Méltó befejezés

A Városmajori Gimnázium impozáns aulájában a második emeleti karzaton is „fürtökben lógtak” a diákok és az érdeklődők 2010. december 17-én, amikor Szebedy Tas iskolaigazgató köszöntője után, Somos Csaba vezető karnagy intésére, felcsendült a Bánk bán „ősváltozatának” nyitókórusa. Előtte még az önkormányzat nevében Fonti Krisztina alpolgármester is üdvözölte a jeles koncertet, és elmondta, hogy Erkel Ferenc egy ideig a Hegyvidéken lakott.
A kitűnő akusztikájú kupolacsarnok olyan elemi erővel adta vissza a férfikar basszbaritonját, a fölötte szárnyaló női kar szopránját, hogy a legfiatalabb korosztálybeliek is megigézve adták át magukat a klasszikus dallamok élvezetének. A java azonban csak ezután következett. Rezsnyák Róbert a férfikórus kíséretével elénekelte Petúr „keserű” bordalát, ezt követte a Hunyadi László operából a nászkar, vele Gara Mária cabalettája Dubai Szilvia előadásában. A Bánk bán első felvonása fináléjának négyese zárta le a műsor kezdő szakaszát. A sikerre való tekintettel hadd álljanak itt a résztvevő művészek nevei: Geöcz Judit (szoprán), Süveges Katalin (mezzo), Varga Donát (tenor) és Rezsnyák Róbert (bariton).
Amikor Szerekován János belekezdett a magyar operaáriák leghíresebbjébe, Bánk nagyáriájába, már meg sem lepődtünk, hogy tucatnyi néző, diák és felnőtt egyaránt, némán intonálta ajkaival a „Hazám, hazám, te mindenem!” refrén szavait. Az első magyar nyelvű opera, a Bátori Mária nyitókórusa után az Angelica Leánykar törzsgárdája is csatlakozott a Magyar Rádió Énekkarához, és Erkel méltatlanul mellőzött operájából közösen adták elő a második felvonás leánybúcsúztatóját. A Hegyvidék lila kosztümös leányai a nagy múltú énekkarral tökéletes harmóniában érkeztek a műsor csúcspontjára, midőn felcsendültek a népszerű finálé, a „Meghalt a cselszövő, nem dúl a rút viszály…” sorai a Hunyadi László első felvonásából, amelyben Varga Donát énekelte a király szerepét. E mozzanat egyben az egyórás program fináléját is jelentette.
Az ünnepély után kíváncsiak voltunk Somos Csaba vezetőkarnagy véleményére az Angelica kórus kvalitásairól.
– Csodálom a hangzásukat – válaszolta. – Kiváló énekkar, szeretem a repertoárjukat. Ott voltam a húszéves jubileumi műsorukon is. Profi fegyelemmel és korszerű előadásstílussal rendelkeznek.
Szebedy Tas igazgatóval is váltottunk néhány szót a rendezvényről, valamint annak pedagógiai jelentőségéről.
– A Magyar Rádió Énekkarát Gráf Zsuzsanna, iskolánk zenetanára, az Angelica Leánykar vezetője kérte fel a fellépésre. A pedagógus hosszú évek óta tartja a kapcsolatot a rádiókórussal, kölcsönösen tisztelik egymást Somos Csabával, így nem jelentett problémát, hogy összehozzák a közös szereplést.
Az igazgató elárulta, hogy a zenetanárok már másfél hónappal az előadás előtt ismertették a diákokkal a zeneművek fontosságát, Erkel jelentőségét, és ezzel olyannyira felcsigázták az érdeklődésüket, hogy a fiatalok valóban értékként fogták fel a rendkívüli zenei élményt adó programot.
– Először féltem, hogy a hatszázötven diák között akadnak majd olyanok, akik – mivel nem a klasszikus opera a műfajuk – talán széthúzzák a hallgatóságot, de amint láthatták, mindenki szinte áhítattal figyelte az előadókat – folytatta Szebedy Tas. – E példából megtanultam, figyelni kell arra, hogy a gyerekek be tudják fogadni mindazt, amit kapnak, nem szabad felkészületlenül rájuk zúdítani nemzeti kulturális értékeinket, mert az nem talál termékeny talajra, s így kárba vész az erőfeszítésünk. A fogadtatás csak gondos előkészítés esetén lehet eredményes. Úgy érzem, ez esetben sikerült elérnünk ezt. A Magyar Rádió Énekkara és az Angelica Leánykar közös programja nem csupán méltó befejezése volt az Erkel-emlékévnek, de emlékezetes évzárót is jelentett a Városmajori Gimnázium számára.

SDGy