Számítógépes játékok – csak mértékkel!
A számítógépes játékok lélektanáról és a gyerekekre gyakorolt hatásáról esett szó az idei tanév utolsó Szülői Fórumán. A Hunniareg Budai Módszertani Központ rendezvényén Tóth Dániel pszichológus arra hívta fel a figyelmet, hogy a túlzásba vitt számítógépezés károsan befolyásolja a fiatalok szociális kapcsolatait.
Amióta a számítógép „családtaggá” nőtte ki magát, minden szülőben felmerül a kérdés, hogy a komputeres játékok hasznosak vagy ártalmasak a gyerekek számára. Ezt a dilemmát igyekezett feloldani Tóth Dániel pszichológus, aki a Hunniareg Budai Módszertani Központ meghívására a számítógépes játékok lélektanáról tartott előadást a Németvölgyi Általános Iskolában.
A szakember mindenekelőtt leszögezte, hogy a serdülők közel harmada érintett a problémás számítógép-felhasználásban, vagyis potenciális játékfüggő. Tudni kell ugyanakkor, hogy minden játék hasznos lehet, ha olyan információt, tudást, készséget közvetít, amit a gyerekek felnőttként alkalmazni tudnak. Bajról akkor lehet és kell is beszélni, ha valaki a korához képest túl sok időt tölt el játékkal, ez ugyanis regresszióra, visszalépésre utal. Mivel a video- és számítógépes játékok élményszínezete gazdag, elvileg gyorsabb és erősebb a hatásuk is, azonban e tekintetben a különböző kutatások nem mindig jutnak ugyanarra a következtetésre: a felmérések egy része szerint a számítógépes játékok kisebb korban fokozhatják az agressziót, míg a serdülők körében inkább semlegesen „viselkednek”. Más kutatások arra jutottak, hogy a nagyobb gyerekek esetében a komputerjáték agressziócsökkentő hatású. Bizonyítottan segíti a szem–kéz-koordinációt és a mentális forgatás készségét, csökkenti a reakcióidőt, erősíti a vezetői kompetenciát, esetenként fejlesztheti a kooperációt, hatékonyabbá teszi a tanulást, ezzel hozzájárulhat a jólléthez. A játék miatt ugyanakkor gyengül a kapcsolatok minősége, nő a szociális szorongás és a narcisztikus viselkedés lehetősége, könnyen függőség jöhet létre, mindez pedig a társas helyzetek sikertelenségéhez vezethet.
A számítógépezésre is igaz, hogy csak akkor káros, ha túlzásba viszik, az egyáltalán nem ritka heti negyvenórás játékidő már testi problémákhoz is vezethet: kialakul a PC-nézési szindróma – kettős látás, szemfájdalom, homályos látás, fejfájás, vörös szem -, és gyakori az elhízás is, hiszen a legtöbbször éjszakába nyúló üldögélés többletenergiát emészt fel, amit nassolással pótol a fiatal. Utóbbit a felmérések is igazolják, a gyerekkori elhízások kétharmada a számítógép-használatra vezethető vissza.
Tóth Dániel szerint a korai – óvodás – évek a legfontosabbak, mivel a heti sok óra játék komolyan befolyásolja az idegrendszer fejlődését, gyengíti a kreativitást, figyelemhiányos állapotot idézhet elő. Könnyen kialakulhat függőség, amiről akkor beszélünk, ha a gyerek a való életet a virtuális léthez igazítja. Saját kutatásai során azt tapasztalta, hogy a napi legfeljebb két óra játék inkább előnyökkel jár, nem befolyásolja a társas kapcsolatokat és a tanulmányi eredményeket. Míg az agresszív játék a való életben is agressziót szülhet, a segítő játék – rövid távon – jótékonyan befolyásolja a szociális viselkedést. A legnagyobb veszélyt az akár évek keresztül játszható online szerepjátékok jelentik.
Összegzésképpen elmondható, hogy az optimális játékidő és játéktípus megtalálásával, illetve a pozitívumok hangsúlyozásával a negatív hatások jelentősen csökkenthetők. Arra kell figyelni, hogy megmaradjon az egyensúly a játék és a való élet között.
MM.