Vonószene szállt a szélben

A MOM felújított kertje a Hegyvidéki Ősz rendezvényei alatt mindvégig tele volt kergetőző, rollerező és bicikliző lurkókkal. Zsivajuk még a nap végén sem csendesült, pedig ekkorra már befejeződtek a gyerekprogramok – így volt ez szombat este is, amikor a Solti György Zeneiskola Vonószenekara lépett fel.
A szüntelen zsibongás közepette nem lehetett a külvilágot kizárni az előadásból, ám a közönséget ez nem igazán zavarta. Az emberek feloldódtak a fesztelen légkörben, önfeledten átadták magukat a zenehallgatás örömének. Egyesek sétálva, mások a földön fekve hallgatták a muzsikát, néhányan mindeközben bort is kortyolgattak – ilyesmiről egy klasszikus koncertteremben szó sem lehetne, itt azonban teljesen természetesnek tűnt.
Szerencsére a vonószenekar középiskolás korú zenészei sem jöttek zavarba a körülményektől, annak ellenére sem, hogy első alkalommal játszottak szabadtéri színpadon. A Bolla Milán vezette zenekar a hangulathoz illő, népszerű darabokkal készült: műsorukban a barokktól a XX. századi művekig sokféle stílust felvonultatott. A programban szerepelt Albinoni G-dúr concertója, Schubert Katonaindulója, Dvořák Humoreszkje és a finn zeneszerző, Sibelius északi harmóniákkal fűszerezett Andante Festivója. A vonósokat Tony Osborne Carmen-fantáziájában a nemrég alakult ütő tanszak növendékei egészítették ki. A koncertet Henry Mancini örökzöld dallama, A sétáló kiselefánt zárta – kétszer is, köszönhetően annak, hogy a lelkes közönség visszatapsolta a produkciót.
„Nyár óta készültünk erre a műsorra”, mesélte utána a vonószenekar koncertmestere. Réthy Lilla elsőhegedűs szerint ez a fellépésük teljesen más volt, mint az eddigiek. Nehezítette feladatukat, hogy „a hangot elvitte a szél, így többet kellett beleadniuk”, ám ettől függetlenül nagyon élvezték az előadást.

z.