„A hagyományokban és a megújulásban hiszek”
Aranykatedra Emlékplakettet adományozott Dr. Réthelyi Miklós miniszter a Városmajori Óvodákat vezető Bálint Beátának. Az állami elismerést azok az óvodapedagógusok kaphatják meg, akik a gyermekek oktatása-nevelése terén hosszú időn át kiemelkedő munkát végeztek. A díjazottat kérdeztük munkájáról, irányítási elveiről, terveiről.
Azt szokták mondani, nincs olyan pedagógus, akinek a családjában ne lenne egy másik szakmabeli, hiszen olyan hivatásról van szó, amit leginkább megörökölni lehet. Önnel is ez a helyzet?
– A közvetlen felmenőim között nincsenek pedagógusok, az viszont igaz, hogy a keresztanyám óvónő volt. Gyerekkoromban sokszor nyaraltam nála a Felvidéken, ő pedig rendszeresen bevitt az óvodájába. Nem tudom, ezek az élmények mennyire befolyásoltak, az viszont biztos, hogy mindig is óvónő akartam lenni.
Tudatos döntés volt az is, hogy a Hegyvidéken helyezkedett el?
– Igen! Bár ez már akkoriban sem úgy ment, hogy az ember kiválasztotta a neki tetsző óvodát, és oda fel is vették. Nekem szerencsém volt, a Ludovika téri óvónőképző szakközépiskolából mint kerületi lakost a Városmajori Óvodák Csermely tagóvodájába küldtek tavaszi és nyári gyakorlatra. Itt ismerkedtem meg az akkori tagóvoda-vezetővel, Szász Tivadarnéval, aki végérvényesen megszerettette velem a szakmát. Neki köszönhetem azt is, hogy az iskola elvégzése után, 1989-ben végleges helyet kaptam az óvodában.
1989 a változások éve volt Magyarországon. Hogyan hatott mindez az óvodai életre?
– Az óvoda számára valódi vízválasztó volt ez az időszak, akkoriban készítettük el a helyi nevelési programot, amely mind a mai napig meghatározza az intézmény működését. Elindultak a hagyományőrző rendezvényeink, a kerületben elsőként szerveztünk Mihály-napi vásárt és pünkösdölőt – az utóbbit, ha jól tudom, azóta is csak mi ünnepeljük meg.
Milyen alapelveket fogalmaztak meg a nevelési programban?
– Három alappillérre támaszkodtunk, és támaszkodunk ma is: az egészséges életmódra nevelésre, a néphagyományok megőrzésére, valamint a környezettudatos nevelésre. Ez volt az alap, amelyet 1994-ben véglegesítettünk, de azóta is finomítunk, bővítünk. Meghonosítottuk a szüreti mulatságot a Csermely tagóvodában, a Városmajori óvodában is megtartjuk a Márton-napot, az adventi időszakban a Borbála-ágünnepet és a Luca-napi vigasságot. Minden programunkba igyekszünk bevonni a családokat, hiszen az óvoda az én értelmezésem szerint az otthon kiterjesztése, ebbe pedig a szülők, testvérek és nagyszülők is beletartoznak.
Ezek szerint a mai, számítógépen felnövő gyerekek is igénylik a régi ünnepek megtartását?
– Meggyőződésem, hogy a gyerekek lelke nem változik, csak a környezet más, amihez megpróbálnak alkalmazkodni. Annyi biztos, hogy az elmúlt tíz évben az internetnek, a számtalan külső programnak, a koncerteknek, színházi előadásoknak köszönhetően jóval nagyobb lett a gyerekek tudása. A néphagyományok azonban ma is ugyanúgy megmozgatják a fantáziájukat, ezek olyan egyszerű tevékenységek, amelyeket mindenki szívesen elvégez. A szőlőtaposás, a mustkészítés vagy a Luca-búza kihajtatása legalább akkora élmény, mint a legszínvonalasabb interaktív kiállítás a Csodák Palotájában. Ezen nem kell meglepődni, a gyerekekben ugyanis még élénken él a természet szeretete, a rácsodálkozás öröme. Nekünk, pedagógusoknak, az a feladatunk, hogy ébren tartsuk ezt az érdeklődést, nyíltszívűséget.
Több mint húsz évvel ezelőtt került a Csermely tagóvodába, hogyan lett önből az „anyaintézmény”, a Városmajori Óvodák vezetője?
– A szakközépiskola elvégzése után is folyamatosan tanultam, levelező tagozaton elvégeztem a szarvasi Brunszvik Teréz óvóképző főiskolát, majd a fejlesztőpedagógus szakot a Kiss János altábornagy utcai tanítóképzőn, ahol letettem a közigazgatási szakvizsgát is. Három gyermek boldog anyukája vagyok, a gyes idején Schmidtné Vaszkó Edit, a Városmajori Óvodák akkori vezetője ösztönzésére 2008–2009-ben beiratkoztam a közoktatás-vezető szakra a Budapesti Műszaki Egyetemen. Ebben az évben jöttem át a Városmajori Óvodákba, amelyet 2009 augusztusától irányítok.
Milyen célkitűzésekkel látott neki a feladatnak?
– Mindenekelőtt szerettem volna még inkább kitárni az óvoda kapuit a szülők előtt, ezért olyan környezettudatos, családi programokban gondolkodom, amelyekre a felnőttek is szívesen eljönnek. Ilyen volt a tavalyi Föld napja rendezvény, amelyen a vízilabda-válogatottal közösen ültettünk por- és hangfogó cserjéket a Városmajor utcai kerítés mellé. Az udvar rendezését egyébként is szívügyemnek tekintem. Hála az önkormányzat segítségének, az elmúlt években sokat haladtunk előre: a korábban kihasználatlan rézsűben elkészült egy csúszdarendszer, kaptunk homokozót és kisvonatot, aminek köszönhetően változatosabb játékokat tudunk biztosítani a gyerekeknek. Nem tettem le arról a tervemről, hogy az óvodához kerüljön az Acsády Ignác utca forgalomtól elzárt része. Pokorni Zoltán polgármester is támogatja az ötletet, a megvalósítást azonban nehezíti, hogy a Kós Károly által tervezett épülethez hasonlóan a kerítésünk is műemléki védelem alatt áll, így az áthelyezéshez a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal engedélyére is szükség van.
A szomszédos Kós Károly iskola tavaly ünnepelte az épület centenáriumát. Önök is terveznek hasonló programsorozatot?
– Az óvoda egy évvel később épült, így mi idén ünnepeljük a századik évfordulót, amire változatos programokkal készülünk. Rengeteg jó ötletünk van, ezek megvalósításához azonban szükségünk lenne szponzorok támogatására. Annyi már biztos, hogy lesz egy évkönyvünk, a nagyrendezvényt pedig június 7-én az óvodában tartjuk meg. A kerti partira és a kísérő programokra visszavárjuk a régi óvodásokat, akiket egy hatalmas közös bográcsolásra is meghívunk.
Kevesen mondhatják el magukról, hogy ilyen fiatalon megkapták az Aranykatedra Emlékplakettet.
– Nagy megtiszteltetés a díj, egy újabb inspiráció, ami még jobb munkára ösztönöz. Az elismerés azonban nem csupán az enyém, ugyanannyira szól mostani kollégáimnak és elődeimnek is.
Mm.