Arra festett, amire tudott

Rendhagyó kiállítást láthatott a közönség április 6-án a Barabás Villában: a huszadik század első felének egyik legjelesebb – mégis talán legelfeledettebb – festője, Gadányi Jenő képeit mutatta be vetített képes előadásában Rainer Péter építész, a Galéria12 Egyesület tagja. Fonti Krisztina, a rendezvényt köszöntő alpolgármester a művészt méltatva elmondta: Gadányi a huszadik századi magyar festészet kiemelkedő, saját útját járó festője. Miután 1948-ban eltávolították az Iparművészeti Főiskoláról, ’53-ig visszavonultan élt, ezt követően átköltözött Kiss János altábornagy utcai lakásába, ott alkotott 1960-ban bekövetkezett haláláig.
A természettel állandó, közvetlen kapcsolatban élő művész gazdag életműve jelképrendbe foglalta a valóság élményeit. Konstruktív szerkesztési módja mellett nagy szerepet juttatott a színeknek és a fantáziát megmozgató asszociációs motívumoknak. Képei olaj, akvarell, tus, illetve vegyes technikával készültek. A mellőzöttsége miatt súlyosan nélkülöző művész arra festett, amire tudott – derült ki Rainer Péter előadásából –, amikor vászonra futotta, akkor arra, amikor nem telt rá, tanítványai rajzainak hátlapjára, sőt adódott olyan helyzet is, hogy elkészült festménye hátoldalára.
Gadányi 1923-ban szerzett művészi és tanári diplomát, mestere anyai nagybátyja, Vaszary János volt. Rövidesen eljutott Párizsba, ahol eredetiben is tanulmányozhatta a kor legnagyobb francia mestereinek munkáit. Kezdetben Kernstok és köre, a Nyolcak, majd Kassák folyóirata, a Ma köré csoportosuló konstruktív festők törekvései, valamint Vaszary és a párizsi festők színgazdagsága hatottak egyéni stílusának alakulására – olvasható életrajzában. Képeit Rippl-Rónai javaslatára 1925-ben díjazta a Szinyei Társaság, ez volt Gadányi életében művészetének egyetlen és utolsó hivatalos elismerése.
Műveiből a Tamás Galériában 1930-ban rendeztek gyűjteményes kiállítást, majd 1945 után csatlakozott az Európai Iskolához. A Magyar Iparművészeti Főiskolán 1946–1948-ig oktatott. Amikor az 1948-as, Ernst Múzeumbeli kiállításán bemutatta modern művészetét, azonnal menesztették állásából, nyugdíjba küldték. Ezek után teljes mellőzöttségben, belső emigrációban élt. Hagyatékát Esztergomban, a Balassa Bálint Múzeumban őrzik.

AI