Rászorulóknak segítettek a diákok

Az Arany János Gimnázium és Általános Iskola hatvan diákja januárban a Pető Intézetben töltött el két hetet. „Akkor jöttünk, amikor a legnagyobb szükség volt ránk, a tapasztalatok ugyanis azt mutatják, hogy az év elején hiányoznak a külső segítők. Ilyenkor a még iskolába járó konduktorok a tanulással vannak elfoglalva, a kötelező gyakorlatok teljesítésére elsősorban a tanév végén kerül sor” – indokolta az időpontválasztást Patkó Lajos igazgató, aki kiemelte, hogy a Pető Intézet vezetői és a diákok is pozitívan nyilatkoztak a közös munkáról.
Olyannyira, hogy az intézet néhány gyereket még egy hétre kikért az iskolából – büszkélkedett az igazgató. Hozzátette: ebben komoly szerepe volt a tavalyi csoportnak, hiszen a maiak lelkesedését a korábbi évfolyam élménybeszámolói alapozták meg. „Arra kértük őket, osszák meg személyes tapasztalataikat az utánuk következőkkel – mondta. – A »diákközi« kommunikáció hatékonyságát jelzi, hogy megduplázódott a jelentkezők száma.”
Patkó Lajos úgy látja, a szociális munkát végző gyerekek megértették, hogy sokkal többet kaptak a Pető Intézet kis növendékeitől, mint amit valaha adni tudnának: „Végérvényesen leomlott a köztük lévő fal, sokan azóta is visszajárnak az intézetbe, ahol »vérre menő« focimeccseket játszanak kerekes székes társaikkal.” Az együtt eltöltött idő alatt a diákok összebarátkoztak az intézetben dolgozó Gallyas Ákos paraolimpikonnal. Azóta a sportember felkészüléséhez és versenyeztetéséhez az Aranyélet Nevelési, Oktatási és Személyiségfejlesztő Alapítványon keresztül anyagilag is hozzájárulnak a gyerekek.
A Hospice házban, a Miskolci úti Gyengénlátók Általános Iskolájában, a Vakok Batthyány László Római Katolikus Gyermekotthonban, a Fekete István Általános Iskola és Előkészítő Szakiskolában, valamint a Down és a Pető Intézetben töltött el májusban öt-öt napot a Tamási Áron iskola ötven diákja, akik maguk választhatták ki ideiglenes „munkahelyüket” – tájékoztatta a Hegyvidéket Hajnal Gabriella. „A gyerekek fogalmazást írtak a tapasztalataikról, s abban mindannyian egyetértettek, hogy a másokkal való törődés hatására másként látják a világot. Megérintette őket a segítségnyújtás élménye, többen azóta is visszajárnak az intézményekbe” – hangsúlyozta a Tamási Áron iskola vezetője.
Mint mondta, nem csupán lélekben erősödtek meg, többüknek egyfajta szakmai felkészülést is jelentett ez a néhány nap, az orvosi, egészségügyi, pszichológusi vagy szociális pályára készülők a való életben tapasztalhatták meg a rájuk váró feladatokat. A Tamásiban a mostani tanévben egy másik segítő programot is elindítottak, ennek keretében az önkéntesek a saját otthonában láttak el egy rászoruló idős nénit.
A tavalyi huszonöt után tavasszal már negyvennégyen jelentkeztek szociális munkára a Városmajori Gimnáziumban. A tizenegyedikesek a Kútvölgyi úti és a Kálvin János Református Idősek Otthonában, a Pető Intézetben, a Gaudiopolis Evangélikus Szeretetházban, a Vakok Intézetében és a Csalogány Iskolában élőkkel kerültek közelebbi kapcsolatba – mondta el lapunknak Kas Géza. A program iskolai szintű koordinációját Simonyi-Lengyel Mártával közösen ellátó pedagógus a legnagyobb sikernek azt tartja, hogy valamennyi intézmény elégedett volt a gyerekek teljesítményével, ahogyan a diákok is hasznosnak és szükségesnek értékelték mások önzetlen támogatását.
Pedig nem volt könnyű dolguk, saját kérésükre ugyanis első látásra nehezebbnek tűnő feladatokat is vállaltak. A Nemzeti Erőforrás Minisztériumához benyújtott TÁRSpályázatnak köszönhetően a kerületin kívül két másik, az időseket segítő társadalmi és szociális programban is részt vett az iskola. A humán osztályokba járó 10. és 11. évfolyamosok két hónapon keresztül beszélgetéssel egybekötött zenés, táncos irodalmi műsorokat adtak a Kútvölgyi Idősek Otthonában. Kas Géza szerint a találkozókon a gyerekek rácsodálkoztak arra, mennyi érték és bölcsesség lakozik a legtöbbször gazdag életpályát befutó idős emberekben.
A másik projektben elsősorban a kilencedikesek kaptak szerepet, akik a családsegítő szolgálaton keresztül jutottak el a segítségre szoruló nyugdíjasokhoz. Közreműködtek a bevásárlásban és a mindennapi teendők ellátásában, segítettek a hegyvidéki klubdélutánok programjaiban, azonban ennél is fontosabb, hogy rendszeresen elbeszélgettek a magányosan élő idősekkel.

mm.