Autóversenyző síléccel és túrabottal

A Hegyvidéki Helytörténeti Gyűjtemény nemrég megnyílt Célkeresztben a sport című kiállításán sok egyéb mellett találkozhatunk Delmár Walter (1893–1949) nevével is. Kerületünk egykori lakója a sízés és a magashegyi túrák rajongójaként is ért el sikereket, de igazából az autóversenyzés volt a fő terepe: 1928-ban például 4 és fél óra alatt hajtott fel a Nyugati pályaudvar mellől a Tátra „fővárosába”, Poprádra.
A kis, csukott Steyer-kocsiban Delmárral együtt hárman ültek, és a poggyászokon kívül – akkoriban nem szokatlan módon – az autó oldalára csatolták fel az összes sílécet. Visszafelé Felső-Hágiból Delmárék budai lakásáig is csak öt órán át tartott az út. A jármű sík terepen sem tudott 95 kilométer/órás sebességnél többet produkálni, azonban Delmár a kanyargós hegyi szerpentineken is megtalálta a legjobb, legdinamikusabb menetet.
A húsvéti ünnepeket kifejezetten alkalmasnak tartotta arra, hogy néhány napra felugorjanak a Magas-Tátrába. Azt hangoztatta, hogy ilyenkor a lehető legjobbak a hóviszonyok a magashegyi sítúrákhoz, a téli porhó a sok napsütés hatására átalakul firnhóvá, ez pedig a meredek lejtőket is lavinamentessé teszi. A kis csapat tagjainak sikerült is nem egy, a mai értelemben vett rekordot teljesíteni, például a Koprova csúcsáról 33 perc alatt síeltek le a Poprád-tavi menedékházhoz.
Delmár először igen fiatalon, 1906-ban a Budapesti Egyetemi Turista Egyesület tagjaival látogatott a Tátrába, akkor döntötte el, hogy oda, ha lehet, többször vissza kell térnie. A közlekedés nehézsége és drágasága azonban csak keveseknek tette lehetővé az odajutást. Delmár így jó autóvezetői tudását is a cél szolgálatába állította, és míg a vonattal utazók kerülővel (Miskolcon és Kassán át) néha 12-14 órát döcögtek, ő majd’ harmadannyi idő alatt ért oda kis társaságával. Az országutakon – mai szemmel – alig volt forgalom, ugyanakkor rengeteg igásállattal vontatott járművet kellett kerülgetnie, és az utak minősége sem volt éppen kielégítő.
Delmár rendszeres utazásai során észrevette, milyen sok és szép hegyvidéki út vezet a fővárostól a Magas-Tátráig. Nem véletlen, hogy fő szerzője lett az 1931-ben megjelent, igen szépen illusztrált Autóúton a Tátrába című útikalauznak. Csak Budapestről tizenhét útvonalat javasolt, de a Debrecenből, sőt még a Beregszászról induló autósoknak is részletes leírást adott.
Minden jelentősebb nevezetességet (ha lehetett, magyar nyelvű alakjában is) papírra vetett, azzal kiegészítve, hogy az egyes települések milyen távol esnek egymástól és Budapesttől, illetve másik kiindulóponttól. Még azt is feltüntette, hol van kövezetvám, vagy különösen jó szálláshely (hátha valaki nem ér oda olyan gyorsan, mint ő). A könyv érdekessége, hogy más formátumban 1973-ban újból kiadták, és a munkatársak között ott szerepelt több híres magyar hegymászó is.

Kertész István