„Az idő múlik, de kit zavar?”
A hagyományokhoz hűen ebben az esztendőben is felköszöntötték a hegyvidéki időseket. A MOM Kulturális Központban tartott rendezvény után a 99 éves dr. Barta István lapunknak elárulta, mi a hosszú élet titka.
– Okostelefon? – érdeklődött az ünnepelt.
Nem, ez egy diktafon! – feleltem jó hangosan, mire megkért, hogy beszéljek halkabban, mert jól hall.
Mint minden évben, az idősek világnapi önkormányzati ünnepségen ezúttal is külön köszöntötték az esemény legidősebb résztvevőjét. Idén a 99 éves dr. Barta István kapta az elismerő vastapsot. Amikor az alpolgármestertől átvette ajándékát, sokan csodálva figyelték, milyen kiváló fizikai állapotban van. Megkérdeztük, mi a titka.
Milyen érzés közel százesztendősnek lenni?
– Olyan gyorsan peregtek az évek, hogy szinte nem is éreztem. Amikor negyven voltam, azt gondoltam, ha megélem a hatvanat, az élet csúcsa lesz. Aztán csak múltak az esztendők… A legszörnyűbb a háború volt, amit másokhoz hasonlóan nekem is végig kellett szenvednem. Azzal vigasztaltam magam, hogy azért születtem 1913-ban, mert nélkülem talán az első világháborút se tudták volna megtartani. Negyvennégy évnyi házasság után, 1982-ben megözvegyültem, magamra maradtam. Aztán a sors jóvoltából találkoztam a második asszonyommal. Ez életem máig tartó legszebb élménye!
Sokan szeretnénk megismerni a hosszú élet titkát, ön biztos tud valamit erről!?
– Bár tartalmas, küzdelmes életet éltem, mindig vigyáztam a mértéktartásra. Nem dohányoztam, alkoholt is csak ünnepekkor fogyasztottam, de mi tagadás, a szervezetem is hozzájárult ahhoz, hogy megéljem ezt a kort. Mindennap korán kelek. A fél nap eltelik az otthoni dolgokban való részvételemmel. Nálunk, kérem, munkamegosztás van! Délben együtt ebédelünk, majd kicsit sziesztázunk. Aztán egyszer csak eljön az este.
Ahogy önre nézek, eszembe se jutna, hogy százéves. Gondolom, nem is érzi magát annyinak…
– Várjuk azt, hogy Isten szép napja újra ránk süssön! Ezen múlik, ki hány évesnek érzi magát, nem máson.
„Az idő múlik, de kit zavar? Miért ne múlhatna, ha akar? Hisz’ ragyog majd napsugár, s időtől függetlenül énekel a kismadár” – hangzik Miniska Zsejke Örök fiatalság című versének néhány sora, amit Urmai Gábor szavalt el az idősek köszöntésén a MOM-ban. A Hegyvidéki Egyesített Gondozási Központ által szervezett ünnepségen Éles István humorista hangjával színpadra „varázsolta” többek között Korda Györgyöt, Szabó Gyulát, valamint Koós Jánost is. A Csillagszemű Gyermektáncegyüttes folklórral emelte a hangulatot, majd befejezésként az Ezüsthúr együttes két nyugdíjas hölgye citerázott asszonyi finomsággal.
„Nem azért ünnepelünk a mai napon, mert az ENSZ huszonegy évvel ezelőtt úgy döntött, hogy október elseje legyen az idősek világnapja, hanem azért, mert a közösség nagyon sokat köszönhet a szépkorúaknak!” – mondta köszöntőjében Kovács Lajos alpolgármester.
A kulturális élmények mellett a CBA jóvoltából ajándékcsomagot is kaptak a hegyvidéki idősek.
„Mindenki izgatottan várta ezt a napot, akadtak olyanok, akik már az ünnepség előtt másfél órával itt voltak – mesélt a rendezvény kulisszatitkairól Szokoli Erzsébet, a Hegyvidéki Egyesített Gondozási Központ vezetőhelyettese. – A gondozási klubokból a legtöbben ismerik egymást, de az ilyen jeles alkalmakkor további barátságok szövődhetnek.”
Boussebaa Mimi