Mit kíván a magyar nyelv?

Számtalan jóslat született már anyanyelvünk kihalásáról. Herder a XVIII. század végén azt állította, néhány száz év múlva a nyomait sem lehet majd felfedezni. Ennek ellenére 1844. november 13-án az országgyűlés hivatalos államnyelvvé nyilvánította a magyart. Kosztolányinak Antoine Meillet-vel gyűlt meg a baja, aki botrányos könyvében úgy vélekedett, anyanyelvünknek nincs sem gyökere, sem jövője. Aztán most, 2012-ben – hivatalosan tavaly óta – mégis van egy nap, amikor a nyelvünket ünnepeljük.
Szakértők szerint jelenleg a legnagyobb veszélyt a multimédia jelenti. A tévé, az internet, a rohanás csonkítják szavainkat. Így lett a vagyok „vok”, a Jó éjt kívánok „Jó8”, a köszönöm szépen „thx” (az angol thanks szóból), vagy „kösz”.
„Az angol nyelv úthengere alatt fekszünk – mondta dr. Mezei Károly, a Magyar Katolikus Rádió szerkesztője, aki Acél Anna tévébemondóval, Császár Angela színművésznővel és H. Tóth Tibor nyelvésszel beszélgetett a MOM Kulturális Központban a magyar nyelvben történt drasztikus változásokról. – A mai programba nemcsak a mozgó mikrofon használatával vontuk be a közönséget, hanem érzelmileg is. Ehhez olyan téma kellett, amellyel mindennapi kapcsolatunk van. Ez pedig nem más, mint a rádió, a televízió, illetve az utca, ahol a kirakatok feliratait látjuk.”
A diskurzus folyamán különböző példákkal mutatták be a nyelvünkben történő változásokat. Szóba kerültek a beszédhibás tévések és rádiósok, a kamaszok pár karakteres SMS-ei, valamint az újságírók helytelen megfogalmazásai. „Michael Jackson az utolsó fellépésén még energetikus (!) volt” – írta például egy zsurnaliszta.
Acél Anna szerint nagyobb hangsúlyt kellene helyezni a beszédoktatásra, és már az óvónőképzésben is kötelezővé tenni azt. Hernádi Sándor beszédtechnika-oktató úgy véli, túl gyorsan közöljük gondolatainkat. „Nekem volt időm megérlelni a mondandómat, a másiknak is időt kell hagyni a megértésre – fogalmazott. – Aki nem így viselkedik, az udvariatlan és neveletlen, nem tiszteli azt, akivel beszél.”
A humorral fűszerezett est során a helytelen nyelvhasználat ellenpéldáit a MOM Kulturális Központ magyar nyelv napja alkalmából meghirdetett versíróversenyének győztes művei szolgálták. „Arra készültem, hogy az ilyenkor megszokott amatőr poémákkal találkozom, ám meglehetősen magas volt a színvonal. Elsősorban a formakészséget, az egyedi nyelvhasználatot és a belső ritmusérzéket próbáltam honorálni” – mondta a zsűri elnöke, Pósa Zoltán József Attila-díjas költő, író, aki Mezey Károllyal, Teslár Ákos íróval és Simon Erzsébettel, a MOM közművelődési előadójával értékelte a beérkezett műveket. A Kosztolányi Dezső által legszebbnek ítélt tíz magyar szó – láng, gyöngy, anya, ősz, szűz, kard, csók, vér, szív, sír – felhasználásával készült költemények erős kontrasztot jelentettek az est folyamán elhangzottakkal.
Nyelvünk tehát most is él, változik. Kazinczy Ferenc gondolatát idézve: „Szókat kell csinálnunk. Újságok által ugyan igen megbántják a fület, de a fül hozzászokik az új szókhoz, s nyertünk általa.”

Boussebaa Mimi