Artisjus-díj harmadszor is a Hegyvidék művészének

– Örömömre szolgál a folyamatos elismerés. Büszke vagyok rá, mivel zenei-művészi célom, hogy a fiatalokkal, az Angelica Leánykarral, a nagyközönséggel megszerettessem a kortárs magyar zenét.

Nagy fába vágta a fejszéjét... Miképpen érett meg önben az elhatározás?

– Kezembe került Orbán György kórusműve, a Lauda Sion. Megtetszett, és betanítottam a kórusnak. A bemutatón odajött hozzám a szerző – akit addig személyesen még nem ismertem –, és gratulált az előadáshoz. E találkozás és az azt követő beszélgetések sorsdöntővé váltak mindannyiunk számára, hisz Orbán művein keresztül a mai magyar zeneszerzők alkotásaira irányították a figyelmem. Fölöttébb izgalmas terület. Az ember ma már nem beszélgethet Johann Sebastian Bachhal, vagy Mozarttal, de működhet együttesen élő, kortárs zeneszerzőkkel. Egyfajta együttrezgés a művek színpadra állításának folyamatában – mi az alkotókra találunk rá, ők pedig az előadóra.

E szimbiózis izgalmas szerzői nevekkel gazdagította repertoárjukat.

– Hamarosan felvettük műsorunkba Kocsár Miklós miséit és egyházi kórusműveit. Kedvencem a Jókai Anna Ima Magyarországért című versére írt Öregisten Nagyisten kóruskompozíciója. Orbán bemutatott bennünket az Erdélyből származó zeneszerzőnek, Gyöngyösi Leventének, kinek személyén keresztül a fiatalabb zeneszerző nemzedék munkáival kerültünk kapcsolatba, amikor előadtuk Istenkép című, az ötvenhatos események ihlette kantátáját.

A kortárs magyar zene „szárnyain” Amerikába is eljutottak.

– Ezt az érdekes lehetőséget ismét Orbán Györgynek köszönhettük. Az Angelica kórusnak kínálta fel 6. miséje ősbemutatóját az Egyesült Államokban! Remegő kézzel vettem ki a postaládából az első rész, a Glória tétel partitúráját. A művet a Wisconsin állambeli Madisonban, egy nemzetközi karnagyi konferencia keretében adtuk elő, óriási sikerrel. Azóta a Hungaroton felkérésére kiadtunk egy CD-t, amelyen Orbán nekünk ajánlott kórusműveit énekeljük.

A közelmúltban az éter hullámait is meghódították a mai magyar zene ügyében.

– A Magyar Rádióban rendezett kortárs ciklusok egyikében, Lázár Eszter szerkesztésében készült velünk műsor, amelynek során Csiky Boldizsár, Marosvásárhelyen élő zeneszerző székely népdalokra komponált leánykórus-műveiből válogathattunk egy csokorra valót. Erdély szomorú történetével kerültünk szembe, zenei mondanivalója lenyűgözött bennünket.

Az Angelica Leánykar húszéves jubileumi hangversenyén, az MTA dísztermében úgy tűnt, Bartók kivételével szinte kizárólag a ma élő zeneszerzők műveire koncentráltak.

– A programunkat e „küldetés” szellemében állítottuk össze. Kocsár, Orbán és Csíky alkotásai mellett műsorra vettük Selmeczi György zongoraművész-karmester két madrigálját, a fiatal, tehetséges Tóth Péter O magnum misteriumját, és egykori mesterem, Szőnyi Erzsébet Sirató című kóruskompozícióját, fuvola-, brácsa- és cimbalomkísérettel.

A legutóbbi Artisjus-díját két kórustag vette át az ön nevében, mivel éppen külföldön járt.

– Japánba látogattam, immáron negyedszer. A japánok tisztelik és szeretik a modern magyar zeneirodalmat.

Miképpen került ismeretségbe velük?

– A Városmajori Gimnáziumban a gyerekek japánt is tanulnak, Gergely Júlia tanárnő vezetésével, aki sikeres kapcsolatrendszert épített ki Japánban. Három évvel ezelőtt üzenetet küldtek, hogy egy ottani leánykórus szeretné megtanulni Csíky Boldizsár művét, Szabó Erzsi balladáját. Kiküldtem a lemezt, és a következő évben a kórus második helyezést ért el a szerzemény előadásával egy japán fesztiválon. A jubileumi koncertünkön jelen voltak japánok is, akik elárulták, hogy 2010 vége felé kórusversenyt rendeznek Akita városában, Honshū szigetén, magyar szerzők műveiből, és szeretnék, ha én tanítanám be s vezényelném a kórusokat. December hetedikén indultam útnak, Akitában készen várt a meseszép, modern koncertterem. A kórustagok a kezemről olvasták le a műveket, reagáltak minden kérésemre, a legjobbjukat nyújtották. Volt egy kilenctagú leánykar, amelynek nyolc Bartók-darabot tanítottam be – magyarul! Orbán György Miséjét egy összevont, kilencventagú kórussal adtuk elő. Állva tapsolt a közönség. Megilletődve álltam előttük. Messziről jöttem, mondtam a közönségnek, Bartók és Kodály országából, de a zene összehozott bennünket.

Egy sikeres pálya csúcsán hogyan fogalmazná meg ars poeticáját?

– Ez a pici ország tobzódik a tehetségekben, de hiányoznak a menedzselő csatornák. Ezért vállalom magamra mindazt, amit képes vagyok megtenni. Mindenben az értéket keresem, így azokban a kórusművekben is, amelyeket maradandónak vélek. Ha felnevelhetek egy olyan generációt, amely felismeri az igazi értéket bármiben, akkor már tettem valamit, és elégedett vagyok.

Somogyvári D. György