POFOSZ-kitüntetések a Hegyvidéken

„Meglepő és megtisztelő”

– Kimondhatatlanul meglepett és végtelenül megtisztelőnek érzem, hogy a Magyar Politikai Foglyok Szövetségétől megkaptam a Forradalom Bölcsője Emlékérmet – mondta lapunknak Fonti Krisztina.

Miért lepte meg az elismerés?

– Elsősorban azért, mert úgy érzem, az, amivel én akár a szerény anyagi lehetőségeket mozgósítva, akár személyemben támogatni tudom a POFOSZ munkáját, eltörpül mindamellett az odaadó misszió mellett, amivel ezek a hősök ’56 eszméjét őrzik a mai napig. Nagyon régóta jó a kapcsolatom a szövetséggel, amivel tudok, igyekszem segíteni, mert nélkülözhetetlennek tartom a szerepüket abban, hogy ne merüljenek feledésbe az ötvenhat esztendővel ezelőtt átélt élmények. Csodálattal tölt el, hogy vállalták a kockázatot a nehéz időkben. Tisztelem és egy picit irigylem is őket mindezért.

A tisztelet érthető, de pontosan mi az, amiért irigyli ’56 hőseit?

– Mindig végiggondolom, vajon én hogyan álltam volna ahhoz, amin ők keresztülmentek. Egyik pillanatról a másikra kellett huszonévesen helytállniuk, nehéz döntéseket meghozniuk, miközben ők is felkészületlenek voltak az addig érlelődő, mégis hirtelen kialakuló helyzetre, ahogy mi is felkészületlenek lennénk rá, bármikor. Sokszor gondolkodom azon, hogy az adott helyzetben mit tettem volna.

Erre a kérdésre persze csak az adott helyzet adhatott volna egzakt választ.

– Igen, ezért a kérdés mindig megmarad. Ez az elismerés talán egy megelőlegezett, vagy inkább remélt válasz is lehetne, ezért vagyok rá nagyon büszke. El is dicsekedtem vele mindenkinek a családban, és a díj az irodám egyik nagyon fontos ékessége lesz ezentúl – nemcsak azért, mert műalkotásként is gyönyörű, hanem azért is, mert ennyire sokat jelent.

„Nem csak az én érdemem”

– Elvégzem a legjobb tudásom szerint azt a munkát, amivel megbíznak; ha ezért még külön elismerést is kapok, az nagyon jólesik, bár mindez nem egyedül az én érdemem – szabadkozott lapunknak a kitüntetés odaítélésére vonatkozó kérdésre válaszolva Praimajer Mária, miután átvette a Magyar Politikai Foglyok Szövetsége Hazáért Érdemrendet.

Kit illet még az elismerés?

– Mi minden munkát együtt végzünk közművelődési referens kollégámmal, Gonda Attilával. 1999 óta dolgozom az önkormányzatnál, munkakörömből adódóan azóta kapcsolatban állok a POFOSZ kerületi elnökeivel, tagságával. Részt vettünk az ’56-os emlékhelyek létrehozásában, a megemlékezések előkészítésében és megszervezésében.

Említene néhány emlékhelyet és azt, hogy milyen esemény fűződik hozzájuk?

– A Maros utca 3–5.-ben, a kerületi rendőrség épületében volt a Széna tériek bázisa; a Nagyenyed és az Alkotás utca sarkán lévő házból lőtték a tankokat Kokics Béla és Pópa (Papp) József nemzetőrök, akiket ezért később halálra ítéltek. Mindkét házon emléktáblát avattunk, és közösen szerveztük meg a Pethényi úti kopjafák, valamint az Eötvös téri kopjafa felállítását is. Ezeket az emlékhelyeket a kerületi szervezettel együtt megkoszorúzzuk minden év november 4-én, a gyásznapon.

Kevesen ismerik ennyire a kerületben történteket.

– Mindennek igazán tudója és kutatója Varga János volt, akinek a POFOSZ elnökhelyetteseként, kerületi elnökeként elévülhetetlen az érdeme abban, hogy ezek az emlékhelyek létrejöttek. Élete végéig fontos volt számára az ’56-os kerületi események helyszíneinek megjelölése. Visszatérve a legelején feltett kérdéshez: életkoromból adódik, hogy nem lehettem részese a születésemet megelőző eseményeknek. Az elismerést minden bizonnyal azért kaptam, mert én is segítek az emlékezetet ébren tartani. Nagyon hálás vagyok a felterjesztőknek, és köszönöm, hogy munkám elismeréseként e kitüntetésben részesülhettem.

*

A Magyar Politikai Foglyok Szövetsége Hambuch Gerda részére az 1956-os forradalom és szabadságharc emlékének ápolása érdekében végzett tevékenységéért A Forradalom Bölcsője Emlékérmet adományozta. A MOM Kulturális Központ Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatójával készült beszélgetés lapunk előző számában olvasható.

Antal Ildikó