Példát mutatott emberségével
Vígh Tamás tiszteletére emléktáblát avattak a Hegyvidék Galériánál, a neves művész itt, a Városmajor utca 16.-ban élt és alkotott haláláig. A táblát özvegye kezdeményezésére az önkormányzat, illetve a Magyar Művészeti Akadémia állította, amelynek alapító tagja volt az alkotó.
Életének legtermékenyebb részét töltötte a Hegyvidéken, ekkor alkotta meg legjelentősebb műveit – mondta Vígh Tamás kerületi kötődései kapcsán Fonti Krisztina a művész egykori lakóházánál rendezett emléktábla-avató ünnepségen. A kerületi alpolgármester felelevenítette, hogy a hegyvidéki alkotó számtalan kiemelkedő kvalitású érmet, portrét és köztéri szobrot tervezett. Legutolsó köztéri alkotása, a Deák téren 2009-ben felavatott Sztehlo Gábor-szobor témájában a Hegyvidékhez kapcsolódik, hiszen az evangélikus lelkész a második világháború alatt a kerületben végzett gyermekmentő szolgálatot.
„Sokszor ültünk együtt a Fészek Klubban, keseregtünk, örültünk, tervezgettünk, egyrészt az egyesület jövőjéről, másrészt a magyar művészetről, amit törés nélkül, az értékek eltemetése, illetve a rossz értéksorrendek felállítása nélkül szerettünk volna átmenteni egy másik, új világba” – idézte fel a Vígh Tamással közös beszélgetések emlékét Fekete György, a Magyar Művészeti Akadémia elnöke, aki a rendszerváltás előtti években a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetségében, majd az 1992-ben létrehozott művészeti akadémiában dolgozott együtt barátjával.
Fekete György kiemelte: Vígh Tamás egyike azon vezető magyar művészeknek, akik fantasztikus bűvészmutatvánnyal parírozták ki a szocializmus közéleti megbízásait. Amikor egy munkást ábrázolt, az nem a párt hőse volt, hanem a mindenkori dolgozó ember, a hős, aki független társadalmi rendszertől és filozófiától. „Ezért lehet a szobrait, érmeit, kisplasztikáit ugyanúgy nézni most, mint harminc vagy negyven évvel ezelőtt” – mondta az elnök.
Az élet nagy ajándékának nevezte Winkler Barnabás építész, a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja, hogy személyesen is megismerkedhetett Vígh Tamással. „Korának meghatározó szobrászművésze volt, de mint pedagógus is felejthetetlen – hangsúlyozta. – A képzőművészeti főiskolán adta át tudását, de tanított mindenkit, mindenhol, tisztán megfogalmazott gondolatainak és véleményének átadásán keresztül is. Példát mutatott művészi szemléletével, a minket körülvevő világ megítélésével és emberségével.”
Vígh Tamás 1926-ban született Csillaghegyen. A Képzőművészeti Főiskolán Ferenczy Béni tanítványa volt. 1945 és 1946 között gyári munkásként dolgozott. 1975-től 1986-ig a Képzőművészeti Főiskolán tanított, 1986–1990-ig a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetségének elnöki tisztét töltötte be. 1992-től a Magyar Művészeti Akadémia, 1998-tól a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja volt.
A szobrász az 1960-as években alakította ki saját, enyhén kubisztikus, a pop art által is megérintett, a gyűrt, behorpadt lemez formáit kiemelő, bronzból öntött és lemezből készült szobrainak stílusát. Éremművészete is jelentős, plakettjeit szinte körplasztikává teszik a hangsúlyos, kiemelt felületek. A várakozások egész életét végigkísérték; Vásárhelyi Pál és a Tisza-szabályozás emlékművének megvalósítására például negyven évet kellett várnia.
1964-től haláláig, 2010-ig élt és alkotott a Városmajor utca 16. alatt – ott, ahol a Hegyvidéki Galéria működik. A kiállítóhelyen több alkalommal is bemutatták munkáit, tavaly pedig Vizsolyi János szobrászművész közreműködésével rendeztek tárlatot a tiszteletére.
z.