Élő épület legyen a kocka alakú múzeum!

Nagyon megmozgatta a fiatalokat a pályázat, több mint százötven versenymunkából kellett kiválasztaniuk a nyolc legjobbat. Mi a véleménye a művekről?

– Meglepően nagy volt az indulók száma, több annál, mint amennyire számítottunk. És ami szintén váratlan, hogy aránylag kevés a digitális, szoftverjáték. Ez azért meglepő, mert a virtuális könnyebb feladatnak tűnik, mint a megfogható, tárgyi világ, és ma ez a terület vonzóbb is a fiatalok számára.

Volt kedvence a pályamunkák között?

– Nem volt könnyű a zsűri helyzete, így az enyém sem, mert rengeteg érdekes ötlettel találkoztunk. Általában nem választok ki magamnak kedvenceket, mert az már eleve elfogultságot feltételezne, én pedig próbálok objektív maradni, és a valóságtól nem eltérő megállapításokra jutni. Sok pályaműben értékes gondolatok voltak, a kidolgozottságuktól azonban többet reméltem. Talán kevésnek bizonyult az idő a felkészülésre, de azt vártam, hogy a kétfordulós pályázat második lépcsőjére tovább fejlődnek a munkák.

Ön a MOME címzetes egyetemi tanára, mondhatni, napi kapcsolata van a fiatalokkal. Milyennek találja a felkészültségüket, az elkötelezettségüket?

– Mindig az előzmények függvénye a fiatalok felkészültsége, vagyis függ az egyetem felkészültségétől, az odáig vezető oktatási lánc fejlettségétől, színvonalától. Persze, mindig akadnak kivételek, ami azért jó, mert a kivételek az átlagot javítják, de az átlagszínvonal és annak emelése is nagyon fontos. Szükség van a kimagasló teljesítményre, azt azonban nem az iskola hozza létre, hanem a tehetség és a kibontakozását segítő közeg. Erre ad lehetőséget például egy olyan pályázat is, mint ez a mostani, mert a tehetségre irányítja a figyelmet, segít, hogy nyilvánosságot kapjon.

A huszadik század meghatározó évtizedeiben jeles magyar tudósok olyan kimagasló eredményekkel ejtették ámulatba a világot, hogy sajátos csoportként tisztelték, „marslakókként” emlegették őket. Mit gondol, a mostani generáció tagjaiból is lehetnek „marslakók”?

– Ezt majd meglátjuk. Sok tehetséges fiatal van az országban.

Annak idején, amikor megalkotta híres kockáját – amelyet eleinte „bűvösnek” hívtunk, ma már mindenütt Rubik-kockaként ismerik –, nem volt könnyű dolga. Soha nem gondolt arra, hogy azzal a különleges alkotással, amit létrehozott, könnyebb lenne külföldön boldogulni? Hiszen idehaza eleinte érdektelenség fogadta ezt a ma már hungarikumnak is tekintett játékot.

– Erre azt szoktam mondani, hogy aki külföldön akar sikert elérni, az tegye ott. Tudja, van egy típus, amelyik a kudarcát a körülményekkel magyarázza. Én nem ilyen vagyok, a hibát magamban keresem. A körülmények hátráltathatnak, de nem mindenért felelősek. A lehetőségeket, korlátokat adottságként kell felfognunk.

Az elmúlt ezeregyszáz év nagy magyar szellemi teljesítményeinek bemutatására a kormány új múzeumot tervez létrehozni, ami egy hatalmas Rubik-kockában kapna helyet. Ez különös érzés lehet az ön számára. Mit vár ettől a múzeumtól?

– Mindenekelőtt azt szeretném, ha ahhoz a képhez illő és azzal harmonizáló eredményt hozna, amit a kocka jelent a világnak, mindazoknak az embereknek, akikhez eljutott. A megvalósulásban nagyon fontos számomra a minőség, magában az épületben, annak minden részletében. Nagyon lényeges az is, hogy a külső megjelenés összhangban legyen a tartalommal. Szeretném, ha az, ami létrejön, nem egyszerűen egy múzeum lenne, hanem valóban élő, elevenen lüktető épület. Olyan hely, ahová az emberek nem csupán egyszer mennek el életükben, úgy, mint amikor megnéznek egy kiállítást, hanem a különféle programok, események újra és újra felkeltik az itt lakók és a külföldről érkezők érdeklődését. Szerintem mindannak, ami a múltat bemutatja, az is a funkciója, hogy a múlt megismertetésével a jövőt alapozza meg. A világban járva is azt látjuk, hogy a múzeumok megváltoztak. Már sokkal kevésbé csupán gyűjtemények, inkább eleven részei az oktatásnak és a kultúrának. Azt szeretném, ha ez a létesítmény is ilyen lenne.

Antal Ildikó

Ifjabb Rubik Ernő

1967-ben építészmérnökként végzett a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karán, majd 1971-ig az Iparművészeti Főiskolán szobrászatot és belsőépítészetet tanult. 1975-ig építész-tervezőként dolgozott, majd visszament tanítani az Iparművészeti Főiskolára, ahol tanársegéd, később adjunktus, docens lett. A nyolcvanas évek elején főszerkesztője volt az …És játék című lapnak, majd 1983-ban saját vállalkozást alapított, a Rubik Stúdiót, ahol bútorokat és játékokat tervezett. 1987-től címzetes egyetemi tanár, 1990-től a Magyar Mérnök Akadémia elnöke, később tiszteletbeli elnöke. Az akadémián belül létrehozta a Rubik Nemzetközi Alapítványt a kiemelkedően tehetséges fiatal műszakiak és iparművészek támogatására. Jelenleg a Rubik Stúdiót igazgatja, valamint a játékszoftverek fejlesztése és az építészeti témák kötik le. Nevéhez több logikai játék megalkotása fűződik, mindenekelőtt a Bűvös kocka, amely az 1977-es megjelenését követően példátlan nemzetközi népszerűséget ért el. Díjai: a Bűvös kockáért 1978-ban BNV-díj; a térbeli szerkezetek szemléltetésére és oktatására kidolgozott, a tudományos kutatást is több irányban inspiráló megoldásaiért 1983-ban Állami Díj; 1995-ben Gábor Dénes-, ’96-ban Jedlik Ányos-, 2007-ben Kossuth-díj. A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal kitüntetést és a Prima Primissima-díjat 2010-ben vehette át.

Bűvös kocka

A kocka megépítésével Rubik Ernőnek eredetileg nem az volt a célja, hogy létrehozza a történelem legsikeresebb rejtvényjátékát, hanem egy strukturális probléma megoldását kutatta. A kísérletezést 2×2×2-es kockával kezdte, és az első probléma az volt, hogyan lehetne úgy összeállítani, hogy három tengely körül elforgatható legyen. A Rubik-kocka 26 külön álló kis kockából áll, és a 9 kis kockából álló lapok külön-külön forgathatók. Rubik először gumigyűrűkkel akarta egymáshoz illeszteni ezeket, ami nem sikerült, ezért úgy oldotta meg, hogy a kockák az alakjuknál fogva tartják össze magukat. A kis kockákat kifaragta saját magának, majd különböző színekkel jelölte meg az oldalakat. A Bűvös kocka azért is volt olyan nagy áttörés, mert egyszerre rendelkezett az alábbi tulajdonságokkal: háromdimenziós, egyszerre több eleme mozog, esztétikus (a színezésre feltalálója külön gondot fordított, ezért a két-két párhuzamos lap színei a sárga komponensben különböznek, így lesz a fehérből a vele átellenes sárga, a pirosból a narancssárga, a kékből a zöld), és ami a legjelentősebb, hogy akárhogy is mozgatjuk, a játék egy darabban marad. Rubik Ernő – saját bevallása szerint – csak a végleges konstrukciós és formai kidolgozás után ismerte fel, hogy a kocka nemcsak elvileg, a térbeli mozgások szemléltetésére alkalmas, de jó játék, és így értékesíthető. (www.rubikkocka.uw.hu)

Magyar "marslakók"

„A tudományos elmék azon galaxisa, amelyik az atomenergia fölszabadításán dolgozott, valójában a Marsról érkezett a Földre. Nehezükre esett idegenszerű kiejtés nélkül beszélni angolul, ez pedig elárulta volna őket. Ezért azt állították magukról, hogy ők magyarok, hiszen közismert e nép azon sajátsága, hogy anyanyelvén kívül semmi más nyelvet nem tud furcsa kiejtés nélkül használni. Ezt az állítást azonban nehéz volna ellenőrizni, hiszen Magyarország oly messze van Amerikától” – mondta Fritz Houtermans, aki elsőként ismerte fel a nap- és csillagenergia nukleáris eredetét. Mindennek az előzménye az volt, hogy Magyarország a lélekszámához mérten valószínűtlenül magas számban adott nagy tudósokat a világnak. A marslakók legendája a második világháború idején Los Alamosban terjedt el. Teller Ede büszkén emlékezett vissza rá, hogy sokan felfigyeltek a „marslakókra”, a magyar tudósokra, akik gyakran mutatkoztak együtt, és ilyenkor egy mások számára valószerűtlen nyelven – magyarul – beszélgettek. A legismertebbek: Neumann János, Szilárd Leó, Teller Ede, Wigner Jenő, Kármán Tódor, Bárány Róbert, Gábor Dénes, Békésy György, Lánczos Kornél, Oláh György, Telegdi Bálint, Hevesy György, Polányi János.