Oktatással is segít az Astellas-díjas főnővér

Miért a Szent János Kórházban kezdte pályafutását?

– Az óbudai Kossuth Zsuzsa Egészségügyi Szakközépiskolába jártam, és ahhoz, hogy megszerezzem az ápolói képesítésemet, szakmai gyakorlatra volt szükség. Erre a János kórház pulmonológiai osztálya biztosított lehetőséget, ahol annyira megkedveltem a munkát és a kollégákat, hogy úgy döntöttem, érettségi után is itt maradok. 1992-ben a tüdőgyulladásos, bronchitises, tbc-s betegekkel foglalkozó aktív részlegen kezdtem el dolgozni. Néhány évvel később átkerültem a krónikus tüdőbetegeket gondozó részlegre, ezzel együtt pedig a János kórház pesthidegkúti, hajléktalan-ellátásra specializálódott telephelyén kaptam ápolói, majd főnővéri feladatokat.

Nem lehetett könnyű feladat a hajléktalanok ápolása…

– Főleg pszichésen volt megterhelő, hiszen ezeknek a nehéz sorsú embereknek nemcsak a tüdőbetegségüket, hanem a lelküket is gondozni kellett. A hidegkúti telephelyen egyébként komplex rehabilitációs munka zajlott: a szakorvosok mellett szociális munkások segítették az utcán élőket abban, hogy ismét rendezett családi körülmények között tudjanak élni.

Hét éve már a kórház II. „belosztályán” dolgozik főnővérként. Miért váltott munkakört?

– A tüdőosztály feladatait 2005-ben más tüdőgyógyászati intézetek kapták meg. Miután megszűnt az osztályom, felmerült, hogy egy másik intézmény hospice mobile teamjében vállalok munkát – korábban ugyanis hospice szakápolóként és koordinátorként már dolgoztam a kerületben is tevékenykedő Szent Rita otthonápolási szolgálatnál. Végül mégis úgy döntöttem, hogy a János kórházban, a II. belgyógyászati–diabetológiai osztályon felajánlott főnővéri beosztásban folytatom pályafutásomat. Kerestem ugyanis a szakmai kihívást, amit itt megtaláltam: ezen a kiváló színvonalú, dr. Winkler Gábor professzor irányításával működő osztályon a belgyógyászat teljes spektruma fellelhető. A fekvőbetegek ellátása jelenleg két emeleten, tíz kórteremben, hetvenkét ágyon történik. Az én feladatom az ápolásvezetés, amibe a nővérek beosztásának, szakmai felügyeletének, továbbképzésének szervezésétől a gyógyszerellátás biztosításán át a felfekvéses betegek kezelésének koordinálásáig sok minden beletartozik. Hasonlóan összetett szervezői munka hárul rám a járóbeteg-ellátásban. Ambulanciai rendelésen is dolgozom: a vérzsíranyagcsere-problémákkal foglalkozó lipidológián, a cardiometabolikus szakrendelésen a túlsúlyos betegeket gondozom. Az oktatás szintén hozzátartozik a munkámhoz; részt veszek a diabetológiai szakápolók továbbképzésében, vizsgáztatásában, illetve a cukorbetegek kiscsoportos oktatásában, amit interaktív módon a kolléganőimmel együtt végzek.

Miről szólnak a cukorbetegeknek meghirdetett előadások?

– Szó esik egyebek közt a vércukormérés és inzulinkezelés szabályairól, a helyes bőr-, száj- és lábápolásról, valamint a kismamákat érintő gesztációs diabéteszről. Az ingyenes foglalkozások középpontjában elsősorban az áll, hogy milyen életmóddal, étrenddel lehet megelőzni a cukorbetegség szövődményeit. Igyekszünk eloszlatni a betegséggel kapcsolatos tévhiteket, illetve bemutatjuk, mi mindent tudnak tenni a betegek annak érdekében, hogy javuljon az életminőségük.

-z-

Az Astellas-díj

„Astellas-díj – Az év egészségügyi szakdolgozója” címmel idén második alkalommal hirdetett pályázatot az Astellas Pharma, a Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Kara és a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara. A cél az volt, hogy az országban felkutassák és a nyilvánosság előtt bemutassák a kiemelkedő emberi és szakmai teljesítményeket. Minden intézmény egy-egy személyt, illetve csoportot jelölhetett az elismerésre. Egyéni kategóriában ebben az évben 119 szakdolgozót jelöltek, közülük négynek ítélték oda a díjat: egyikük a fekvőbeteg-ellátás kategóriában Eisenhauerné Fördős Andrea, a fővárosi Szent János Kórház II. belgyógyászati–diabetológiai osztályának főnővére. Az Astellas-díjakat július 7-én, a Művészetek Palotájában rendezett ünnepségen vehették át a szakemberek.