Húszéves a Városmajori Katolikus Egyesület
A rendszerváltást követő időszak első magyarországi plébániai ifjúsági civil kezdeményezése 1990. november 24-én alakult meg. A most már Városmajori Katolikus Egyesület néven működő keresztény családi szervezet tagjai a Barabás Villában megtartott születésnapi ünnepségen elevenítették fel az elmúlt két évtized legszebb és legfontosabb pillanatait.
A jóra való emlékezés nélkül nincs jövő, mert „az emlékezet az, ami megnyeri csatáját a semmi ellen” – mondta köszöntőjében Szászfalvi László. A Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium egyházügyi államtitkára szerint a Városmajori Katolikus Egyesület ilyen emlékező közösség, amely múltjának eredményeit felhasználva egy még sikeresebb, az eljövendő generációk boldogulását megalapozó jövő építésén fáradozik. Ebben számíthatnak a polgári kormányzat segítségére, amely a nemzet határokon átívelő egyesítése érdekében kiemelten támogatja az egyházak és a polgárok önkéntes együttműködésre épülő kezdeményezéseit.
Szászfalvi László nyomatékosan kijelentette: a kormány úgy alakítja át a civiltámogatási rendszert, hogy azok a szervezetek jussanak állami forrásokhoz, amelyek ellenőrizhető módon, átlátható gazdálkodást folytatva, valóban a nemzet érdekében tevékenykednek. A Városmajori Katolikus Egyesület minden tekintetben megfelel e feltételeknek, hiszen „gyógyító- és építőmunkát végez, miközben hidat ver a civilek és az egyház között”. Tagjai már évtizedek óta járják az elszakított magyarlakta területeket, és erősítik a magyar–magyar kapcsolatokat, ápolják a nemzet lelkületét.
„Bár lenne még száz, a Városmajori Katolikus Egyesülethez hasonló civil szervezetünk” – mondta Pokorni Zoltán polgármester, aki az elmúlt húsz év sikereit értékelve az ezzel együtt járó felelősség fontosságát emelte ki.
– Amikor a Városmajori Katolikus Egyesületet ünnepeljük, példát is mutatunk azoknak a szervezeteknek, amelyek még csak most ismerkednek a civilséggel járó feladatokkal. Ébren kell tehát tartani a tüzet, erősíteni ezt a már húsz éve működő „szeretetben munkálkodást”, hogy a fiatalok „kutat ássanak, és ne csak a vízért jöjjenek” – elevenítette fel a közösség megalakulása felett bábáskodó Várszegi Asztrik szavait a Hegyvidék polgármestere. Hozzátette, Európa déli felén az emberi kapcsolatokban, északon inkább az intézményekben hisznek. Magyarország épp e két véglet között helyezkedik el, ezért arra kell törekednie, hogy legyenek jól működő intézményei és olyan közösségei, amelyek „szeretettel bélelik ki” az emberek mindennapjait.
„A sikernek sok anyja van, csak a kudarc árva” – idézte Mark Twain gondolatát Pokorni Zoltán, aki elmondta, olyan kerületet és országot építünk, amelyben a Városmajori Katolikus Egyesülethez hasonló szervezetek és rajtuk keresztül a határon túli magyarok is fontos szereplői lehetnek életünknek. Ennek egyik szép hegyvidéki példája az a mára országos programmá szélesedő kezdeményezés, hogy valamennyi kerületi diák az iskolásévei alatt legalább egyszer – az önkormányzat támogatásával – eljut valamelyik elszakított magyarlakta vidékre.
Hegyi László elnök lapunknak elmondta, hogy a Városmajori Katolikus Egyesület szellemi és szervezeti előzményei a nyolcvanas évek elejére nyúlnak vissza. Akkoriban alakult ki az a városmajori plébániához kötődő fiatalokból álló mag, amelynek tagjai 1986-ban megalakították az ifjúsági csoportot. Ebből jött létre 1990. november 24-én a Városmajori Ifjúsági Katolikus Egyesület, hogy értékteremtő, a kultúrát és hitéletet közvetítő közösségként az addiginál is szorosabban fogja össze a hasonlóan gondolkodó fiatalokat. Figyelembe véve az alapítók korát, nemrég elhagyták nevükből az „ifjúsági” szót. Az elnök hangsúlyozta: bár elsősorban az egyházközség tagjait várják, az egyesület mindenki számára nyitott, bárkit szívesen látnak, aki elfogadja a keresztény értékeket, és tevőlegesen is részt kíván venni a közösségi munkában.
(mm.)