Túl nagy ökológiai lábon élünk

„Mutasd az ökológiai lábnyomod, megmondom, ki vagy!” – akár ez is lehetett volna a szlogenje a KÖVET Egyesület ökológiai lábnyom-mérésének. Mi is ez a bizonyos „lábnyom”, és hogyan lehet mérni?
A KÖVET Egyesület, vagy a Global Footprint Network szerint: az ökológiai lábnyom az emberiség erőforrásigénye területben kifejezve. Termékeny földterületben és vízfelületben kifejezve mutatja meg az elfogyasztott természeti források és termelt hulladék környezetre gyakorolt hatását. Megmutatja a jelenlegi életvitelünk természetre gyakorolt hatását. A globális (világátlag termékenységű) hektárban (gha) kifejezett számérték alkalmas arra, hogy a rendelkezésre álló természeti forrásokkal – biokapacitás – hasonlítsuk össze az eredményt.
Az elmélet William Rees és Mathis Wackernagel svájci és kanadai ökológusoktól származik, és kiszámítható egyes emberekre, csoportokra, régiókra, országokra vagy vállalkozásokra is. De hogyan néz ki ez a gyakorlatban? A kérdésre Povodör Artúr, a KÖVET Egyesület munkatársa adja meg a választ.

– A módszer segítségével globális hektárban lehet meghatározni az egyes emberek okozta környezeti terhelést, vagyis hogy valakinek mekkora területre van szüksége jelenlegi életszínvonala megtartásához. Miután kitöltöttük a kérdőívet, egy bonyolult matematikai képlet alapján számítógéppel határozzuk meg a végső értéket. Nagyon sok adatot veszünk figyelembe a termelékenységtől a fogyasztáson át a hulladéktermelésig, vagy éppen azt, otthon főzünk-e, netán rendeljük az ételt; külföldi ételalapanyagokat veszünk, vagy hazait; piacra járunk, vagy a multi nagyáruházába; autóval közlekedünk, busszal, esetleg kerékpárral.
A világátlag 2,7 gha/fő, két és félszer nagyobb, mint 1961-ben volt. Ám ha tudjuk, hogy a Földön 11,3 milliárd hektár biológiailag aktív föld- és tengerfelület van, és 6,9 milliárd ember él, akkor kiszámítható: valójában minden emberre csak 1,6 globális hektár jut! Nagyon kiugrik Ausztrália, ahol 7,8, illetve az Egyesült Államok, ahol 9,4 az átlag. De az európai eredmény sem túl szép: 3,5 gha/fő. Magyarország éppen tartja az átlagot. A tény elkeserítő: ha mindenki úgy élne, mint egy magyar állampolgár, körülbelül másfél Földre lenne szükségünk, ha úgy, mint egy amerikai, több mint négyre…
A tesztet kitöltő XII. kerületi lakosoknál – 4 évestől 88 évesig szinte minden korosztály képviseltette magát – az átlagérték 2,5 és 2,7 gha/fő között mozgott.

– A nap tanulsága az, hogy a hegyvidéki emberek, akik kilátogattak a KÖVET standjához, talán éppen azért, mert a zöldben élnek, jóval környezettudatosabbak a magyar átlagnál – összegzett Povodör Artúr. – Nagy részük a tömegközlekedési eszközöket igénybe véve jár dolgozni; a legtöbben piacokon szerzik be az élelemnek valót, itt külön meg kell említeni a most felújított kerületi biopiacot, ami jelentősen javítja a statisztikát. A lakosság körében is egyre ismertebb és elterjedtebb a szelektív hulladékgyűjtés, és a kertes házakban lakók közül egyre többen komposztálnak.
A valóságban rendelkezésünkre álló 1,6 globális hektárhoz képest azonban még a hegyvidéki arány is rossz. Túl nagy például az egy főre jutó lakóterület mérete, míg az élelmiszerek előállításához szükséges terület szinte nulla. A legtöbben gázzal fűtik otthonukat, ami – mint tudjuk – import termék. A lakások hőszigetelése messze alulmúlja az európai átlagot, rengeteg energia veszik el feleslegesen. A külföldön előállított műszaki cikkeket, ruhaneműket vásároljuk, és nyaraláshoz, hosszabb utakhoz még mindig sokszor választjuk – kényelmi okok miatt – a gépkocsit.
Van tehát min gondolkodni, hiszen ahogy Mahatma Gandhi megfogalmazta: „A világ erőforrásai elegendők, hogy kielégítsék mindenki szükségleteit, de arra már nem, hogy kielégítsék mindenki mohóságát!”

Ny. N.