Új lakó a Hegyvidéken: a harlekinkatica
A pettyes hátú katicabogár általában gyerekversekben, énekekben szereplő rovar, amit a kertészek is szívesen látnak, mert – főleg a lárvája – a levéltetvek nagy fogyasztója. A mostanában elterjedő harlekinkatica azonban közkedvelt és őshonos rokonainak mintha pont az ellentéte lenne.
Néhány évvel ezelőtt a hangzatos harlekinkatica nevet csak a jól képzett természetbúvárok ismerték, ma azonban a Hegyvidék kertjeiben is (a cikkben bemutatott képek a kerületben készültek!) találkozhatunk a hazai katicák betelepülő (idegenhonos) rokonával. A nagytestű (>5 mm) rovart a levéltetvek elleni biológiai védekezés érdekében a 90-es években vetették be az Egyesült Államokban és Nyugat-Európában. A levéltetvek felfalása után azonban a szibériai eredetű katica áttért más táplálék fogyasztására is.
Az eredeti hazájára jellemzőnél kellemesebb éghajlati viszonyok között évente többször is képes volt szaporodni, így lassan terjedésnek indult. Állománya az utóbbi években robbanásszerűen megerősödött. Nyugatról keletre terjedve évről évre hódít meg újabb területeket. Ausztriában 2006-ban bukkantak az első példányra, Magyarországon az első áttelelő harlekinkaticát 2008-ban találták, egy esztendővel később pedig már Románia területén is megjelent. A hazai fajokhoz képest kitartóan és nagy távolságokra képes elrepülni.
Kártétele
Bár első hallásra a rovar nem tűnik veszélyesnek, az őshonos faunával történő együttélése latin nemzetségneve (Harmonia) ellenére sem zökkenőmentes. A levéltetvek elfogyasztásával gyakorlatilag eleszi a táplálékot a kisebb testű hazai katicák elől. A levéltetvek után a többi hazai rovar és petéik, lárváik következnek. Így sok hasznos faj mellett a hazai katicák lárvái is terítékre kerülhetnek. Ha pedig fogytán az állati táplálék, akkor a harlekinkatica a virágokat rágja meg, csökkentve vagy elpusztítva a várható termést.
Bár nem kifejezetten kártétel kapcsán, de valószínűleg ősszel sokan találkozhatunk majd a változatos színű állattal, amikor a téli hideg elől a lakásban keres menedéket. Ilyenkor akár csoportosan is megjelenhet a szobában, és az sem példa nélküli, hogy az őshonos fajok képviselőivel együtt telel át.
Felismerése
A harlekinkaticának – ahogy a névadó udvaribolond-bohóc társaságnak – számtalan megjelenési formája ismert. Összesen 15 alfaját, színváltozatát írták le, amiből hazánkban a vörös a leggyakoribb. Minden tíz egyedből kilenc ebbe a csoportba tartozik. A szárnyfedél alapszíne narancssárga vagy vörös, rajta 15-21 fekete folt látható. A rovar tora, azaz a szárnyfedők és a fej közötti lemez fehér. A rajta látható fekete foltok „M” betűre emlékeztető alakban olvadnak össze.
A kevésbé elterjedt változatok között kétpettyesek, fekete alapon piros pöttyösek, sőt a piros pettyekben fekete szemfoltot viselők is előfordulnak. Nem jellemző azonban a foltok körüli világos gyűrű. A hazai fajok közül a kétpettyes katica fekete változatával téveszthető össze a legkönnyebben.
Mit lehet tenni?
A burgonyabogárhoz és kukoricabogárhoz hasonlóan betelepülő rovar megtalálásakor több dolgot tehetünk. Egyrészről a www.coleoptera.hu/harlekin internetes oldalon be lehet jelenteni az új faj egyedeinek észlelését, illetve a rovarról készült képeket elektronikusan, vagy magát a rovart borítékban be lehet küldeni a megtalálás pontos helyének megjelölésével. Ezáltal bővül az adatbázis, amely segít meghatározni a katica terjedésének irányát, sebességét, állományfejlődésének ütemét.
Mivel a hazai fajoknál ellenállóbb a kémiai rovarirtó szerekkel szemben, a vegyszeres irtása nem elképzelhető. A honlap sok hasznos információt tartalmaz, de sajnos a gyakorlati szempontból legkézenfekvőbb kérdésre – miszerint agyontapossuk-e a harlekinkaticát, ha kezünkbe kerül, és biztosak vagyunk a meghatározásában – nem ad egyértelmű választ. Ezt – nem elsősorban a harlekinkatica ellen, hanem a hétpettyes katicánk védelmében – magunknak kell eldönteni.