Parlamenti különóra diákoknak

Közel százhúsz diáknak tartott parlamenti különórát Pokorni Zoltán. A hegyvidéki polgármester, miután ismertette a politikai alapfogalmakat és az Országház működésének menetét, lehetőséget adott arra, hogy a nebulók feltehessék az őket leginkább foglalkoztató kérdéseket. Szóba kerültek az oktatásban történt változások, de a KRESZ is…
Az egyik tanuló kérdése többeket meglepett: „A jelenlegi kormány akar-e tenni valamit a cigánybűnözés ellen?” Pokorni Zoltán előbb politikusként, majd családapaként válaszolt. Elmondta, hogy a bűncselekmények nem népcsoporthoz kötöttek, mindenhol találunk jó és rossz embereket. Tisztázta azt is, hogy meg kell értenünk, aki bűnt követ el, például lop, miért teszi azt.
„Ha a négy gyermekem éhezne, lehet, hogy én is lopnék nekik kenyeret” – vallotta be apaként, kiemelve: ez egy szélsőséges helyzet, és nem egyenlő azzal, ha valaki pont húszezer forint értékben követ el vagyon elleni bűncselekményt, hogy csökkentse az esetleges felelősségre vonás súlyosságát.
„A kedvenc Mark Twain-idézetem jutott az eszembe: a tanulatlan emberek – az író hozzátehette volna, hogy az ő idejében a feketék – fosztogatják a vagonokat, az a baj, hogy a tanultak – a fehér gallérosok – meg ellopják az egész vasúttársaságot” – mondta lapunknak a polgármester, aki szerint jó, hogy felvetődött ez a kérdés. Fontos mindezt alaposan megbeszélni a gyerekekkel, mivel egy hibás magyarázat, vagy a hallgatás csak rosszat szülhet.
A beszélgetést követően a jelen lévő négy iskola – az Újpesti Két Tanítási Nyelvű Műszaki Szakközépiskola, a Bánki Donát Gimnázium és Szakközépiskola, a hegyvidéki Tamási Áron Általános Iskola és Német Két Tannyelvű Nemzetiségi Gimnázium és a mohácsi Kisfaludy Károly Gimnázium – által alakított négy fiktív párt a definíciós játékban bizonyíthatta, mennyire érti a politika alapjait. Pontosan meg kellett határozniuk a frakció, az alkotmány, az aranyfüst és a klotűr jelentését. Utóbbira többször is rákérdeztek, mivel a szó hallatán sokan azt hitték, a játékvezető, Borók Zsuzsa csak tüsszentett egyet… Az a csapat kaphatta meg a tortát, amelyik a legpontosabban írta le a definíciókat.
A szusszanásnyi ebédszünet után az „egynapos politikusokra” a felsőházi ülésterem várt, ahol a Tamási Áron iskola tanulói által alakított Róna és a Demokratikus Haverjai (RDH) párt a színes ruhadarabok viselésére vonatkozó törvényjavaslatot nyújtott be. Erről az ellenzékiek, az újpesti Zami Magyarországért Mozgalom (ZMM) és a dunaújvárosi Országos Sólyom Párt (OSP), valamint a kormányoldali mohácsi Kisfaludy Diák Párt (KDP) tagjai dönthettek.
A KDP törvénybe iktatta volna, hogy hétfőnként minden állampolgár zöld ruhát viseljen, mivel e színnek jótékony hatása van. Az ellenzékiek ezt nem hagyták szó nélkül, szerintük a hazánkba utazó turisták azt hinnék, hogy Magyarországot csak környezetvédelmi aktivisták lakják. Szót emeltek azokért a hátrányos helyzetű állampolgárokért is, akiknek nincs ilyen színű ruhadarabjuk.
„A kormány írjon ki pályázatot ruha-automaták létrehozására, aminek révén a szegény emberek jutányos áron hozzájuthatnak a zöld ruhadarabokhoz” – hangzott a ZMM törvénymódosítója. Végül 35 „igen” és 72 „nem” szavazattal, 7 tartózkodás mellett a honatyák elutasították a törvényjavaslatot.
A 2005 óta sikeresen működő parlamenti különóra alkalmából a jelenlevők ezúttal is megnézhették a könyvtárat. Borók Zsuzsa körbevezette a diákokat, és sok érdekességet mesélt az épületről. Egy történet szerint például amikor Teréz anya ellátogatott a Parlamentbe, és megtudta, mennyibe került annak megépítése, azt tanácsolta, adják el a Házat, és a pénzt osszák szét a szegények között…
A koronázási jelvények megtekintésére többet kellett várni, mivel más csoportok is éppen akkor vették szemügyre ezeket, ám addig is a népes diákcsoport az erkélyről csodálhatta Budapest lenyűgöző arcát. Végezetül a politikusok átlagos hétfőjébe pillanthattak bele a fiatalok.
„Nagyon tetszett ez a nap! – mondta Anett, a Tamási Áron iskola tanulója. – Jó volt látni a politikusok munkáját, az Országház működését. A törvényjavaslatunkat nem fogadták el, de kárpótolt minket az itt eltöltött idő.”

Boussebaa Mimi