Az illatos bürbérfa és kábító levele

A babért, e nemes fűszert már az ókorban is ismerték a mediterrán országokban és Kis-Ázsiában, ahol vadon is megterem. A Földközi-tenger mentén elterjedt örökzöld fa vagy cserje a kertek, tengerpartok dísze. A görögök és rómaiak cserépben is tartják, teraszaikon kedvelt dísznövény. Nálunk üvegházban, vagy az ország enyhébb klímájú vidékein szabadföldben nevelhető. A népnyelvben számos más nevet is kapott: Albertlevél, szagos levél, bürbérfa, illatfa.
Feszes, felül fényes, alul matt, bőrszerű levelei kissé merevek, mégis, az ókor óta koszorút fonnak belőle, a dicsőség, a győzelem jelképe. Köztudott, hogy a római hadvezéreket a győztes hadjáratok és csaták után e koszorúval ékesítették. A görögök másra is használták a babért: a delphoi jósdában a jósnők, papnők néhány levél elfogyasztása után sokkal élesebben, mondhatni transzban látták meg a jövőt, mivel nagyobb mennyiségben kábító hatású. A középkorban Nagy Károly császár elrendelte fűszer- és gyógynövényként való termesztését, de gyomor- és veseerősítésre is ajánlották, sőt hatásosnak vélték a pestis ellen.
Levelei jellegzetes illatúak, kesernyés ízűek, ezeket használjuk fűszernek, akár egészben, akár porított változatban. Fává nőve a tizenöt méter magasságot is elérheti. Azt már jóval kevesebben tudják, hogy fájának gyümölcse – amely lényegében egy bogyó – része a legtöbb fűszerkeveréknek. Mogyoró nagyságú bogyói jól használhatók likőrök és kenőcsök készítéséhez. Óvatosan kell adagolni az őrleményét, mert „robosztus” az aromája. Mártásokhoz és burgonyából készült ételekhez használják a leggyakrabban. A szarvashús pácolásánál jelentős szerep jut neki.
Ízesítő és emésztést elősegítő a hatása. Enyhén kesernyés, csípős íze nélkül sok ételünk – például a gulyás, a káposztafélék, savanyú ételek, a vadas- vagy sonkapác, a tartósított savanyúság – szinte elképzelhetetlen. Különleges aromát ad az egybesült sertés- és marhahúsoknak is, ha a párolás utolsó harmadában teszünk a levükbe egy-két levélkét. Egyike azon növényeknek, amelyek a fűszernövénycsokor nélkülözhetetlen elemei.
A jó minőségű babér hat-nyolc centiméter hosszú, olajzöld színű. (Néha bogyó is kerül a csomagba, nyugodtan használhatjuk a levéllel együtt.) Távolabbi rokonai is ismeretesek: a kaliforniai, a nyugat-indiai és az indonéz babér, ám ezek Európában ritkák. Ügyeljünk arra, hogy a főtt ételekben 15-20 percnél ne hagyjuk tovább a bogyót, a savanyúságoknál egy-két levélnél többet ne használjunk, mert intenzív íze hosszú órákra kellemetlenné teheti közérzetünket. Jótékony hatású, ha más fűszerekkel házasítjuk. Hozzánk főleg Olaszországból, Franciaországból és Spanyolországból érkezik a kereskedelembe, de manapság már az USA-ban és a volt Szovjetunió délnyugati területein is termesztik.

Járay Mari