Karácsonyi fűszerek

Csillagánizs

A csillagánizs (Illicium verum) már hetekkel karácsony előtt az asztalra kerülhet. Ilyenkor még nem fűszerként, hanem egyre nagyobb népszerűségnek örvendő dekorációs elemként. Az illatában a hazai ánizsra emlékeztető délkelet-ázsiai fűszer csillag alakban fejlődő magtokjai jól mutatnak a karácsonyi díszeken, adventi koszorúkon.
A fűszer egy Fülöp-szigetekről érkező hajó rakteréből 1588-ban került először Európába, de eleinte nem aratott osztatlan sikert, annak ellenére, hogy a kínai, öt fűszerből álló keveréknek és az indiai currynak is alkotóeleme. Ízét talán legjobban a görög nemzeti ital, az ouzo tette felejthetetlenné. Érdekességként megemlítendő, hogy az örökzöld ánizs növény – szemben termésével – erősen mérgező.

Szegfűszeg

A mirtuszvirágúak csoportjába tartozó szegfűszeg (Syzygium aromaticum) bimbója adja a fűszert, amely egykor az aranyhoz fogható értéket képviselt. A XIII. század végéig csak őshazájában – az indonéz szigetvilág keleti szegletében – termesztették, és minden eszközzel akadályozták elterjedését. Nem csoda, hiszen a fűszer már 1700 évvel időszámításunk kezdete előtt eljutott a Közel-Keletre és Európába. A kereskedelem élénkülésével csak a behozott mennyiségek növekedtek, az árak megmaradtak, így még a nagy földrajzi felfedezések korában is több kockázatos kalandot megért a fűszerszigetek – vetélytársak tudta nélküli – megközelítését lehetővé tevő útvonalak feltárása. Egy ilyen kísérlet eredménye lett Amerika felfedezése is.
Ma a világ szegfűszegtermelését még mindig Indonézia dominanciája jellemzi évente mintegy 100 ezer tonnával. A többi állam (Sri-Lanka, India, Madagaszkár, Zanzibár és még néhány közép-afrikai ország) összesen sem termel ennyit.
A szegfűszeg fűszerként nélkülözhetetlen eleme a kompótoknak és az édes süteményeknek, a mártásoknak és a sülteknek, de a forralt bornak is meghatározója. Konyhai használatán kívül a keleti gyógyászat kedvelt és sokoldalúan alkalmazott alapanyaga (mint fájdalomcsillapító, vírusirtó, antioxidáns). Zamata az édes indonéz cigarettákban és füstölőkben is megtalálható.
Karácsony környékén szép és illatos dísz készíthető citrusfélékbe szúrt szegfűszegtermésekből. Előnye, hogy csak könnyen hozzáférhető és természetes alapanyagok szükségesek hozzá, és a gyümölcs sárga héján szinte bármilyen minta kirajzolható a fűszerek segítségével. Különösen gyerekek számára jó szórakozás az egyszerű, de mutatós díszek készítése.

Fahéj

Mint a neve is mutatja, a fűszer a kámforfa rokonainak lefejtett belső kérge, amelyet frissen feldolgoznak, fermentálnak és alaposan kiszárítanak a felhasználás előtt. Maga a fűszer alapanyagát adó növény nem egyetlen faj, hanem egy szűkebb rokonság. A Bibliában gyakran szereplő fahéj (Cinnamomum aromaticum) például nem ugyanaz a növény, amelyikről a ma a konyhában megtalálható fűszer származik.
A legjobb minőségű a ceyloni fahéj (Cinnamomum verum). Bár a források erős szórást mutatnak, annyi bizonyos, hogy erről a szigetről származik a mai fahéjtermelés nagyja is. Fontos termelő még Indonézia és Kína. A délkelet-ázsiai termőterületen kívül csak kisebb ültetvények jöttek létre, főleg Közép-Afrikában.
A fahéj a mézeskalács és az almás, szilvás sütemények alapvető fűszere. Az édességek mellett azonban széles körben alkalmazzák – például levesek ízesítésére is. Télen különösen finom a kávé, vagy a forró kakaó reszelt fahéjjal. Kutatások igazolják jótékony élettani hatását, így rendszeres fogyasztása nemcsak élvezeti értékkel bír, hanem az egészségmegőrzés szempontjából is fontos.

(Barta)