Hegyvidéki Olimpia: mindenki győztes volt

Az országban egyedülálló Hegyvidéki Olimpiát tavaly szervezte meg először az önkormányzat és a XII. kerületi Szabadidősport Központ. A rendezvény sikerét jelzi, hogy idén a Semmelweis-gyakorló és a Thomas Mann iskola is csatlakozott, így az önkormányzati fenntartású intézményekkel együtt tíz iskola tizenöt csapata, összesen több mint háromszáz diák vett részt rajta.
A nagyszabású sportnap a történelemórákon tanultakkal együtt segíti az ötödikes diákokat, hogy megtapasztalják az antik görög kultúra szellemiségét, amely hitet tett a sport és a versenyzés tisztasága mellett. Bár jelentősen nőtt a rajthoz állók száma, a szabályok változatlanok maradtak; az iskolák csapatai még februárban sorshúzással döntötték el, melyik görög városállam színeiben, illetve zászlai alatt állnak majd a startvonalra. A gyerekek maguk készítették el saját tógáikat, illetve Argosz, Athén, Chalkisz, Delphoi, Epheszosz, Ithaka, Korinthosz, Marathon, Megalopolisz, Megara, Milétosz, Mükéné, Samos, Szirakuza és Théba lobogóját. A Hegyvidéki Olimpia a városállamok bevonulásával vette kezdetét, a csapatok a Solti György Zeneiskola zenekarának jóvoltából élő görög zenére sorakoztak fel a meggyújtásra váró olimpiai fáklya előtt, ahol Pokorni Zoltán köszöntötte a résztvevőket.
Az olimpia kialakulását felidézve a polgármester elmondta, a görögök úgy tartották: a versenyen nem a legerősebb, a leghatalmasabb nyer, hanem az, aki mellé az istenek állnak. Létrejött a mai értelemben vett sport, amelyben nemes vetélkedés során dől el a győzelem. "Ahhoz azonban, hogy égi segítséget kapjunk, állhatatosnak, kitartónak kell lennünk" – hívta fel a gyerekek figyelmét Pokorni Zoltán, aki szerint minden sportágban, versenyben az a legfontosabb, hogy képesek legyünk legyőzni saját gyengeségeinket, az emberre olyannyira jellemző gyávaságot és lustaságot.
Az ókori olimpiai himnusz elhangzása után a gyerekek görögül mondták el az eskü szövegét, és ennek hegyvidéki változatát magyarul is megismételték. Az eskütételt követően lobbant fel az olimpiai láng a pálya közepén elhelyezett és a verseny ideje alatt folyamatosan égő, nagyméretű fáklyán, amelyet a hagyományokhoz híven napfény és tükrök segítségével gyújtottak meg.
A feladatokat az ókori játékok eredeti számai alapján állították össze, ügyelve arra, hogy a 10-11 éves gyerekek gond nélkül teljesíthessék a próbatételeket. A küzdelmeket az 1500 méteres maratoni futás vezette be, ezt követte a kislabdahajítás, a 100 méteres futás, a távolugrás, a tízszer 100 méteres váltó és a gyerekek körében legnépszerűbbnek bizonyuló grundbirkózás. Bár ezúttal nem volt eredményhirdetés, a csapatok nagy elszántsággal vetették magukat a küzdelembe, láthatóan komolyan vették a kihívást.
A lelkesedést emelte ki a mexikói olimpián kötöttfogású birkózásban aranyérmet szerző Varga János, aki úgy véli, nem lehet elég korán „megfertőzni” a gyerekeket a sporttal, az olimpia eszméjével. „A kiugró eredmények eléréséhez nem elég tehetségesnek lenni, legalább ennyire fontos a szorgalom és az elhivatottság. Ezek a bárki számára elsajátítható tulajdonságok szükségesek ahhoz, hogy valaki igazán nagy bajnok legyen” – mondta.
Pokorni Zoltán szerint a viadal legnagyobb erénye, hogy valódi inspirációt, legyőzésre váró próbatételt jelent a gyerekek számára. „Nem rangsoroljuk a versenyzőket, azt szeretnénk, hogy mindenki győztesnek érezze magát, ezért valamennyi versenyző arany emlékérmet kap” – tette hozzá a polgármester, aki külön kiemelte, hogy a Hegyvidéki Olimpia nem kosztümös tornaóra, hanem olyan átgondolt pedagógiai nevelőprogram, amely a tanórai ismeretanyagot ülteti át a gyakorlatba.
A sikerélmény személyiségformáló erejére utalt a versenyt értékelő Fonti Krisztina alpolgármester, amikor arról beszélt, hogy minden diák rászolgált az aranyéremre, hiszen le tudta győzni önmagát. És ez a legfontosabb – fűzte tovább a gondolatot –, hiszen mindenkinél vannak gyorsabbak, ügyesebbek, erősebbek, éppen ezért csak azok lehetnek sikeresek, akik túl tudnak lépni saját gyengeségükön.

Ám.