Történeti konferencia a „furcsa háború” évéről

1940: A „furcsa háború” és a szokatlan döntések éve – e címmel szervezett történeti konferenciát a Károli Gáspár Református Egyetem Kremlinológiai Intézete és a Barankovics István Alapítvány a MOM Kulturális Központban. A rendezvény egy sorozat része, amely Kun Miklós történész kezdeményezésére indult, és végighalad a második világháború évein, kiemelve azok jelentőségét a világtörténelemben. 1940 azért is érdekes a történészek és az érdeklődők számára, mert ekkor még teljesen bizonytan volt a harcok kimenetele.
Pokorni Zoltán köszöntőjében kiemelte, 1940 egy dilemmákkal teli esztendő volt, nem azzal a kérdéssel a középpontban, hogy hova álljunk, kihez tartozzunk, sokkal inkább hogy meddig mehetünk el. Meg kell próbálnunk igazságosan értékelni egy kor szereplőit – hívta fel a figyelmet a Hegyvidék polgármestere. Ez a feladat egyrészt könnyű, mert már ismerjük az adott történet kimenetelét, másrészt viszont meglehetősen nehéz, hiszen bele kell élnünk magunkat az akkoriak helyzetébe, az ő szemükkel kell látni a döntési lehetőségeket. Pokorni Zoltán szerint tartozunk azzal elődeinknek, hogy tisztességesen rajzoljuk meg személyiségüket, hiszen a mi jelenünket is múltként kutatja majd a jövő generációja, és utódaink is úgy járnak el a múltidézés során, ahogyan mi tettük.
A konferencián öt történész szólalt fel egy-egy részterület szakértőjeként. Németh János, az Eszterházy Károly Főiskola egyetemi tanára Németország szemszögéből mutatta be az 1940-es évet és a megértéséhez szükséges korábbi összefüggéseket. Egyebek mellett felhívta a figyelmet arra, hogy a második világháború 1941-ig kizárólag európai érdekeltségű volt, a „furcsa háború” kifejezés pedig arra utal, hogy bár a szövetségesek hadat üzentek Hitlernek, mégsem támadták meg, hanem mindenki ült a lövészárkokban, és várt.
Kapronczay Károly egyetemi tanár a lengyelek oldaláról értékelte az esztendőt, kiemelve, hogy lengyel katona nem tette le a fegyvert sem a németek, sem a szovjetek előtt. Magyarországnak jelentős a szerepe abban, hogy hetvenezer lengyel katona nyugatra tudott menekülni, és ott újjászervezni az egységeit.
Érdekes információkkal gazdagodtak a konferencia résztvevői a franciák gondolkodásmódjáról és diplomáciájuk kulisszatitkairól. Fejérdy Gergely előadásában kiemelte, hogy a francia diplomácia egy része tárgyalt volna Hitlerrel. Amikor a Romániába menekülő lengyel kormányt a román hatóságok letartóztatták, Franciaország hivatalos álláspontja az volt, hogy a lengyel vezetőket ki kell adni a Führernek.
Ritter László történész azzal a dicsőséges képpel számolt le, amit a britek festettek magukról a háborút követően. Elmondta, hogy az angolok világháborús szereplése teljes kudarc, sőt egyenesen vereségek sorozata volt egészen az el alameini csatáig.
A rendezvényt Horváth János történész előadása zárta. Az Országgyűlés korelnöke olyan történelmi érdekességeket vetett fel, amelyek régóta foglalkoztatják őt, ám további kutatásokat igényelnek.

B. A.