Tavaszi hangulat a szobában

A szobakertészeket érintő legjelentősebb tavaszi feladatok egyike az átültetés. Ekkor kell kritikus szemmel végigmérnünk jól ismert növényeinket, és megállapítani, hogy melyek azok, amelyek kinőtték cserepüket, vagy az évek alatt felélték a cserépben lévő föld tápanyagait. A jó gyakorlati érzékkel rendelkező kertészek rögtön azt is megnézik, melyik kinőtt cserép lehet alkalmas valamelyik másik – kisebb – növénynek, így szerencsés esetben elég csak a legnagyobbaknak új cserepeket venni.
A másik, amit fontos beszerezni, a föld. Szerencsére mostanában már egyes városi élelmiszerboltok is árulnak földkeverékeket, amelyek megfelelnek a legtöbb szobanövény igényeinek. Ha nagyobb mennyiségre van szükség, érdemes a kertészetekben a 20 vagy 50 literes zsákokat választani. Az általános virágföldek között is nagy különbség lehet, és nem minden esetben van lehetőség a kipróbálásra, ezért érdemes a már bevált márkához, gyártóhoz visszatérni.
A jellemzően két-, háromévente esedékes átültetés során figyeljünk arra, hogy a cserepek alján lévő nyílásokat kavicsokkal fedjük le, ellenkező esetben egy nagyobb öntözés után a virágföld jó része a cserép alatti tálkába távozhat! A régi cserepéből kivett növény gyökérzetéről tisztítsuk le az öreg földet. (Nem kell aggódnunk, ha a gyökerek sérülnek.) A gyökérzet gyorsan átszövi a friss földlabdát, és begyűjti a szükséges tápanyagmennyiséget, ami a gyors növekedés és virágzás motorja lesz. Az átültetés nagyszerű alkalom a tőosztás elvégzésére is.
Azokat a növényeket, amelyeket nem ültetjük át, néhány centiméter vastag, új földréteggel frissíthetjük fel. Itt is érdemes lekaparni a felső réteget, mielőtt pótoljuk a földet.
Nagyon fontos az ültetés utáni öntözés, hiszen a friss föld ekkor ülepszik le és nedvesedik át. Előfordul, hogy néhány óránként többször is meg kell öntözni a cserepeket az átnedvesedéshez, még akkor is, ha látszólag már az első adag is átfolyt, és összegyűlt az alátétben.
A tavaszi ápolási munkák alatt nem csak az átültetést értjük. Ilyenkor kell eltávolítani az elszáradt leveleket, hajtásokat, és a télen esetleg megnyúlt ágakat is ekkor lehet formára metszeni.
Még ha egy-egy növény semmilyen más ápolási munkát nem igényelne, akkor is érdemes lemosni ilyenkor a poros leveleit. Ezzel a télen elpiszkolódó részek egyrészt újra fényessé és csillogóvá válnak, másrészt működésük, gázcseréjük is megélénkül. A lemosást legjobban egy kellemesen langyos, tavaszi esőben lehetne elvégezni, de kiválthatjuk a fürdőszobai „zuhanyzással” is.
Kézmeleg vizet válasszunk, és alaposan mossuk le a levelek mindkét oldalát. Nem szükséges megtörölni őket, és otthon a kertészetekben használt levélfény használata sem javallott. Az alapos zuhanyzás még a köztudottan szárazságigényes kaktuszoknak sem árt, csak a szőrös levelű szobanövényeket – például a fokföldi ibolyát – hagyjuk ki a fürdőzésből!
A növények növekedésének megindulásával kezdődik a tápoldatozás szezonja. A szobai növényeket tavasztól őszig általánosan kéthetente kell kifejezetten a számukra készített tápoldattal kezelni. A lassan növekedőket lehet ritkábban is tápoldatozni, de a gyorsan fejlődőknél és virágzóknál a kéthetes periódus az ideális.
Fontos, hogy a nagyvonalú megszokás helyett mindig betartsuk a pontos adagolási javaslatot, ami az egyes tápoldatok esetében természetesen eltérhet. A frissen átültetett növények bőséges tápanyagforrásokkal rendelkeznek, így ezek esetében körülbelül egy hónapot várhatunk a tápoldatozás megkezdésével.
Bár tavasszal általában senkit nem szükséges buzdítani, hiszen ilyenkor még az is szívesebben foglalkozik a körülötte élő növényekkel, aki az év más időszakaiban hajlamos megfeledkezni róluk, mégis érdemes észben tartani: a legtöbb szobanövény esetében – a nyári virágzás és az egészséges fejlődés szempontjából – alapvető fontosságúak az ebben az időszakban elvégzett munkák!

(Barta)