A magyaroknak tehetsége van a sikerhez

Viam meam persequor, azaz „saját utamat járom” – idézte Váczi János gróf Batthyány Lajos jelmondatát az önkormányzat március 15-i megemlékezésén a Városmajori Gimnázium aulájában. A kerület alpolgármestere szerint hazánk első miniszterelnöke aligha hagyhatott volna hátra értékesebb testamentumot, követendőbb példát, megfontolandóbb üzenetet, mint e gondolatot.
Az alpolgármester kiemelte, hogy Batthyány Lajos és az általa vezetett első felelős kormány a saját útját, a magyar utat járta; 1848 tavaszán egyértelmű volt, hogy Magyarországnak a lehető leghamarabb cselekvőképes, független nemzeti kormányra van szüksége. Mint fogalmazott, „olyan építeni akaró és változtatni képes emberek álltak az ország élére, akik tudták, hogy nincsen előre elkészített út, csak olyan, amelynek köveit személyesen rakják le. Vezetők, akik nem a nyugati minta másolásába fogtak, hanem az ország saját pályáját keresték. Nem válságot kezeltek, nem »száz lépés« programot hirdettek, nem látszatpolitizáltak, nem a régi kabátot foltozgatták, hanem új ruhát szabtak. Nem hivatkoztak a nehézségekre, nem keresték a kifogást, nem menekültek a munka elől. Azonnal és határozottan cselekedtek: jót s jól.”
Még a háború árnyékában is alig pár hónap elegendő volt ahhoz, hogy a Batthyány vezette kormány modern tulajdonjogi és adótörvényeket hozzon, átalakítsa a közoktatást, fejlessze a vasutat, önálló pénzt bocsásson ki, törvényt alkosson a postáról vagy akár a kisebbségek nyelvhasználatáról. A felépített új világ olyan erősnek bizonyult, hogy bár a szabadság levegőjét egy időre el lehetett szívni tőle, de megfojtani már nem tudták: Magyarország végérvényesen egy modern, erős gazdaságú, új fejlődési pályára álló ország maradt, amely a saját útját járta.
A márciusi ifjak, a honvéd önkéntesek, az államot építő politikusok példájából Váczi János szerint rátalálhatunk arra a közös nemzeti alapra, ami végső soron nem más, mint a hazaszeretet. A hazaszeretet, amelynek ereje március 15-én „valahogy még tisztábban érezhető, még dúsabb, még éltetőbb”: ilyenkor élesebben és reménykedőbben látjuk önmagunkat.
„Hiszem, hogy mi, mai magyarok, sem vagyunk kevesebbek a régieknél, Kossuthnál, Damjanichnál, Vécseynél” – jelentette ki Váczi János, hozzátéve: igazából nem a külföldi hatalmak között, nem a nagytőke berkeiben és legkevésbé sem a saját sorainkban kell a bennünket hátravető ellenséget keresnünk. Magyarországnak ma egyetlen ellensége van: saját kishitűsége. Hazánk tehetséges ország, nem csak a zene, a sport vagy a fontos találmányok tekintetében, „a magyaroknak a legnagyobb tehetsége az élethez van, az értelmes, szép és becsületes munkához. Az itt élő embereknek tehetsége van a sikerhez” – mondta az alpolgármester.
A politikus megjegyezte: ne tévesszen meg bennünket, ha az elmúlt esztendőkben nem ilyennek láttuk, mert Magyarország hosszú évekig nem a saját útját járta; zsákutcában botorkáltunk, ahová a magyarhoz méltatlan, korrupt, kisstílű és tehetségtelen kormányzás vezetett minket. Tavaly áprilisban ugyanakkor szerinte bebizonyosodott, hogy minden tévútról, a szakadékba vezetőből is vissza lehet fordulni: „közös erőfeszítéssel elrugaszkodtunk, és elindultunk felfelé, egymásba kapaszkodva, egymást segítve, mert vinni kell a megfáradtakat, a kesergőket, a bizalmatlanokat, a reményteleneket is, mert belőlük lesznek a ráébredők, a megerősödők, a megnyílók, és az erőnk velük is sokszorosára nő”.

Pedagógusok, sportolók kitüntetése

Beszédét követően Váczi János Fonti Krisztina alpolgármesterrel, valamint Sikota Krisztinával, a helyi oktatási és kulturális bizottság elnökével közösen a Magyar Kultúra Napja alkalmából állami kitüntetésben részesülő három kerületi pedagógust köszöntött. A Hegyvidéki Önkormányzat felterjesztésével Németh László-díjat kapott Hellnerné Nádor Ildikó, a Jókai Mór Általános és Német Nemzetiségi Iskola igazgatója, Arany Katedra Emlékplakettel ismerték el Tóth Balázsné, az Orbánhegyi Óvoda vezetőjének munkáját, továbbá Szolgálati Emlékérmet vehetett át Hidegkúthy Antónia, a Zugligeti Általános Iskola idén nyugállományba vonuló igazgatója. Polgármesteri elismerésben részesült dr. Szatmári Istvánné, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár XII. kerületi egységének vezetője.
A „XII. kerület Sportjáért” elismerő címet az oktatási és kulturális bizottság, valamint a XII. kerületi Szabadidősport Központ pályázata nyomán tízen vehették át. A címet a 18 év alatti sportolók kategóriájában Anti Zsuzsanna, a Hegyvidék Sportegyesület (HSE) Shuhari Karate szakosztályának versenyzője, Drajkó Lili, a Kárpáti Rudolf Vívóiskola kardvívója, a Városmajori Gimnázium és Kós Károly Általános Iskola tanulója, Karakas Máté, a Bakokayak-Bomba-AVSE kajakozója, a Városmajori Gimnázium és Kós Károly Általános Iskola tanulója, Schieszler Máté, az UTE Triatlon Egyesület versenyzője, a Zugligeti Általános Iskola tanulója, Horváth Lili, a Jövő SC úszó-szinkronúszó versenyzője, a Semmelweis Egyetem Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium tanulója, valamint Budai Róbert, a FKOAI és az EGYMI görkorcsolyázója, a Fekete István Általános Iskola és Előkészítő Szakiskola tanulója kapta meg hazai és nemzetközi versenyeredményeiért.
Tizennyolc év feletti sportolóként Buda Julianna, a HSE ritmikus gimnasztika szakosztályának versenyezője, a Magyar Testnevelési Egyetem hallgatója érdemelte ki az elismerést. Az egészséges, sportos életmódra nevelés terén figyelemre méltó eredményeket felmutató pedagógusok közül idén Palotai Istvánné, a KIMBI Óvoda vezetője, Borszéki Klára, a Táltos Óvoda vezetője, valamint Legényné Csikós Aranka, az ELTE Gyakorló Általános Iskola és Középiskola testnevelője részesült a „XII. kerület Sportjáért” elismerő címben.

Huszárbábok, csákók az alkotópályázatra

A Hegyvidéki Helytörténeti Gyűjtemény által az 1848–49-es forradalom és szabadságharc emlékére meghirdetett alkotópályázat eredményét szintén a március 15-i ünnepségen hirdették ki. Az óvodások tetszőleges anyagokból készíthettek huszár-bábfigurákat – a pályázók közül a Városmajori Óvodák, a Zugligeti Óvoda, a Normafa Óvoda, valamint a Süni Óvodák egy-egy csapata került ki győztesként. Az általános iskolák alsó tagozatosaiból – ők korhű csákókkal és katonai öltözékekkel pályázhattak – a Zugligeti Általános Iskola, az Arany János Általános Iskola és Gimnázium, a Semmelweis Egyetem Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium, valamint a Pannonia Sacra Katolikus Általános Iskola tanulócsoportjának munkáit sorolták megosztottan az első helyre.
Különdíjat kapott legszebbnek ítélt rajzáért a Mackós Óvoda Napraforgó csoportja, valamint az alsós korosztályban a legügyesebbnek talált 3. a osztály a Németvölgyi Általános Iskolából. A legtöbb pályamunkával részt vevő Fekete István Általános Iskola és Előkészítő Szakiskola csapatát emléklappal jutalmazták.
Bakos Tamás, az ELTE Tanító- és Óvóképző Karának oktatója, a vizuális nevelés tanszék vezetője a bírálóbizottság tagjaként a díjátadáson elmondta: az idei, harmadik alkalommal meghirdetett pályázat nem tekinthető hagyományosnak, hiszen ezúttal nem képeket, festményeket, hanem tárgyakat kellett készíteni. A gyerekek ismereteket szerezhettek a kor tárgykultúrájáról, öltözködési szokásairól, mindemellett a csoportos munka révén egymás alkotó elképzeléseit támogathatták. A zsűritag mindenkit arra biztatott, tekintse meg a Városmajori Gimnázium aulájában kiállított, szemet gyönyörködtető pályaműveket.
A gyerekek azonban nem csak kézműves alkotásaikkal kaptak helyet a Hegyvidéki Önkormányzat március 15-i ünnepségén, a kerületi óvodások és iskolások ünnepi műsorszámokkal is készültek. Az Orbánhegyi Óvoda nagycsoportosai, valamint a Városmajori Gimnázium és Kós Károly Általános Iskola diákjai jelenetekben idézték fel a forradalom és szabadságharc történéseit, míg a Jókai Néptáncegyüttes huszárverbunkot mutatott be. A Solti György Zeneiskola vonószenekara verbunkos zenét játszott, a Kós Károly iskola kórusa pedig Hraschek Katalin vezényletével a Himnusz és a Szózat közös eléneklésében közreműködött.
A Városmajori Gimnáziumban tartott megemlékezést koszorúzási ünnepség követte a Gesztenyés kertben. Az 1848-as emlékoszlopnál koszorúkat helyeztek el az önkormányzat, a kerületi intézmények, valamint a civil, politikai és egyházi szervezetek képviselői.

z

Versek, zenék Kovács J. sírjánál

Kovács J. honvéd Pethényi úti sírjánál, mint minden március 15-én 1988 óta, idén is ünnepi műsort szervezett Ráday Mihály és a Kissvábhegyi Egyesület. Verset mondott Hámori Ildikó és Tallós Rita színművésznő, a Földessy Margit Színjáték- és Drámastúdió tehetséges növendékei úgyszintén versekkel, valamint dalokkal örvendezették meg a jelenlévőket, míg a Butterfly Effect együttes különleges, jazzel ötvözött népdal-feldolgozásokat adott elő. Ünnepi gondolatait ezúttal Bitó László író osztotta meg a közönséggel, aki saját, március 15-i élményeit idézte fel a második világháború, a kitelepítés, az ’56-os forradalom időszakából, valamint az Egyesült Államokban töltött éveiből.

Huszáros bemutató a Mesevár Óvodában

A hegyvidéki óvodákban a március 15-ét megelőző héten különféle foglalkozásokon készültek a gyerekek a nemzeti ünnepre. Így volt ez a Táltos Óvodában, ahol norvég vendégek tekintették meg az ovisok játékos ének-produkcióit és a Mesevár Óvodában is: itt a kicsik verseket és katonadalokat tanultak, a kézműves-foglalkozásokon nemzeti jelképeket alkottak, illetve ellátogattak a Hadtörténeti Múzeumba. A Mesevárban a leglátványosabb ünnepi program a lovas huszárok látogatása volt, akik Hámori Mária óvodavezető meghívására érkeztek az intézménybe. A hagyományőrző Sándor-huszárok bemutatták a gyerekeknek viseletüket, fegyvereiket, emellett két szép lovukat is elhozták, amelyek hátára a legbátrabbak fel is ülhettek.