Dombormű a zeneszerzőnek
A már meglévő emléktábla mellé a művészt ábrázoló bronzplakettet helyezett el az önkormányzat Kertész Gyula egykori Tamási Áron utcai lakóháza falán. A hegyvidéki zeneszerző munkássága szorosan összekapcsolódik a kerülettel, hiszen az általa alapított Magyar Kórus kiadóvállalat a Kiss János altábornagy utcában működött.
Tavaly kereste meg a kerület vezetését ifjabb Kertész Gyula azzal az ötlettel, hogy édesapja 2004-ben felavatott emléktábláját szeretné bronzplakettel kiegészíteni. Az önkormányzat támogatta az elképzelést, így elkészülhetett Krasznai János alkotása, ami a család kérésére a Tamási Áron utca 10. alatti ház falára került.
Az önkormányzat minden olyan kezdeményezést segít, ami emléket állít a kerületben élt, vagy itt alkotó jeles személyiségeknek – mondta el Gilicze Zoltán, az oktatási és közművelődési iroda vezetője: „Fontos, hogy ébren tartsuk nagyjaink örökségét, megőrizzük szellemiségüket, hiszen csak így tudjuk helyükön kezelni a jelen értékeit. Kertész Gyula egyike azon hegyvidékieknek, akik munkásságukkal az egyetemes magyar kultúrát szolgálták.”
A zeneszerző nem csupán a Kodály-módszer átadásában, valamint az egyházi és világi kórusélet fejlesztése terén alkotott maradandót, hanem a társadalom minőségét meghatározó kisközösségek építéséből is kivette részét. Bárdos Lajossal közösen kezdeményezője volt az Éneklő Ifjúság mozgalomnak.
Kertész Gyula tanítóként végzett, ezt követően kijárta a Zeneakadémia zeneszerző stúdiumát. Élete első fordulópontja a harmincas években következett be, amikor hozzákezdett a Magyar Kórus kiadóvállalat felépítéséhez, amely a Kiss János altábornagy utcában működött. Az egyházi éneket a népzenei eredet feltárásával igyekezett újra közismertté tenni, egyebek között arra törekedett, hogy népszerűsítse az orgonára írt zeneműveket tartalmazó kottagyűjteményt. Ez tökéletesen sikerült, hiszen mind a mai napig ebből énekelnek a templomokban. Zeneszerzőként főképpen népdalfeldolgozásokat írt, legtöbb műve a Tavaszi Bokrétában jelent meg.
Az ötvenes évek elejének államosítási hulláma a Magyar Kórus kiadót sem kerülte el, Kertész Gyula ezt követően Kodály Zoltán hívására a népzenekutató csoporthoz került. Drótos magnetofonnal járta a vidéket, neki köszönhető a burgenlandi magyar népdalok felkutatása. Egyszerre volt muzsikus, zeneszerző, népművelő és menedzser, aki felvirágoztatta a magyar egyházi kóruséletet.
A dombormű avatásán Baranyai István színművész a személyes élményeit idézte fel. A világháború utolsó hónapjaiban a Tamási Áron utcai házban bujkált, amit Kertész Gyula egy zseniális ötlettel tett „érinthetetlenné”: hatalmas amerikai zászlót tűzött ki a homlokzatra, s ezt látva az orosz katonák inkább elkerülték az épületet. Baranyai István szüleit a kitelepítésükkor már másnap meglátogatta a zeneszerző, ételt és italt vitt nekik, kockáztatva, hogy őt is ott tartják. „Emberséget, hazaszeretetet és tisztességet tanulhatunk tőle – méltatta a színművész –, csupa olyan ma is aktuális értéket, ami még inkább összekovácsolja a nemzetet.”
Ám.