Magyar diák győzelme Vilniusban
A Városmajori Gimnázium diákjaként jelentkezett a német nyelvű disputaverseny nemzetközi döntőjére Szabó Gréta. Az immár műegyetemi hallgató nyolc ország indulói közül a legjobb eredményt érte el. A versenyről és további terveiről kérdeztük őt.
Miért jelentkeztél a disputaversenyre? Ennyire jól ment a német az iskolában?
– A gimnáziumban egyáltalán nem tanultam németet. Amikor kisgyerek voltam, a szüleim munkája révén néhány évig Németországban éltünk, és ebből az időből megmaradt, hogy a családban többnyire németül beszélünk.
A szüleid nyilván így szerették volna megőrizni a nyelvtudásodat. Ez elég is volt?
– Nem hiszem, hogy elég lett volna. Magánórákon tanulok németet, és a tanárom, Gór Szilvia, aki egyébként a Tamásiban tanít, biztatott, hogy próbáljam meg, érdemes lenne. Aztán az iskolában is ösztönöztek, hogy induljak a versenyen, így történt, hogy az iskolai és a budapesti forduló, majd az országos döntő után kijutottam a nemzetközi döntőre.
Úgy tudom, erre a versenyre általában német nyelvterületen élő anyanyelvűek vagy német nemzetiségiek szoktak jelentkezni.
– Rám egyik sem igaz, teljesen magyar gyökereim vannak, csak – mint mondtam – gyerekkorom óta beszélem a nyelvet.
Az azért nyilván nem volt elég a győzelemhez, hogy jól beszélsz németül. Hogyan készültél fel?
– A verseny szervezőitől is kaptunk segítséget – például internetes linkeket adtak, háromnapos tréninget szerveztek, amelyen elmondták, mire érdemes készülni –, de ezenfelül is igyekeztem magam beleásni mindenféle témába.
Nemcsak közéleti jártasság, de vitakészség és meggyőző erő kell egy ilyen győzelemhez; nem kérdezem, hogy rendelkezel-e ezekkel a tulajdonságokkal, hiszen győztél. Azt mondd meg inkább, mi volt a legnehezebb a felkészülésben!
– Az, hogy mellette rengeteg egyetemi kötelezettségem is volt, zárthelyik, hasonlók. Ezek mellett kellett elmélyednem nagyon komoly témákban.
Említenél néhány témakört?
– Például: tiltsák-e a közösségi oldalak használatát tizennyolc éven aluliak számára; a rendőröknek egész Európa területén kötelező legyen-e névtábla viselése bevetés közben; bevándorlók gyermekeinek biztosított legyen-e az oktatás az anyanyelvükön is. A döntő témája pedig az volt, hogy a vallások elleni gyűlöletbeszéd büntethető legyen-e egész Európában. Mindegyik témában részt vettem. A döntő már elég bonyolult volt, hiszen a vita lényege, hogy mellette vagy ellene érveljünk a ránk osztott szerep, nem pedig a személyes véleményünk szerint.
Kik voltak az ellenfelek?
– Nyolc ország – Litvánia, Lettország, Észtország, Oroszország, Ukrajna, Lengyelország, Csehország és persze Magyarország – versenyzői jöttek a német Goethe Intézet által támogatott, eredetileg Németországból induló versenyre, Vilniusba. Éppen ez volt a legjobb az egészben: a társaság, az emberek, az egész közeg.
Láttál is valamit a városból, a környékből?
– Szerencsére hagytak időt, hogy körülnézhessünk, és az egyes fordulókat különböző helyszíneken tartották, így olyan helyekre is bejutottunk, például az akadémiára, vagy a nagykövetségre, ahová egy turistaút során nem lenne lehetséges.
Van még számodra következő „forduló”?
– Jövőre Budapesten lesz a verseny, és ennek nagyon örülök! Mindenképpen szeretnék valahogy én is részt vállalni a lebonyolításában, akár a zsűriben, akár a szervezésben, vagy bármi más módon. Még nem akarok elszakadni mindettől.
Antal Ildikó