Újra kell építeni a lerombolt közbizalmat

„1956. október 23-ra már kevesen emlékezhetünk vissza személyesen. Többségünknek az ekkor történt események családi elbeszélésekből, könyvekből, képekből és a történelemórákon idéződnek fel” – mondta az 1956-os forradalom és szabadságharc ötvenötödik évfordulója tiszteletére rendezett kerületi ünnepségen Pokorni Zoltán. A polgármester szerint ezen a napon érdemes visszaidézni azt a pillanatot, amikor egy ország lélegzetvisszafojtva figyelte a Sztálin-szobor ledöntését. Emlékezhetünk a Magyar Rádió melletti első puskalövésekre, és arra, ahogyan a fiatalok majdhogynem használhatatlan puskákkal és Molotov-koktélokkal vették fel a küzdelmet egy világhatalom tankjaival szemben. Emlékeznünk kell azokra, akik életüket adták a szabadságért, s nem feledkezhetünk meg azokról sem, akiket a sortüzekben, majd a Kádár-rendszer puhának hazudott diktatúrájában gyilkoltak meg, illetve akiknek megnyomorították az életét.
Az ötvenöt évvel ezelőtti emlékeket áthatják az azt követő pillanatok is. A polgármester úgy véli, ilyen pillanat 1989. június 16-a, Nagy Imre újratemetése. Sokan ekkor döbbentünk rá, hogy a diktatúra megbukott, és eltöltött bennünket a hit, hogy elkezdődhet egy „új, élhető, bizalommal teli Magyarország építése”.
Az öt évvel ezelőtti október 23-a mindnyájunk emlékezetébe belevésődött. Pokorni Zoltán azt a személyes emlékét elevenítette fel, amikor az Erzsébet hídról egyszerre hallotta a tömegoszlató könnygázgránátok és a le nem fújt ünnepi tűzijáték pukkanásainak összeolvadó hangját – ez a pillanat jól jellemezte a helyzet abszurditását. „Amit 2006. október 23-án az államhatalom és a rendőri vezetés a maga cinizmusával, embertelenségével, átlátszó, szemérmetlen magyarázkodásával művelt, a Kádár-korszak világát, a diktatúrát idézte fel” – hangsúlyozta.
Pokorni Zoltán úgy látja, ez a történet a bizalom elvesztéséről szól. „Egy rendes országban az állampolgárok joggal várják el, hogy megbízhassanak kormányukban. Nem arról szól ez a bizalom, hogy pontosan úgy cselekszik a kormány, ahogyan az egyén gondolja – ez még boldogabb sorsú demokráciákban sem adatik meg. Az viszont elvárható, hogy a hatalom az ország érdekében teszi, amit tesz, illetve betartja a törvényeket, nem helyezi magát azok fölé. A 2006 őszén nyilvánosságra került őszödi beszéddel, majd 2006. október 23-án az előre megfontolt rendőri brutalitással vált semmivé a hatalomba vetett bizalom” – fejtette ki a polgármester. Azt, hogy működik valamiféle elemi igazságérzet a magyar társadalomban, szerinte jól mutatja a 2010-es választások eredménye.
A mai kormányzat feladatai között első helyen a gazdaság rendbetétele áll, ám ugyanilyen fontos a közbizalom helyreállítása, amit 2006-ban könnyű volt lerombolni a törvénytelen rendőri intézkedésekkel, felépíteni azonban sokkal nehezebb – emelte ki zárszavában a politikus. Mint fogalmazott, „a kormány akkor tudja kihúzni a csődből az ország gazdaságát, ha a nemzetet is kihúzza a bizalmi válságból, ez a kettő csak egyszerre emelheti oda Magyarországot, ahová ötvenöt évvel ezelőtt a szüleink és a nagyszüleink megálmodták”.

Díjak a kerületi pedagógusoknak

A kiemelkedő munkát végző kerületi pedagógusok ezúttal is október 23-án, a nemzeti ünnep alkalmából tartott ünnepségen vették át a Hegyvidéki Önkormányzat szakmai díjait. Pokorni Zoltán polgármester és Fonti Krisztina alpolgármester Életmű Díjat adott át Nagyné Pozsár Katalinnak, a Kós Károly Általános Iskola vezetőjének, Hidegkúthy Antóniának, a Zugligeti Általános Iskola nyugállományba vonult igazgatójának, valamint Bezzegh Péternének, az Orbánhegyi Óvoda óvónőjének.
Eötvös József-gyűrűt kapott Nemoda Ildikó, a Jókai Mór Általános és Német Nemzetiségi Iskola igazgatóhelyettese, Harmath József, a Virányos Általános Iskola testnevelő tanára, továbbá Palotai Istvánné, a KIMBI Óvoda vezetője. Hegyvidék Ifjúságáért Díjjal jutalmazták Vizkievicz Andrást, a Városmajori Gimnázium biológiatanárát, Horváth Katalin rajz- és történelemtanárt, Hajósy Idát, a Solti György Zeneiskola furulyatanárát, illetve Czigler Anikót, a Zugliget Óvoda óvónőjét.
A Hegyvidék Gyermekeiért Díjban részesült Váradi József, a Tamási Áron Általános Iskola és Német Két Tannyelvű Nemzetiségi Gimnázium gazdasági vezetője, valamint Závoda Miklósné, a Gazdasági Ellátó Szolgálat munkaügyi csoportvezetője. A Hegyvidék Ifjú Pedagógusa Díjat kapta meg Busa Zoltánné, az Arany János Általános Iskola és Gimnázium angol szakos nyelvtanára, illetve Lukács Judit, a Németvölgyi Általános Iskola angoltanára.
A Segítő Kéz Díjat vehette át a Városmajori Gimnázium Szülői Munkaközössége, valamint Novák János, a Sashegyi Arany Iskolaalapítvány kuratóriumának elnöke. Az ünnepségen távollétében köszöntötték dr. Szebedy Tast, a Városmajori Gimnázium és Kós Károly Általános Iskola igazgatóját, aki a Budapest Fővárosi Önkormányzat Pro Urbe Budapest kitüntető díját nyerte el.
Díszdiplomát érdemeltek ki azok a nyugdíjas pedagógusok, akik ötven, hatvan, hatvanöt, illetve hetven éve szerezték diplomájukat, és közmegbecsülésre méltó módon tettek eleget hivatásuknak. Berkes Györgyné és Vásári Attila Arany-, dr. Hermann Imréné Gyémánt-, Kiss Irén, Vass Gyuláné, dr. Eperjessy Gézáné és dr. Boleratzky Lorándné Vas-, dr. Cseh Kálmánné pedig Rubinoklevelet kapott a polgármestertől.
Idén először elismerésben részesesítettek két olyan iskolát, ahol kiemelkedő színvonalon emlékeztek meg az 1956-os forradalom és szabadságharc évfordulójáról. Az önkormányzat oktatási és közművelődési irodája az ünnepségek megtekintését követően az általános iskolák közül a Németvölgyit hirdette ki mint a legnívósabb műsort bemutató intézményt, míg a középiskoláknál a Tamási Áron Általános Iskola és Német Két Tannyelvű Nemzetiségi Gimnázium 11/a osztályos diákjainak ünnepi műsorát ítélte a legtartalmasabbnak.
A MOM Kulturális Központban rendezett október 23-i ünnepi műsorban fellépett a Mimage Pantomim Színház és Stúdió társulata: az Egy zászló születése című, szavak nélküli mozgásszínházi előadás azokat a különleges pillanatokat idézte fel, amikor együtt mozdult, lélegzett az egész nemzet. A műsort és az ünnepi beszédet követően a résztvevők a Gesztenyés kertben lévő ’56-os emlékoszlophoz vonultak át. Itt az önkormányzat, kerületi intézmények, pártok, egyházközösségek, civil szervezetek, a kisebbségek képviselői, valamint magánszemélyek helyezték el az emlékezés virágait.

z.