Bambuszfajok a kertekben
Két évtizeddel ezelőtt a bambuszokkal csak botanikus kertekben lehetett találkozni. Mára a magánkerteket is meghódították, ráadásul a fagytűrő változatok egész sora áll rendelkezésre a legkülönfélébb kertészeti célokra. Van köztük alacsony talajtakaró és 8-15 méter magas, sövénynek alkalmas fajta is, csak ki kell választani a megfelelőt.
A kelet ázsiai regények elmaradhatatlan szereplője a bambusz, amely a leírásokban erdőt alkotó, óriásira növő, vaskos, fás szárú növény. A hengeres törzsek a legkülönfélébb célokra használhatók: akár felhőkarcolókat is fel lehet állványozni velük, de egyes konyhai edények és evőpálcikák is készülnek belőle.
Maga a növény egy fűféle, amelynek a szára elfásodik, de megkeményedve sem veszti el rugalmasságát. Ezért képes akár húsz méternél magasabbra nőni, és átvészelni a leghevesebb viharokat is. A törzseken kecses oldalhajtások fejlődnek, ezek tartják a hosszúkás leveleket, amelyek a keleti festmények elmaradhatatlan látványelemei.
A növény föld alatt terjedő gyöktörzse segítségével folyamatosan újabb és újabb sarjakat nevel. Ezek ideális körülmények között, a forró és párás trópusokon egy nap alatt akár egy métert is nőhetnek. Csak nagyon ritkán virágzik (egyes fajai évszázadonként csak egyszer), ez viszont akár évekig eltarthat. Ilyenkor jelentéktelen, zöldes virágok lepik el a töveket.
A termések beérését követően a bambusztő a gyökereken keresztül összekapcsolódó valamennyi szárával együtt általában elpusztul. Megfigyelték, hogy akár egész erdőrészleteket alkothat egyetlen egyed, amely így a virágzás után hatalmas területeket hagy csupaszon maga után.
A bambuszok alcsaládjába mintegy ezer faj tartozik, többségük örökzöld, a legmagasabbak meghaladhatják a 20 métert, a legkisebbek alig magasabbak 20 centiméternél. Vannak egyszínű, zöld vagy szürkés törzset nevelők, csíkosak és pettyesek is, és a leveleik is eltérő színezetűek lehetnek. A fajok közül körülbelül 150 fagytűrő akad, ezek közül kerülnek ki a mérsékelt övben kertészeti dísznövényként neveltek.
A törpék
A bambuszokat a kertészeti felhasználásra koncentrálva szokás méret alapján csoportosítani. A törpék közé tartoznak a Shibataea nemzetség tagjai, amelyek talajtakaróként használhatók.
Magasságuk nem haladja meg a fél métert. Még ideális körülmények között is lassan terjednek, de ellenállóak, fagytűrőek, sőt a metszést is jól viselik. Ovális, zöld levelei félárnyékos, esetleg időszakosan napos helyen lesznek a legszebbek, ahol a talaj kissé savanyú (azaz akár fenyők alatt is megél).
A Pleioblastus bambusz sem magasabb, de sötétzöld levelei télen is nagyon tetszetősek. Ez a faj az árnyékos helyeken is szépen díszít, és mérete, valamint növekedése miatt akár edénybe ültetve is jól fejlődik. Szára fiatalon kékes, lilás árnyalatú, levelei aprók.
A Sasaella kicsit magasabb növény, kifejlett szárai akár az egy métert is elérhetik. Fehér mintás változatban is előfordul. Nagy levelekből álló lombja árnyékos és nedves helyen lesz a legszebb.
Az alacsonyak
Az alacsony bambuszok csoportjába az egy méternél magasabb, de legfeljebb 2-3 méter magas, sövénynek is alkalmas fajok és fajták tartoznak. Közülük a legismertebbek a Sasa nemzetség fajai, amelyek akár 3 méter magasak is lehetnek. Sűrű, tömött bokrokat alkotnak. A rendszeres öntözést szeretik és meghálálják, száraik 1-2 centi vastagságúak, így már valódi keleties hangulatot kölcsönöznek a kertnek. Egyes fajaik friss rügyei fogyaszthatók is.
Az Indocalamus fajok legfőbb díszítőértéke a hatalmas levél, amelynek mérete az arasznyitól akár fél méterig terjedhet. A növények jól bírják a félárnyékos-árnyékos termőhelyet és a téli hideget is.
Közepesek és óriások
Ezt a csoportot egyértelműen a Phyllostachys nemzetség tagjai uralják, amelyek jellemzően 4-15 méter magas növények, általában nem érzékenyek a fényviszonyokra, jól tűrik a hideget, és megjelenésüket tekintve kifejezetten változatos társaságot alkotnak. Egyes fajok szára a kezdeti sötétzöldről a második évre feketére színeződik.
Van olyan faj, amelynek szártagjai rövidek, ennélfogva sűrűn elágazó, tömött lombot nevel, ami miatt szél-, por- és zajvédő sövénynek is ültethető. Ráadásul a köves hegyvidéki talajokat is jól tolerálja. De a nemzetségnek éppúgy vannak kifejezetten magas és vaskos szárat nevelő tagjai, mint ízletes rügyeket nevelők. Sok nemesített változatot is találunk, amelyek a szár és a levelek színezetében biztosítanak kiemelt díszítőértéket.
A legtöbb kertészeti árudában ezekkel a fajokkal találkozhatunk, ha bambuszt keresünk. A legtöbb hegyvidéki kertet is a Phyllostachys nemzetség tagjai ékesítik.
(Barta)