gondoskodásé a főszerep.
Azt az óvodát ünnepeljük, amely talán a legjobb a kerületben, még akkor is, ha nagyon nehéz, vagy inkább lehetetlen különbséget tenni az intézmények között, hiszen mindegyikben kiváló munkát végeznek. A hangsúly pedig éppen a munkán van, és azokon, akiknek ezt a teljesítményt köszönhetjük: az óvodapedagógusoknak, a dadusoknak, az óvodai dolgozóknak. Ők azok, akik szeretettel töltik meg a falakat – mondta ünnepi köszöntőjében Pokorni Zoltán polgármester. Szerinte sokat beszélünk a nevelési programokról, amelyek persze fontosak, de csak addig, amíg képesek betölteni feladatukat, a gyerekek szolgálatát. Arról kell szólniuk, hogy megadják a kicsiknek azt, ami ebben az életkorban a legfontosabb: a bizalom érzését a felnőttek iránt.
A polgármester elmondta, hogy az ehhez vezető utat az óvónőknek, dadusoknak és a gyerekeknek együtt kell bejárni. Az önkormányzat abban segíthet, hogy megteremti a hatékony, ugyanakkor szeretetteljes nevelőmunka tárgyi feltételeit. Ezért élvez előnyt a beruházások tervezésekor az oktatás, ezért épít a kerület inkább óvodákat, és újít fel kevesebb utat. A Csikó tagóvodára is a kerület polgárai adták össze a pénzt, nekik köszönhető, hogy valóban XXI. századi körülmények fogadják a gyerekeket. Pokorni Zoltán úgy látja, az oktatási intézménynek az jelenti a legnagyobb dicséretet, ha a régiek visszajönnek, hogy rábízzák saját gyermekeiket egykori nevelőikre. Ez történik évről évre a Táltosban, és minden bizonnyal ez jellemzi majd a Csikó tagóvodát is.
Szinte levéltári pontosságú munkát sikerült összeállítani – jellemezte a harmincadik születésnapra megjelentett emlékfüzetet a szerkesztői, illetve kiadói feladatokat ellátó Kollega Tarsoly István. Komoly munkáról van szó, amit a felhasznált képek mégis vidámmá tesznek. A történeti áttekintés mellett a kiadványban helyet kaptak az óvodáról megjelent újságcikkek, írások is. A füzet minden egyes lapjából árad a szeretet, ami még a kívülállót is képes jó kedvre deríteni.
Miden gyermekekkel foglalkozó intézmény számára fontos, hogy együtt tartsa a régi növendékeket. Nincs ez másként a Táltos Óvodában sem, nem véletlen, hogy az ünnepi műsorban a jelenlegi ovisok mellett a régiek is szerepet vállaltak. A hivatalos köszöntők után a jelenlegi kék és narancs csoportos gyerekek mutatták meg, milyen énekeket, játékokat tanulnak az óvodában.
A szülők képviseletében Vincze Ágnes arról beszélt, hogy a felnőttek miért szeretik a Táltost, majd hárfamuzsika szórakoztatta a közönséget. Ezt követően a Végh család három leánygyermeke, Erzsébet, Anna és Júlia XVI. századi zeneműveket adott elő, Gyuriss Zsuzsanna pedig, aki jelenleg pedagógusként dolgozik az intézményben, Az én óvodám címmel elevenítette fel emlékeit. Az ünnepi műsort az óvodapedagógusok kamarakórusának fellépése, valamint Nagyfügedi Gergely Nem felejtek című verse zárta. Bár a születésnapi ünnepség csupán néhány óráig tartott, az emlékfüzet, továbbá az alkalomra összeállított rajz- és fotókiállítás még sokáig megőrzi az óvoda elmúlt harminc esztendejének történetét.

ám.