A karácsony jelképei

A jelek, a szimbólumok alapelemei az emberi kommunikációnak, egyetlen rajz, ábra vagy kép tág tartalmat képes összegezni. Ünnepeink közül talán a karácsony jelképrendszere a leggazdagabb, s épp e jelképek ihlették alkotásra a legtöbb művészt az idők folyamán. Általában azonban mégis keveset tudunk e szimbólumok valódi jelentéséről, eredetéről. Segítene egy kicsit eligazodni a karácsony jelképrendszerében?

– Az adventtel induló egyházi év ezzel az ünnepkörrel kezdődik. Várjuk a Megváltót, aki megszületik, köztünk van. Ez a karácsony lényege, az Úr megjelenésének ünnepe, az, hogy megszületik és testet ölt Isten fia. Ezt nevezzük megváltásnak. A IV. századig egyébként még mindenütt vízkeresztkor ünnepelték a karácsonyt, ahogy az ortodox egyházaknál a mai napig január 6. karácsony ünnepe.

Miért lett aztán éppen december 25. a mi karácsonyunk napja?

– A IV. századi Rómában az istenek sorából fokozatosan kiemeltek egyet, a Napot, melynek amolyan főistenként a legnagyobb hatalmat tulajdonították. Ez késztette a rómaiakat arra, hogy a Megváltó születésének ünnepét a Nap születésének napjához, december 25-hez kössék.

A december második felében ünnepelt Saturnalia, a fény ünnepe végéhez?

– Pontosan. Azt akarták, hogy a világ világossága a fényt hozó isten napja legyen. Mivel a nyugatiak a római hitvilághoz tartoztak, december 25-ét választották az itt élő népek karácsony új ünnepének, a keletiek pedig megmaradtak vízkereszt napjánál. De még egy nagy ünnepe van ennek az időszaknak, ez január elseje, ugyanis az év első napját a születés ünnepének nyolcadik napjához kötötték, amikor a kisded Jézust a szülei elvitték a körülmetélésre, s amikor a Jézus nevet megkapta.

A mai ünnep ennél mégis többet – vagy kevesebbet – jelent.

– Én nagyon szeretem a mai karácsony profánságát is. Hiszen úgy alakult az idők folyamán, hogy a csend, a béke, a szeretet ünnepe legyen. Szeretem, hogy világi ünnepként is ez a lényege. De a karácsony Mária legnagyobb ünnepe is. Őt azért ünnepeljük, mert ő Isten anyja. Kevesen tudják, de van egy fő temploma a karácsonynak. Ez a Rómában 431-ben épült Santa Maria Maggiore, azaz a Nagy Mária-templom. Mária tiszteletére épült, mert akkor mondták ki róla, hogy Isten szülője. Ebben a templomban található egyébként több mint 1400 éve az a Szentföldről származó deszka, amely a hagyomány szerint a jászolból való. Karácsonykor ehhez a jászol alakú ereklyéhez járulnak a hívek.

Hiteles darab?

– Az teljesen mindegy. Aki odamegy, úgy áll előtte, mint hiteles előtt, mert nem a deszka a lényeg, hanem amit képvisel. Egyébként ebben a templomban van az az V. századi mozaik is, amely ezt az ünnepkört öleli fel. Az egyik kedvencem az a kép, amelyiken a pici Jézus egy hatalmas, díszes, ékköves trónuson ül, ott van Mária és József, körülötte angyalok, a napkeleti bölcsek, vagy ahogy mi mondjuk, a háromkirályok ajándékkal hódolnak előtte, feje felett pedig ott ragyog a csillag, mely a korai művészetekben az istenség szimbóluma volt. Pirinyó gyerek a hatalmas trónon – mindig meghatódom, ha látom.

Miért fontos a pásztorok és a napkeleti bölcsek ábrázolása?

– Mert együtt fejezik ki az egyház lényegét. A pásztorok, akik elsőként megkapták a hírt, a zsidóságot jelképezik. A napkeletről jött királyok a pogányokat. Vagyis amikor a zsidóság és a pogányság Jézusban egyesült, azzal jött létre az egyház. Ez gyönyörűen látható azon a mozaikon, amelyiken Jeruzsálem és Betlehem nyitott kapujából hat-hat bárány tart a középen álló Jézus felé. Az összesen tizenkét bárány az apostolokat jelképezi, középen pedig Jézus azt, hogy Krisztus népe lesznek a zsidóságból és pogányságból érkezett bárányok.

Arról beszéltünk korábban, hogy a Nap születéséhez, azaz a fény ünnepéhez akarták kötni karácsony ünnepét, ezért lett december 25. a nyugati világ karácsonya. Miért ennyire fontos a fény?

– A fény az élet jelképe. Az első teremtmény: „Legyen világosság”, mondta a Teremtő, s csak eztán jött létre minden egyéb. Fény nélkül élet sincs. Az istenség mindig fényben jelenik meg, Mózes fényben látta megelevenedni, Jézus fényben ragyogott a Tábor hegyén a színeváltozásban. De erről beszél Zakariás is, amikor megszületik fia, Keresztelő Szent János: „…Istenünk könyörülő irgalmából, melyben meglátogat minket a napkelet a magasságból, hogy a sötétben és a halál árnyékában ülőknek ragyogjon, és lépteinket a béke útjára irányítsa” – ahogy Lukács evangéliumának első fejezetében olvashatjuk.

A fény, a gyertyák kiemelt szerepet kapnak advent és hanukka idején.

– Ez a nagyon szép az egészben, hogy az Ó- és Újszövetség összekapcsolódik ebben az ünnepben. Ahogy az adventi koszorú, úgy a hanukka gyertyái közül is mindig többet gyújtanak meg, hogy az utolsó után teljes fényben érkezhessen a Megváltó. A hanukka gyertyái arra emlékeztetnek, hogy a Templom megtisztítása után nyolc napon át gyújtották meg a gyertyákat. Ha dicsőíteni akarjuk Istent, fényt gyújtunk a tiszteletére.

Akár egyetlen gyertya lángját.

– Ahogy mondja, akár egyetlen gyertyáét.

Mennyire fontos, vagy volt fontos, hogy az emberek a jelképek révén kötődjenek az ünnepekhez?

– Nagyon. Ebből éltek, generációról generációra öröklődtek a jelképek, amelyek a magasabb erőhöz kötődésről erősítették meg a halandókat. Egyszer egy nagyon kedves barátom, Vértes László elvitt arra a helyre, ahol megtalálta Sámuelt, az előembert (kár, hogy a köztudatba már Samuként került a vértesszőlősi ős neve). Megmutatta, hol és hogyan élt, a csapdát, amivel állatokat ejtett el, a tűzhelyet, ahol elkészítette az ételét. Megkérdeztem tőle, hogy lehet valakit, aki a leglényegesebb dolgokat, tűzgyújtást, eszközhasználatot tudta, nem embernek, hanem csak előembernek nevezni. Azért – mondta –, mert a maradványok között nem találtak amulettet, és a nemzetközi megegyezés szerint e nélkül csak előember lehet. Vagyis emberré levésünket bizonyítja az amulett, a felsőbb hatalomhoz kötődés szimbóluma. Mára elvesztettük a szimbólumokat, köszönhetően az elmúlt századok változásainak, de ennek részleteibe most ne menjünk bele.

Talán nem teljesen, a legtöbb családnak megvannak a maga hagyományai, jelképei, amik az összetartozás meghittségét erősítik.

– Én erdélyi örmény családból származom, különösebb örmény hagyományt nem ápoltunk. Inkább az vált családi szokássá, hogy karácsonyra Jézus-inget készítettünk.

Mi az?

– Szép kartonpapírból kivágtunk egy ingecskét, az elején és a hátán ék alakú bevágásokkal, és a karácsony előtti minden jó cselekedetünkkor egy-egy bevágást felhajtottunk. Tízen voltunk testvérek, s a szüleink akkor örültek a legjobban, ha olyan ingecskéket kaptak, amelyeken nagyon sok hajtás van. Ezt a szokást ma is őrizzük. Milyen szokásaink voltak még? Huszonnegyedikén természetesen böjtöltünk, és amikor az éjfélkor kezdődő angyalok miséjéről hazaértünk, megettük a kocsonyát – ez talán éppen örmény szokás volt. A karácsonyfáról soha nem ettük le a cukrot és az ehető díszeket. Amikor vízkeresztkor lebontottuk a fát, akkor osztották szét köztünk a finomságokat. Mostanában úgy telik a karácsonyunk, hogy elmegyünk a fiamékhoz, ahol a két unoka és a dédunoka is vár bennünket, együtt eltöltjük a szentestét, elmegyünk az angyalok miséjére, majd hazajövünk.

Milyen ajándékot kap a család?

– A fiam és a menyem római szentmisét kap ajándékba, ezt már jó előre megszerveztem. Az unokák és a dédunokánk ajándéka hadd legyen meglepetés! Jó lesz együtt lenni, s igazán szép akkor lenne a karácsony, ha esne a hó. A karácsonynak fehérnek kell lennie. Nem igaz?

Antal Ildikó

Dávid Katalin 1923-ban született Szegeden. Édesapja, Dávid Lajos a kolozsvári egyetem professzora volt, aki közeli barátja, Klebelsberg Kunó felkérésére a szegedi egyetemi gyógyszertár és gyógyszerészeti intézet megalapítója és a gyógyszerészeti kar dékánja lett. Dávid Katalin 1941-ben érettségizett Szegeden. Ugyanitt járt egyetemre is, 1948-ban bölcsészdoktori oklevelet szerzett; később elvégezte a katolikus teológiát is, miután elhatározta, hogy keresztény, szakrális ikonográfiával akar foglalkozni. 1948-ban doktorált művészettörténetből, esztétikából és régészetből. 1954-ben megalapítója volt a Művészettörténeti Dokumentációs Központnak, 1966-tól a Magyar Nemzeti Múzeum, majd a Magyar Nemzeti Galéria tudományos főmunkatársa volt. 1970-ben kinevezték az Egyházi Gyűjtemények Szakfelügyelete vezetőjének. Több száz tanulmánya, könyve jelent meg magyar, angol és német nyelven. Tudós- és művésznemzedékek vallják nevelőjüknek és útmutatójuknak. Munkásságát a Magyar Köztársaság és a Vatikán magas szakmai és társadalmi díjakkal ismerte el. Nyolcvanadik születésnapján II. János Pál pápa saját kezűleg aláírt oklevéllel köszöntötte és audienciáján fogadta. Az azóta eltelt nyolc évben további hét kötete jelent meg, a legutóbbi a közelmúltban, Kereszt címmel. Férje, Hidvégi György okleveles könyvvizsgáló-könyvszakértő, az Állami Biztosító Közületi Igazgatóságát vezette, a Magyar–Izraeli Baráti Társaság alapítója és örökös elnöke. Fiuk, Hidvégi Máté biokémikus, a világszerte elismert Avemar és Oncomar feltalálója. Két unokája és egy dédunokája van.