Búcsú a TF Estéktől

Véget értek a TF Esték. A nagy érdeklődés mellett zajló közéleti témájú előadásokat 1993-tól a háromszoros magyar bajnok rúdugró, edző, sporttisztviselő, egyetemi docens, Schulek Ágoston, valamint felesége, Edith asszony szervezte havi rendszerességgel a TF aulájában. Schulek Ágoston halála miatt azonban egy éve megszakadt a hosszú sorozat.
A gyászoló Schulek család közreműködésével egy utolsó alkalom erejéig ismét találkozhattak a TF Esték előadói a közönséggel. A vendégek, többek között Bencze Izabella, Budai Ilona, Császár Angéla, Csath Magdolna, Döbrentei Kornél, Duray Miklós, Ferenc Éva, Kobzos Kiss Tamás, Kondor Katalin, Kovács Krisztián, Kubik Anna, Maczkó Mária, Makkai Lilla, Papp Lajos, Petrás Mária, Sinkovits Vitay András, Szabó András és Takács Bence együtt emlékeztek az elhunyt alapítóra, s gondolkodtak el a közel két évtizedes múltra visszatekintő fórum szerepéről.
Makkai Lilla nyugalmazott református lelkész arról beszélt, hogy Schulek Ágoston szelíd humorral, derűvel, sugárzó egyéniségével reményt adott mindnyájunknak, és feladatot, hogy őrizzük nemzetünk értékeit. Neki köszönhető, hogy „egy család, egy közösség lett az előadások közönségéből”.
Döbrentei Kornél költő azt emelte ki, hogy barátja a magyarságért felelősséget vállaló értelmiségieknek igyekezett megnyilvánulási lehetőséget biztosítani. Az előadások arra világítottak rá: ragaszkodunk kell azokhoz a hagyományokhoz, amelyek már legalább ezer éve megtartanak bennünket itt, a Kárpát-medencében.
„Rúdugróként segített átlendíteni bennünket a földszintes rosszakaraton” – Duray Miklós ekképp jellemezte Schulek Ágoston közéleti szerepvállalását. A szlovákiai magyar író másokkal együtt amellett érvelt, hogy meg kell őrizni az együttgondolkodás műhelyét, ennek mikéntjére pedig az alapító szellemisége adhat példát.
Schulek Ágostonné rövid visszatekintéséből kiderült, hogy a korábbi száznegyvennégy TF Este során több mint kétszáz előadóval találkozhatott a közönség. Edith asszony köszönetet mondott a szervezésben részt vevőknek, valamint háláját fejezte ki a meghívottaknak, akik „mindig jöttek az első szóra”. Szólnia kellett arról is, hogy az előadók közül többen sajnos már nem lehetnek közöttünk – kérésére a közönség egyperces néma csenddel emlékezett rájuk.

z.