Gigantikus gesztenyenapi játszótér
A hegyvidékiek már megszokták, hogy szeptember végén gigantikus játszótérré változik a MOM Kulturális Központ és környéke. A színpadon ilyenkor egymást váltják a jobbnál jobb produkciók, miközben a gyerekek érdekes játékokat próbálhatnak ki, vagy épp különböző vetélkedőkben mérhetik össze tudásukat. Így volt ez az idei utolsó szeptemberi hétvégén is: zenés-táncos programkavalkád várta előbb a legkisebbeket, majd a nagyobbakat is a tizedik Gesztenyenapon.
Bár már benne járunk az őszben, verőfényes nyári időjárás kísérte az idei Gesztenyenapot, jóval az első koncert megkezdése előtt kicsalogatva a gyerekeket a MOM Kulturális Központ kertjébe. Halász Judit nemcsak szórakoztatta, de meg is dolgoztatta a legkisebbeket, nyelvtörőket, mondókákat, refréneket gyakoroltatott velük.
Mostani előadása témája az „apaság” volt, az apák és gyermekük kapcsolata – a színész-énekesnő kérdéseire harsogó kórusban adott válaszokból egyértelműen kiderült, a hallgatóságban kivétel nélkül mindenkinek sokat mesél és játszik az apukája, sőt még palacsintát is kiválóan süt. „Én nem szólok, hogy apu nem tud sütni, nem akarom, hogy szomorú legyen – súgta nagymamájának a műsort távolabbról figyelő Fanni, aki elárulta nekünk, hogy tavaly is eljött meghallgatni Halász Juditot. – Anyukám mondta, hogy amikor kicsi volt, ő is nagyon szerette” – tette hozzá az ifjú rajongó, majd leült a kézműves asztalhoz, hogy megtanulja, hogyan lehet formás krumpliból mosolygós sünit készíteni.
A BetyárParádé, avagy Szegfű Imre, a hargitai havasok rettegett betyárjának kalandozásai hasonló jó kedvre derítették az apróságokat. A gólyalábakon könnyedén sétáló, táncoló, sürgő-forgó Vilyvitányi Vastagbajszú Zsíroshajú Cifra Vilmos huszárkapitány, Wella Kázmér borbély, Fotó Ottó vásári fotográfus, Szerjózsa, a félelmetes szibériai barnamedve olyan világszámokat mutatott be, amelyek még a nagyobbakat is mulattatták. „Innen a tömegen keresztül nem látjuk őket, de tetszik, ahogy a szavakkal játszanak” – mondta a gyerekeiket éppen ebédeltető házaspár.
Kacor király kalandja önmagában is mókás, de Ágoston Béláék zenei humorral fűszerezték a játékot, a hallgatóságot is bevonva a műsorba. A népi muzsikák, Gulyás Anna énekes gyönyörű hangja és a háttérdíszletek mellett a nemezből készült, archaikus ünnepeket idéző fejfedők tették az előadást szó szerint és átvitt értelemben is igazán színessé.
A műsorok alatt-között szokás szerint népszerűnek bizonyultak a különleges játékok. A kosárhintára ezúttal is hosszú sorban kellett várakozni, minden csöppség szerette volna kipróbálni, de nagyon sokan beszálltak a Padintába is. Az elmés szerkezetben két szembefordított padba ülnek be a hintázók, és minél többen vannak, annál lendületesebben mozognak – szerencsére többnyire szülői felügyelettel és segédlettel.
A gyerekek fantáziáját mozgatta meg a MOMfotel, azaz a pillekő pihenő készítése, amihez a ládában összegyűjtött műanyag flakonokat használták fel. A meseországi kalandjátékban pedig megkóstolhatták, hogy a nagymama, miután szerencsésen megúszta a kalandot a farkassal, milyen finomságokkal várja Piroskáját – a legtöbben csukott szemmel ismerték fel az aszalt gyümölcsöket és az egyéb csemegéket.
Kora este már nagyon sokan várták a Solti György Zeneiskola Vonószenekarának hangversenyét. Bolla Milán vezényletével, a gazdag repertoárral és a magas színvonalú előadással a soltisok ismét bebizonyították: elismerésre méltó muzsikusai vannak a Hegyvidéknek. A műsor végén fúvósokkal is kiegészülő zenekar felejthetetlen koncertet adott. A hangverseny után Patrikot szólítottuk meg a közönség soraiból.
– Erre már nem akartam itt maradni, csak apa mondta, hogy várjuk meg – mondta a nyolcéves fiú.
Miért akartál elmenni?
– Mert azt hittem, hogy a komolyzene olyan szomorú, felnőtt dolog.
És nem az volt?
– Nem, én még most is nagyon vidám vagyok! Meg azért is jó, hogy maradtunk, mert kipróbálhattam a hintázó padot. Korábban olyan sokan voltak, hogy nem fértünk oda.
Különböző kultúrák összefonódásának szépségét, a köztük lévő párhuzamokat dolgozta fel zene és tánc segítségével az Arcok a tűzben című műsorában a Lángvirág Tűzszínház. A rendkívül látványos produkció alatt a közönség pisszenés nélkül figyelte, hogy a pörgő-forgó fáklyák véletlenül se repüljenek ki a táncosok kezéből, de a tűz misztikumát idéző előadáson a három tűztáncos – Kása Kelemen, Szabó Kata Borbála és Palcsó Nóra – magabiztosan és tévedhetetlenül kezelte a cseppet sem veszélytelen eszközöket. Nem meglepő, hogy a szülők és a MOM dolgozói kissé távolabb terelték a gyerekeket a nézőtéren tartott bemutatótól, hiszen az égő fáklyák már öt-hat méterről is felforrósították a levegőt.
Zárásként Galambos Dorina a Mrs. Columbo élén – ezen a színpadon már nem először – bebizonyította, hogy a valamikori tehetséggondozós kislány profi énekesnővé fejlődött, aki az ismert számokat úgy tudja a maga hangjára formálni, hogy nemcsak a dalok értéke marad sértetlen, de Dorina egyéni stílusa is felismerhető mindegyikben.
A reggel még kicsit borúsan induló, aztán szinte tomboló nyárrá melegedő idő kellemes, koncerthallgatós, sétálós nyári estévé szelídült szeptember utolsó vasárnapján.
„Tíz éve mindig így alakul ez – mondta a nap vége felé megkönnyebbülten Hambuch Gerda, a MOM Kulturális Központ vezetője. – Teljesen mindegy, hányadikára esik szeptember utolsó vasárnapja, az idő szép, még akkor is, ha előtte-utána esik az eső. Úgy látszik, az égiek kedvelik ezt a rendezvényt.”
Persze nemcsak az égiek, hanem a „földiek” is, hiszen ezúttal is több ezer hegyvidéki és más kerületből érkező vendég élvezte a Gesztenyenap színes–zenés–kalandos kínálatát.
Antal Ildikó