Karitatív munka „aranyos” diákoknak

Az országban elsőként a Hegyvidéken indult el – Pokorni Zoltán polgármester kezdeményezésére – az az önkéntes karitatív munkaprogram, amelynek keretében a három önkormányzati fenntartású középiskola 11. osztályosai minden évben egy hetet töltenek el valamelyik rászorulókkal foglalkozó intézményben. Idén elsőként az Arany János Gimnázium és Általános Iskola küldött hetvenhárom tanulót a Nemzetközi Pető Intézet Általános Iskola Intézményegységébe, ahol már régi ismerősként fogadták az „aranyos” diákokat.
„Először 2010-ben jártak az akkori tizenegyedikesek a Petőben. A mindkét fél számára rendkívül kedvező tapasztalatok hatására úgy döntöttünk, állandóvá tesszük a kapcsolatot” – beszélt az előzményekről Aszódi Judit pedagógus. A Pető Intézet javaslatára az elmúlt évtől május helyett január végére időzítik a programot, ugyanis ekkor van igazán szükség a külső segítőkre. Ilyenkor a gyerekekkel foglalkozó, még főiskolába járó konduktorok a vizsgáikra készülnek, ezért a megszokottnál kevesebben vesznek részt az intézetben folyó munkában. Ez a megoldás a diákoknak is kedvezőbb, hiszen közvetlenül az első félév lezárása után az egyhetes hiányzás még nem jelent komoly kiesést, nem úgy, mint májusban, amikor többen előrehozott érettségit tesznek.
A karitatív munka során az önkéntesek megismerkedhettek az intézet mindennapjaival, miközben testközelből élhették át a különböző korcsoportba tartozó gyerekek problémáit az 5-6 évesektől kezdve egészen a 16 évesekig. Részt vettek a mozgás- és látássérültek ellátásában, segítettek az étkeztetésben, az öltöztetésben. Konduktorok irányítása mellett ízelítőt kaptak a világhírű Pető-módszerből, a mozgásfejlesztő foglalkozásokon a gyakorlatban tanulmányozhatták a speciális segédeszközök használatát.
A diákok szerint a rájuk bízott gyerekek rengeteget segítettek a beilleszkedésben, az első napokban inkább ők bátorították, tanították a karitatív munkára érkezőket. Ahogyan a 11. a osztályos Tonesz Dóra fogalmazott, „többet kaptunk, mint adtunk, megtanítottak arra, hogy ők éppen olyanok, mint a többi gyerek. Ugyanúgy nevetnek, örülnek csak lehet, hogy nem olyan fürgék. Ezért mi tartozunk nekik köszönettel.”
Az egymásra csodálkozás fontosságát emelte ki Stocker Tiborné is. Az intézet vezetője szerint a karitatív munka jó alkalom arra, hogy az ép gyerekek a másság mellett az értékeket is észrevegyék beteg, vagy valamilyen fogyatékkal élő társaikban. „Arra törekszünk, hogy a most felnövő korosztályok ne sajnálattal forduljanak a sérült emberek felé, hanem egyenrangú félként kezeljék őket. Ezt a célt szolgálja a karitatív munka, ami közel hozza egymáshoz a gyerekeket” – mondta a szakember.
A kialakult kölcsönös ragaszkodás és szeretet bizonyítéka, hogy a tanulók közül többen – a tavalyi tizenegyedikesekhez hasonlóan – rendszeresen visszajárnak az intézetbe, segítenek a délutáni foglalkozásokon, együtt sportolnak, játszanak a benti gyerekekkel. Vannak olyanok is, akik a karitatív munka hatására úgy döntöttek, hogy gimnázium után szociális vagy egészségügyi pályát választanak, és ezen a vonalon tanulnak tovább.
A pedagógusok szerint különösen jó hatással volt a Pető Intézetben eltöltött idő a félénkebb diákokra, akik lélekben megerősödve, önbizalommal telve tértek vissza az iskolába. Éppen ezért a gimnázium vezetése szeretné még inkább elmélyíteni a három évvel ezelőtt megkezdett együttműködést: a tervek szerint tavasszal az Arany diákjai segítőként részt vesznek majd a Pető Intézet kirándulásán.

mm.